BH 1992.6.409 I. Az elévülési kifogás megalapozatlansága annak folytán, hogy a teljesítést a régebben lejárt követelés fedezésére kell fordítani [Ptk. 290. § (2) bek. a) pont].

II. Az elévült követelés utáni késedelmi kamat bírósági úton akkor sem érvényesíthető, ha a kötelezett a követelést önként megfizette [Ptk. 325. § (1) bek.].

A felperes 318 912 Ft és kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy az alperesnek 1987. december 31-én 159 456 Ft-ot és 1988. december 5-én újabb 159 456 Ft-ot tévesen utalt át. Az alperes a téves átutalásokat 1989. augusztus 25-én elismerte, ezen összegeket azonban nem fizette vissza.

Az alperes bejelentette, hogy cége felszámolás alatt áll. A felperes kereseti követelésével kapcsolatban akként nyilatkozott, hogy 1990. november 6-án 159 456 Ft-ot a felperesnek átutalt, az 1987. december 31-én tévesen átutalt 159 456 Ft-os felperesi követelésre nézve pedig elévülési kifogást támasztott, mert a felperes egy éven belül nem szólította fel annak visszafizetésére.

A felperes elismerte, hogy az alperes a 159 456 Ft-ot átutalta, és ezen összeggel kereseti követelését leszállította. Az alperes elévülési kifogásával kapcsolatban ismételten hivatkozott arra, hogy az alperes a teljes felperesi követelést írásban 1989. augusztus 25-én elismerte, mely időponttól számítottan elévülés nem következett be.

Az elsőfokú bíróság ítéletet hozott, kötelezte az alperest 159 456 Ft tőke és ezen összeg után 19888. december 5. napjától a kifizetés napjáig járó évi 20%-os késedelmi kamat megfizetésére, továbbá arra, hogy a már megfizetett 159 456 Ft tőke után fizessen évi 20%-os késedelmi kamatot 1987. december 31. napjától 1990. november 6. napjáig terjedő időre. A felperesnek a 159 456 Ft követeléstől történő elállását tudomásul vette, és e tekintetben az eljárást megszüntette. Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy az alperes nem vitatta a felperes követelésének a jogalapját, miszerint részére két ízben összesen 318 912 Ft erejéig téves átutalás történt. Az alperes a peres eljárás alatt állította és igazolta is, hogy a felperesnek 1990. november 16-án 159 456 Ft-ot visszautalt. Az ezt meghaladó kereseti követelésre nézve az alperes elévülési kifogását nem találta alaposnak, mert 1989. augusztus 25-én az alperes a felperes teljes követelését elismerte. Az elismerés a Ptk. 327. §-ának (1) bekezdése alapján a felperes követelésének az elévülését félbeszakította, és a felperes ettől számítottan egy éven belül kereseti követelését előterjesztette.

Az ítélet ellen az alperes élt fellebbezéssel, melyben az elsőfokú ítélet megváltoztatását és felperes keresetének az elutasítását kérte. Fellebbezésében megismételte az elsőfokú eljárásban tett előadását. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe, hogy a felperes részéről az első téves átutalás 1987. december 31-én történt meg, mely időtől számítottan a felperes egy éven belül nem szólította fel az alperest a visszafizetésre. Ehhez képest a felperes követelésének ezen része elévült. Megítélése szerint az a körülmény, hogy az 1989. augusztus 25én kelt levelében a felperes teljes követelését 318 912 Ft összegben elismerte, az 1987. december 31-én tévesen átutalt követelésrész elévülését nem befolyásolja, mert az elismerés e követelést érintően az elévülés bekövetkezése után történt. Ez az elismerés ennélfogva az elévülés félbeszakadását nem eredményezte. Az alperes fellebbezésében hivatkozott arra, hogy cége felszámolás alatt áll, és a felszámolási eljárásról szóló 1986. évi 11. tvr. 17. §-ának (1) bekezdése értelmében a felszámolási eljárás közzétételével a gazdálkodó szervezet valamennyi követelése lejárttá válik, de a gazdálkodó szervezettel szemben kamat - a szerződésben kikötött kamat kivételével - nem érvényesíthető. A felperes ezért kamatkövetelést az alperessel szemben nem érvényesíthet.