Tippek

Tartalomjegyzék nézet

Bármelyik címsorra duplán kattintva megjelenítheti a dokumentum tartalomjegyzékét.

Visszaváltás: ugyanúgy dupla kattintással.

Bővebben

Bíró, ügytárgy keresése

A keresőmezőbe Írjon be bírónevet, az ügyre jellemző kulcsszót (pl. az ügytárgy részletét).

Válogasson a megjelenő gyorstalálatokból.

Bővebben

PREC, BH stb. ikonok elrejtése

A kapcsolódó dokumentumok ikonjainak megjelenítését kikapcsolhatja -> így csak a normaszöveg marad a képernyőn.

Bővebben

1558/B/1991. AB határozat

a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény 37. § (1) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata iránt benyújtott indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot.

Az Alkotmánybíróság a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény 37. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló kérelmet elutasítja.

INDOKOLÁS

I.

Az indítványozó a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1989. évi XLV. törvénynek az 1990. évi CII. törvény 19. §-ával megállapított 37. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezések alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Véleménye szerint ezek a rendelkezések sértik az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében és a 70/I. §-ában foglaltakat, mert az emelkedő jövedelemsávokhoz rendelt adómérték nem felel meg a jövedelemnek, ugyanis aránytalanul magas elvonást eredményez és ezzel lényegében hátrányos helyzetbe hozza a magasabb jövedelemmel rendelkezőket.

II.

A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény (a továbbiakban: Szjt.) lépett 1992. január 1-jétől az indítványban megjelölt rendelkezések helyébe, ugyanakkor a 37. § (1) bekezdése új, de ismét a progresszivitás elvét is megjelenítő adótáblát állapított meg. A két törvényi rendelkezés mindaddig egymás mellett él, míg a belőlük fakadó adófizetési kötelezettségekért az adóalanyok helytállni tartoznak.

Az Alkotmánybíróság az általa követett gyakorlatnak megfelelően hatályosnak tekinti az indítványt és a megkezdett eljárást folytatja abban az esetben is, ha az indítványban megjelölt jogszabály időközben hatályát veszti, de az új jogszabály szó szerint, illetőleg azonos rendelkezési környezetben (paragrafusban) szintén tartalmazza a sérelmezett rendelkezést.

Az Alkotmánybíróság e körülményekre is tekintettel volt, amikor az indítványt érdemben elbírálta.

III.

Az Alkotmánybíróság eljárása során azt vizsgálta, hogy az Szjt. indítvánnyal támadott rendelkezései sértik-e az Alkotmánynak a közterhek viselésére és a megkülönböztetés tilalmára vonatkozó előírásait.

Ugyanakkor nem vizsgálta a kifogásolt rendelkezések célszerűségét, mert - és erre már több korábbi határozatában az Alkotmánybíróság rámutatott - ez önmagában nem alkotmányossági kérdés.

Az indítvány alaptalan.

Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése szerint:

"A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül."

Az Alkotmány 70/I. §-a következőket mondja:

"A Magyar Köztársaság minden állampolgára köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni."

Az Szjt. 37. § (1) bekezdése az adótáblát tartalmazza, amely meghatározza a jövedelemsávokat és az egyes sávokhoz rendelt adómértéket.

A 70/I. § állampolgári kötelezettségként fogalmazza meg a közteherviselés szabályát. A közterhekhez való hozzájárulás mértéke tekintetében egyedül azt a követelményt támasztja, hogy annak meg kell felelnie az állampolgár jövedelmi és vagyoni viszonyainak, vagyis azokkal arányban kell állnia. Következésképpen a jogalkotó széles keretek között mérlegelhet az adómértékek megállapításakor. A progresszív adózás alkalmazott és elfogadott szisztéma volt a korábbi hazai adórendszerekben és megfelel a nemzetközileg jelenleg követett adózási gyakorlatnak.

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint alkotmányellenessé abban az esetben válhat az adó mértéke, ha az diszkriminatíve nyer meghatározást, vagy pedig olyan nagyságot ér el, hogy a nyilvánvalóan eltúlzott mérték már minőségi kategóriává, aránytalanná és indokolatlanná válik. Az Alkotmánybíróság úgy látja, hogy jelen esetben ilyen okból nem állapítható meg alkotmányellenesség.

Az eltérő jövedelmi vagyoni feltételek mellett kirótt adók különbözősége és az ebből következően eltérő nagyságú adóteher nem értékelhető az állampolgároknak Alkotmány által tiltott megkülönböztetéseként. A magasabb jövedelműek számára a szabályozás természetes következménye, hogy adókötelezettségük mindig a saját vagyoni, jövedelmi szintjükhöz és nem az ennél alacsonyabb szinthez igazodik.

A fentiekre figyelemmel az Alkotmánybíróság szerint az Szjt. idézett rendelkezése nem alkotmányellenes, ezért az indítványt elutasította.

Eljárását az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. § b) pontja, valamint a 30. § (1) bekezdés c) pontja alapján folytatta le. Határozatát megküldi az indítványozónak és a pénzügyminiszternek.

Budapest, 1992. január 27.

Dr. Sólyom László s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Ádám Antal s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kilényi Géza s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Schmidt Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Herczegh Géza s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Lábady Tamás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szabó András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Vörös Imre s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Zlinszky János s. k.,

alkotmánybíró

Tartalomjegyzék