BH 1997.12.587 Az önkormányzat a tulajdonosi jogainak gyakorlása során okozott kárért az általános szabályok szerint felel, és a hatásköri szabályok is ennek megfelelően alkalmazandók [Ptk. 112. § (1) bek, 339. § (1) bek., 349. §, Pp. 11. §, 22. § (1) bek., 23. § (1) bek., PK 42. sz.].

Az I. és a II. r. felperesek keresetükben a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésére hivatkozással 532 000 forint káruk megfizetésére kérték az alperest kötelezni. Hivatkozásuk szerint azért nem kapták meg a megbízási díjukat, és ezáltal károsodtak, mert az alperes jogellenesen nem járult hozzá a tulajdonában álló üzlethelyiség bérleti jogának az átruházáshoz. A II. r. felperes a személyiségi jogai megsértésének a megállapítását is kérte. Az eljárás során a II. r. felperes ügyvezetője is belépett a perbe és III. felperesként - a II. r. felperes helyett - annak megállapítását kérte, hogy az alperes jegyzője megsértette a személyiségi jogait, különösen a jó hírnévhez való jogát.

Az alperes a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú megyei bíróság a keresetet elutasította. Tényként állapította meg, hogy a K. Rt. az általa bérelt, az alperes tulajdonában lévő üzlethelyiség bérleti jogát 5,5 millió forintért át kívánta adni. A bérleti jog átvételére hajlandó partner megkeresésére - jutalék ellenében - az I. és II. r. felpereseket bízta meg, akik az M. Rt.-től pedig üzlethelyiség szerzésére kaptak - ugyancsak jutalék ellenében - megbízást. A bérleti jog átadásáról és átvételéről szóló megállapodás a felek között - a felperesek szervezésében - 1994. október 19-én létrejött, a bérleti jog átruházásához azonban az alperes nem járult hozzá. Az alperes polgármestere az 1994. október 28-án kelt levelében a döntést azzal indokolta, hogy a városi közgyűlés 1994. április 25-én hozott határozata szerint a központban fekvő helyiséget városi galéria céljára kell felhasználni. Hivatkozott az önkormányzati tulajdonban álló lakások és helyiségek bérletéről szóló 11/1994. (V. 2.) önkormányzati rendelet (a továbbiakban: Ör.) 32. §-ának (6) bekezdésére is, amely szerint a bérbeadó a hozzájárulást közérdekből megtagadhatja. 1994. november 30-án a K. Rt. és az M. Rt. az I. és II. r. felperesek megkerülésével szerződést kötöttek a perbeli bérlemény bérleti jogának 4,5 millió forintért történő átadásáról, átvételéről. Az okiratra vezetett záradék szerint a tulajdonos hozzájárulásának - egyebek mellett - az a feltétele, hogy az új bérlő köteles átalakítás után a saját költségén a városi galériát is fenntartani. Az alperes és az M. Rt. 1995. január 24-én kötötte meg a bérleti szerződést, amely szerint a helyiségek felében a bérlő utazási irodát, a másik felében pedig városi galériát üzemeltet. A III. r. felperes az 1994. október 31-én tartott közmeghallgatáson célszerűtlennek és jogellenesnek minősítette az alperes Ör.-ét. Az alperes jegyzője válaszában - egyebek mellett - vitatta, hogy a III. r. felperes a közérdek védelmében emelt szót. Az Alkotmánybíróság egyébként az Ör. 32. §-ának (6) bekezdését a 20/1995. (III. 28.) AB határozatával - 1995. március 28-i hatállyal - megsemmisítette.

A felperesi kárigényt elutasító ítélet jogi indokolása szerint az alperesnek jogellenesség és vétkesség hiányában nem áll fenn a kárfelelőssége. A Ptk. 349. §-ában és a 348. §-ának (1) bekezdésében foglaltakból kiindulva arra a következtetésre jutott, hogy az alperes polgármestere az akkor még érvényes és hatályos helyi jogszabály és a közgyűlés határozata alapján járt el, amikor a felperesek által kezdeményezett módon és formában nem járult hozzá a bérleti jog átruházásához. A III. r. felperesnek a személyiségi jogsértésre alapított keresetét az elsőfokú bíróság azért utasította el, mert a munkáltatónak az alkalmazott - az adott esetben a jegyző - ilyen jellegű magatartásáért nincsen helytállási kötelezettsége.

Az I. és II. r. felperesek fellebbezésükben az elsőfokú ítélet megváltoztatásával az alperest a keresetük szerint kérték marasztalni. Hivatkozásuk szerint az elsőfokú bíróság ítélete azért jogszabálysértő, mert nem vette figyelembe, hogy a jelenlegi megállapodás - a lényegét tekintve - a felperesek előkészítő és szervező munkájával jött létre. Véleményük szerint az alperes okszerűtlen mérlegeléssel tagadta meg az általuk létrehozott megállapodás jóváhagyását, mert utóbb a jogügylet mégis létrejött, csak a város számára kedvezőtlenebb feltételekkel. Álláspontjuk szerint a helyi rendeletnek az Alkotmánybíróság által megsemmisített bekezdésére az elsőfokú bíróság nem hivatkozhatott volna, mert az már az elfogadásával is jogellenes volt.

Az alperes az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.