EH 2003.968 Minőségi cserével indokolt munkáltatói rendes felmondás esetén a munkáltató döntési körébe tartozik annak meghatározása, hogy számára milyen szempontok alapján, miként valósul meg az érintett munkakör eltérő (magasabb) színvonalú ellátása [Mt. 89. § (3) bekezdés].
Az alperes 2001. január 5-én kelt - minőségi cserével indokolt - rendes felmondása ellen benyújtott keresetében a felperes a jogellenesség jogkövetkezményeinek alkalmazását kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
A tényállásban megállapította, hogy a felperes német nyelvismeretében hiányok mutatkoztak, emiatt az alperessel jogviszonyban lévő külföldiek jelzéssel éltek. Az alperes a minőségi csere végrehajtását követően egy megfelelő nyelvismerettel, vizsgabizonyítvánnyal, de a felperesénél kevesebb szakmai tudással rendelkező személyt alkalmaz.
E tényállás alapján a munkaügyi bíróság a rendes felmondás jogszerűségére - ezen belül okszerűségére - következtetett.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett.
A megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, megállapította az alperes rendes felmondása jogellenességét, a felperes munkaviszonyának az ítélethozatal napjával való megszűnését, az alperest összesen 1 337 511 forint megfizetésére kötelezte, elmaradt munkabér, kártérítés és végkielégítés címén.
A másodfokú bíróság a megállapított tényállást helyesnek találta, azonban abból az elsőfokú bíróságétól eltérő következtetésre jutott. Ennek lényege szerint minőségi csere esetén a szakmai feltételeket nem lehet figyelmen kívül hagyni. Emiatt a kiváló szakmai felkészültségű, alacsonyabb szinten németül beszélő felperes helyett felvett munkavállaló (aki az idegen nyelvet magasabb szinten tudja, de szakmai ismerete nincs) nem igazolja a minőségi cserét, emiatt az alperes rendes felmondása okszerűtlenség miatt jogellenesnek minősül.
A másodfokú bíróság a jogellenesség jogkövetkezményeként az Mt. 100. § (4) és (6) bekezdése alapján elmaradt munkabér, az (5) bekezdés szerint további egyhavi végkielégítés, és négyhavi átlagkeresetnek megfelelő összeg megfizetésére kötelezte az alperest.
Az alperes a Pp. 270. § (1) bekezdésben foglaltak szerint a (2) bekezdés bb) pontja alapján az MK 95. számú állásfoglalásba ütköző jogértelmezés miatt nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság a munkáltató diszkrecionális jogkörébe tartozó kérdésben foglalt állást. Az új munkavállaló betanításának, képzésének kérdésköre olyan gazdaságossági és célszerűségi szempont, amely a munkaügyi vita keretein kívül esik. Emiatt az alperes a jogerős ítélet "megváltoztatását", és az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte a felperes perköltségben való marasztalásával.
A Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárást rendelt el abban a kérdésben, hogy mely szempontokat kell irányadónak tekinteni a munkáltató minőségi cserével indokolt rendes felmondása miatt indult munkaügyi perben.
A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a másodfokú bíróság ítéletének hatályában való fenntartását kérte. Érvelése szerint a rendes felmondás nyelvismerettel kapcsolatos indokát az alperes az ő személyére szólóan határozta meg, a felvett új munkavállaló szakmai szempontok szerint képzetlennek minősül.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A 2001. évi CV. törvény 20. § (9) bekezdés értelmében elvi határozatnak minősülő MK 95. számú állásfoglalás az Mt. 89. §, továbbá 90. § rendelkezéseivel kapcsolatban elvként rögzítette - egyebek mellett - a jogbiztonság követelményét, ezért nincs lehetőség arra, hogy a munkaügyi jogvitában eljáró bíróságok a munkáltató rendes felmondása indokát célszerűségi, vagy bármely más gazdálkodási szempont alapján vizsgálják és elbírálják. Ennélfogva a jogvita keretein kívül esőnek minősül, hogy egy munkakör teljes körű ellátásához szükséges nyelvismeret iránti igényt - amely a külföldi érdekeltség miatt a gazdálkodással függ össze - a munkáltató fontosabb feltételként határozza-e meg a szakmai ismereteknél. Ezért a megyei bíróság téves jogértelmezés alapján emelte ki az álláspontja szerint fontosabbnak minősülő szakmai ismereteket, ezáltal az alperes vezetési körébe tartozó, a jogvitára nem tartozó kérdésben döntött.
A perbeli minőségi cserével indokolt munkáltatói rendes felmondás a minőségbiztosítási területen folyó munka színvonalának emelését jelölte meg, az indokolás azt is tartalmazza, hogy a munkáltatónak idegen nyelvtudással rendelkező dolgozó alkalmazása áll érdekében. A munkáltató tehát a változtatás végrehajtásánál a maga számára az elégséges nyelvismeret meglétére helyezte a hangsúlyt, ezt érdemben a bíróság az említett kollégiumi állásfoglalásban szereplő jogelvek miatt nem bírálhatja el (nem tekintheti helytelennek a munkáltató saját részére kitűzött célját). A felperes munkakörébe alkalmazott új munkavállaló betanulásának, képzésének költségeit az alperes saját jogkörében meghozott döntésével kisebbnek, ezáltal kedvezőbbnek ítélhette annál, mint számára a felperes nyelvi képzése jelenthetett volna. Ennek eldöntése szintén kívül esik a munkaügyi vita keretein.
A fentiekből következően a munkáltató döntési jogkörébe tartozó kérdésről kialakított kollégiumi állásfoglalásból kiindulva a munkáltató döntése okszerűtlennek, ezáltal jogellenesnek minősítése a törvénynek nem felelt meg (másodfokú ítélet indokolása 6. o. 2. bekezdése).
A minőségi cserével indokolt munkáltatói rendes felmondás egy munkavállalót is érinthet. A felülvizsgálati ellenkérelem ezért - a fent kifejtetteket is figyelembe véve - tévesen hivatkozott jogellenességre amiatt, hogy a felperessel szemben kizárólag a felmondáskor támasztottak (nyelvi) követelményeket, a felvett új munkavállalóval szemben (szakmaiakat) nem. A munkáltató a törvény (Mt. 89. §), és az MK 95. számú állásfoglalásban szereplő jogelv alapján jogszerűen dönthetett arról, hogy a munkakör ellátásánál a jövőben milyen feltételeknek, tudásnak tulajdonít a korábbitól eltérően nagyobb szerepet, emiatt a rendes felmondás, a felperes munkaviszonya megszüntetése érdekében őt érintően jognyilatkozatot tehetett.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a felmerült jogkérdésben úgy foglalt állást, hogy a minőségi cserével indokolt munkáltatói rendes felmondás esetén a munkáltató döntési körébe tartozik annak meghatározása, hogy számára milyen szempontok alapján, miként valósul meg az érintett munkakör eltérő (magasabb) színvonalú ellátása.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta. (Legf. Bír. Mfv. I. 10.719/2003/3. sz.)