699/B/1995. AB határozat
a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 18. § (1) és (4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló eljárásban meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 18. § (1) és (4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
INDOKOLÁS
1. A Pp. 13. § (1) bekezdésének e) pontja szerint az ügy elintézéséből ki van zárva, és abban mint bíró nem vehet részt az, akitől az ügynek tárgyilagos megítélése egyéb okból nem várható (elfogultság).
Az indítványozó a folyamatban lévő peres ügyében az idézett jogszabályhely alá tartozó kizárási okot jelentett be az eljáró bíró ellen. A bíró kizárása felöl ugyanannak a bíróságnak ugyanazon a fokon eljáró másik tanácsa határozott és a kizárást megtagadta. Egyúttal tájékoztatta az indítványozót, hogy a Pp. 18. § (4) bekezdése értelmében a kizárás megtagadása miatt csak abban a fellebbezésben lehet panaszt tenni, amely az ügy érdemében hozott határozat ellen irányul.
Az indítványozó szerint a Pp.-nek ez a rendelkezése ellentétben áll a pártatlan bírósághoz való joggal (Alkotmány 57. § (1) bek.), a jogorvoslathoz való alapvető joggal (Alkotmány 57. § (5) bek.) és az Alkotmány 64. §-ával, amely szerint a Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van arra, hogy egyedül vagy másokkal együttesen írásban kérelmet vagy panaszt terjesszen az illetékes állami szerv elé.
Az indítványozó szerint a pártatlan bírósághoz való jogot sérti az is, hogy a Pp. 18. § (1) bekezdése értelmében a bíró kizárása felöl ugyanannak a bíróságnak ugyanazon a fokon eljáró másik tanácsa határozhat.
2. Az indítvány alaptalan.
Az Alkotmány 57. § (5) bekezdése szerint a Magyar Köztársaságban a törvényekben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírói, államigazgatási vagy más hatósági döntés ellen, amely jogát vagy jogos érdekét sérti.
Az a szabály, hogy a jogorvoslati jogot mindenki a törvényekben meghatározottak szerint gyakorolhatja, utalás az eltérő szabályozási lehetőségekre; arra, hogy a jogorvoslatnak többféle formája lehet.
A Pp. 233. § (1) bekezdése főszabályként kimondja, hogy az elsőfokú bíróság határozata ellen - amennyiben a törvény ki nem zárja - fellebbezésnek van helye.
A kizárást megtagadó végzés ellen csak a külön fellebbezést zárja ki a kifogásolt rendelkezés. Ez nem jelenti azonban szükségszerűen az alkotmányossági követelményeket kielégítő jogorvoslat lehetőségének hiányát.
A kizárás megtagadása miatt az ügy érdemében hozott határozat elleni fellebbezésben jogorvoslattal lehet élni, panaszt lehet tenni.
Eljárási szabályok kötelezik a bíróságot arra, hogy hivatalból ügyeljen rá: a Pp. 13-15. §-ai értelmében kizárt bíró vagy bíróság az eljárásban ne vegyen részt [16. § (1) bek.]. Ugyancsak eljárási szabály kötelezi a bírót, hogy ha vele szemben kizárási ok forog fenn, azt haladéktalanul jelentse be a bíróság vezetőjének [16. § (2) bek.].
Az ügy érdemében hozott határozat ellen benyújtott fellebbezés és ezzel egyidejűleg a kizárás megtagadása miatt emelt panasz megvizsgálása folytán pedig a másodfokú bíróság köteles az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezni, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítani, ha arról győződik meg, hogy az ítélet meghozatalában olyan bíró vett részt, akivel szemben a törvény értelmében kizáró ok áll fenn [Pp. 252. § (1) bek.].
A kifejtettekre tekintettel a Pp. 18. § (4) bekezdése nem csorbítja a jogorvoslathoz és a pártatlan bírósághoz való alapvető jogot.
3. Az Alkotmány 50. § (3) bekezdése szerint a bírák függetlenek, és csak a törvénynek vannak alárendelve. A bírónak mindenkitől - más bíróktól is - függetlennek kell lennie (ABH 1993. 256, 261.). Ezt az elvet a bíróságokról szóló 1972. évi IV. törvény (Bsz.) rendelkezései szervezetileg is érvényre juttatják.
A Pp. 18. § (1) bekezdésének az a rendelkezése, hogy a kizárási ok bejelentésének elintézése ugyanannak a bíróságnak másik, az ítélkezés tevékenységében független tanácsa hatáskörébe tartozik, nem ellentétes az Alkotmány 57. § (1) bekezdésével.
A kizárási ok bejelentése elintézésének vizsgált eljárási részletszabályai az Alkotmány 64. §-ával alkotmányjogilag nem állnak összefüggésben - és így ellentétben sem.
Erre figyelemmel az Alkotmánybíróság a rendelkező rész szerint határozott.
Budapest, 1995. december 19.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.,
alkotmánybíró