773/B/1996. AB határozat
önkormányzati rendeletek felülvizsgálatát és megsemmisítését kezdeményező indítványok tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendeletek felülvizsgálatát és megsemmisítését kezdeményező indítványok alapján meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság
- Kecskemét Megyei Jogú Város Közgyűlésének a gépjárműadó mértékéről szóló 37/1995. (XII. 28.) KR. számú rendelete 2. § (2) bekezdése, továbbá
- Kiskunfélegyháza Város Önkormányzat Képviselő-testületének a belföldi gépjárművek adótételeinek megállapításáról szóló 38/1995. (XII. 22.) Ök. sz. rendelete 1. § (2) bekezdése, valamint
- Budapest Főváros Közgyűlésének a gépjárműadóról szóló 85/1995. (XII. 3.) számú önkormányzati rendelete 2. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt benyújtott indítványokat elutasítja.
INDOKOLÁS
1. A gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban: Gjt.) l/A. §-ának első mondata akként rendelkezik, hogy A belföldi gépjárművek adójának mértékét - e törvény keretei között - a települési önkormányzat képviselő-testülete, a fővárosban a fővárosi közgyűlés rendelettel állapítja meg.
A Gjt. 6. § (1) bekezdésének előírása szerint: Az adó alapja ... a gépjárműnek a forgalmi engedélyben feltüntetett saját tömege (önsúlya). A 7. § (1) bekezdése pedig azt mondja ki, hogy Az évi adótétel ... a 6. §-ban meghatározott adóalap minden megkezdett 100 kilogrammja után legalább 400 Ft, de legfeljebb 800 Ft.
Kecskemét Város Közgyűlése 37/1995. (XII. 28.) KR. számú rendeletének (a továbbiakban: Kkr.) 2. § (1)-(2) bekezdése az adó mértékét így határozza meg: Az évi adótétel - a (2) ... bekezdésben foglaltak kivételével - a Gjt. 6. §-ában meghatározott adóalap minden megkezdett 100 kilogrammja után 400 Ft.
Az évi adótétel az 1.300 kg önsúly feletti - forgalmi engedélyében személygépkocsi megjelölést tartalmazó - személyszállító gépjárművek (Gjt. 18. § 4. pont) esetében az adóalap minden megkezdett 100 kilogrammja után 600 Ft.
Kiskunfélegyháza Város Önkormányzata 38/1995. (XII. 22.) Ök. sz. rendeletének (a továbbiakban: Ökr.) 1. § (1)-(2) bekezdése viszont olyan szabályt ad, hogy
Az évi adótétel - személygépjárművek esetén - az adóalap minden megkezdett 100 kg-ja után 400 Ft. Tehergépjárművek esetén az adóalap minden megkezdett 100 kg-ja után 500 Ft."
A fővárosi közgyűlés 85/1995. (XII. 13.) számú rendelete (a továbbiakban: Fkgyr.) 2. § (1) bekezdése szerint az évi adótétel ... a Gjt. 6. §-ában meghatározott adóalap minden megkezdett 100 kilogrammja után
600 kilogrammig 400 Ft
950 kilogrammig 600 Ft
950 kilogramm felett 800 Ft.
2. A Kkr.2. § (2) bekezdését az indítványt benyújtó megyei közigazgatási hivatalvezető azért tartja törvénysértőnek, mert "a 2. § (1) bekezdésében foglalt 400 Ft-os mértékhez képest túlterjeszkedett" a Gjt. "1/A. § (1) bekezdésben kapott rendeletalkotási felhatalmazáson." A törvény szövegének nyelvtani értelmezéséből -mely "egy mérték, és nem mértékek megállapítását teszi lehetővé" - szerinte az következik, hogy a képviselő-testületnek "a gépjárművek adójának mértékét egységesen kell megállapítania."
Az Ökr. 1. § (2) bekezdését a közigazgatási hivatal vezetője lényegileg a Kkr. kapcsán kifejtett indokai alapján tartja törvénysértőnek.
Az Fkgyr. adómértékét kifogásoló indítványozó szerint a Gjt. alapján csak lineáris mértékű adó vethető ki. A 950 kg-os súlyhatárt-megállapító fővárosi szabályozást külön is törvénysértőnek tartja, mert "kétféleképpen differenciál azzal, hogy 950-1000 kg között dupla progresszivitással újabb adózást határoz meg."
Az indítványozók felfogása szerint mindhárom önkormányzati rendeletnek az a szabálya, mely progresszív, illetőleg nem egységes adótételeket ír elő az adófizetésre kötelezett adóalanyok terhére, Gjt-ellenes, közvetve alkotmányellenes is. Az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése ugyanis azt írja elő, hogy a helyi képviselő-testület rendelete nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal. A megyei közigazgatási hivatal vezetője szerint a kifogásolt rendelkezések sértik "az Alkotmány 70/A. §-ában foglaltakat" is mert "ugyanazon szabályozási koncepción belül a jogalanyok egy csoportjára eltérő szabályozás" alkalmazásával "tilalmazott hátrányos megkülönböztetést" tartalmaznak. Nincs ugyanis "a differenciált adómérték megállapításának kellő súlyú alkotmányos indoka", hiszen az adóalany "a nagyobb önsúlyú jármű után eleve magasabb összegű adót tartozik megfizetni".
3. Az indítványok megalapozatlanok.
3.1. Az Alkotmány 70/I. §-a a következőket mondja. "A Magyar Köztársaság minden állampolgára köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni." Az adózást is magában foglaló ezen alkotmányi követelményt az Alkotmánybíróság már az 1558/B/1991. AB határozatában értelmezte: "A 70/I. § állampolgári kötelezettségként fogalmazza meg a közteherviselés szabályát. A közterhekhez való hozzájárulás mértéke tekintetében egyedül azt a követelményt támasztja, hogy annak meg kell felelnie az állampolgár jövedelmi és vagyoni viszonyainak, vagyis azokkal arányban kell állnia. Következésképpen a jogalkotó széles keretek között mérlegelhet az adómértékek megállapításakor. A progresszív adóztatás alkalmazott és elfogadott módszer volt a korábbi hazai adórendszerekben és megfelel a nemzetközileg jelenleg követett adózási gyakorlatnak.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint alkotmányellenessé abban az esetben válhat az adó mértéke, ha az diszkriminatív módon nyer meghatározást, vagy pedig olyan nagyságot ér el, hogy a nyilvánvalóan eltúlzott mérték már minőségi kategóriává, aránytalanná s indokolatlanná válik." (ABH 1992. 507.)
3.2. A Gjt. eredeti - az Országgyűlés 1991. december 23-i ülésnapján elfogadott - 7. § (1) bekezdése nem adott lehetőséget a gépjárműadó progresszív fokozatú kivetésére. A korabeli szabály azt tartalmazta, hogy az évi adótétel "a gépjármű saját tömegének minden megkezdett 100 kilogrammja után 200 Ft." A Gjt.-nek jelenleg hatályos s az 1996. adóévre történő adómegállapítás időszakától kezdődően alkalmazható 7. § (1) bekezdése viszont felhatalmazta a települési önkormányzatokat arra, hogy az adó mértékét a gépjármű önsúlya minden megkezdett 100 kilogrammja után 400-800 Ft között határozzák meg. Az Alkotmánybíróság előző pontban idézett döntése szerint sem az Alkotmány, sem pedig - a vizsgált önkormányzati rendeletek tartalmára szintúgy irányadó - az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) és a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) sem tiltja az adó progresszív megállapításának a lehetőségét. Alkotmányosan tehát a települési önkormányzatok a Gjt. forint-keretei között szabadon dönthetnek arról, hogy lineárisan vagy progresszíven, egységesen vagy differenciáltan állapítsák-e meg a gépjárműadót.
3.3. A jogi norma megszövegezéséhez a jogalkotók elvként és gyakorlatként - gyűjtőfogalmakat használnak. A Gjt. már a megnevezésében is "gépjárműadóról", s nem a gépjárművek adójáról szól, noha az adófizetési kötelezettség minden gépjárműre kiterjed. S ahogyan a törvény "adókedvezmény" vagy "adómentesség" rendelkezései sem egy kedvezményt vagy egy mentességet tartalmaznak, az "adó mértéke" egyes számú szóhasználatából sem lehet akár nyelvtani, akár logikai vagy rendszerbeli értelmezéssel olyan következtetést levonni, hogy az adómértéket csak differenciálatlanul lehet megállapítani.
3.4. Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében foglalt egyenlőség olyan alkotmányos követelmény, melynek alapján az állam, az önkormányzat, mint közhatalom és mint jogalkotó minden - a területén tartózkodó - ember számára egyenlő elbírálást köteles biztosítani. Az állam és az önkormányzat joga - sőt bizonyos körben kötelezettsége is -, hogy a jogalkotás során ezeket a tényleges különbségeket figyelembe vegye. "Az a kérdés, hogy a megkülönböztetés az alkotmányos határok között marad-e, csakis a mindenkori szabályozás tárgyi és alanyi összefüggésében vizsgálható" - fejtette ki az Alkotmánybíróság a 21/1990. (X. 4.) AB határozatában. (ABH 1990. 77.) A vitatott jogszabályi rendelkezésekből az állapítható meg, hogy a gépjárművek önsúlyához igazodó progresszív adómérték-megállapítások az érintett adóalanyok vagyoni-jövedelmi viszonyaihoz mért gazdasági megítéléseken alapulnak, nem aránytalanok és nem túlzott mértékűek, az egyes kategóriákon belül pedig nem diszkriminálnak.
3.5. Az Fkgyr. adómértékre vonatkozó rendelkezése nem állapít meg a "950-1000 kg között" - az indítványozó szóhasználatával élve - dupla progresszivitást. Minden - a nem vitatott kivételekkel nem érintett - 600 és 950 kg közötti önsúlyú gépjármű adója ugyanis 600 Ft, a 950 kg feletti gépjármű adója pedig 800 Ft, a gépjármű minden megkezdett 100 kg-ja után. A Gjt. nem írja elő, hogy az önsúlyhoz kötött adótétel-változást csak kerek 100-as nagyságrend szerint lehet meghatározni; a 100 kg-nyi önsúlyhatáron belül pedig az Fkgyr. nem állapít meg eltérő adómértéket.
4. Az Alkotmánybíróság a 3.1-3.4. pontokban kifejtett érvei alapján nem állapította meg sem a Kkr., sem az Ökr., sem az Fkgyr. alkotmányellenességét. Egyik önkormányzati rendelet sem ellentétes a Gjt., az Art. vagy a Htv. előírásaival, következésképp nem sértik az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésének tilalmát sem, nincsenek továbbá ellentétben sem az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésének jogegyenlőségi előírásaival, sem pedig az Alkotmány 70/I. §-ának közteherviselést előíró követelményével. A 3.5. pontban az Alkotmánybíróság rávilágított az indítványozó téves jogszabályértelemzésére is. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az indítványokat elutasította.
Budapest, 1996. december 17.
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
előadó alkotmánybíró