A Szegedi Ítélőtábla Gf.30251/2012/4. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 235. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 200. §, 201. §, 207. §, 210. §, 365. §] Bírók: Bánfalvi-Bottyán Csilla, Kiss Gabriella, Mányoki Zsolt

Kapcsolódó határozatok:

Szegedi Törvényszék G.40184/2011/11., *Szegedi Ítélőtábla Gf.30251/2012/4.*, Kúria Gfv.30035/2013/5. (BH+ 2013.11.469)

***********

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA

Gf.I.30.251/2012/4.szám

A Szegedi Ítélőtábla a Dr. Czirmes György ügyvéd által képviselt (I.rendú felperes neve, címe) alatti székhelyű I. rendű és a (II.rendű felperes neve, címe) alatti székhelyű II. rendű felpereseknek - a Dr. Kiss István Viktor ügyvéd által képviselt (alperes neve, címe) alatti székhelyű alperes ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Szegedi Törvényszék 2012. március hó 12. napján kelt 7.G.40.184/2011/11. sorszámú ítélete ellen az I. és II. rendű felperesek részéről 12. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő

Í T É L E T E T :

Az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Az I. rendű felperest 200.000,- (Kettőszázezer) Ft, a II. rendű felperest 100.000,- (Egyszázezer) Ft másodfokú eljárási költség 15 napon belüli megfizetésére kötelezi az alperes részére.

Az I. rendű felperest 1.400.000,- (Egymillió-négyszázezer) Ft, a II. rendű felperest 700.000,- (Hétszázezer) Ft le nem rótt fellebbezési eljárási illeték megfizetésére kötelezi - külön felhívásra - az államnak.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S :

A gépjármű kereskedelemmel foglalkozó felperesi gazdasági társaságok 2010. februárjában szóban megállapodtak az alperessel, hogy a tulajdonukat képező, az autókereskedésben használt ingóságokat részükre értékesítik, majd visszalízingelik, a kialkudott vételár pedig egyéb, az alperes felé fennálló hiteltartozásaik csökkentésére szolgál.

Az adásvételi szerződéseket szóban kötötték meg azzal, hogy a vétel tárgyát képező ingóságok a felperesek birtokában és használatában maradnak a létrejövő lízingszerződésre tekintettel. A 2010. február 22-én létrejött lízingszerződések 5 éves futamidőre szóltak. Mellékletük tartalmazta a lízingtárgyak felsorolását cikkszám, megnevezés és darabszám szerint.

- 2 -

Az I. rendű felperessel megkötött lízingszerződés az érintett ingók bruttó vételárát 8.750.000,- Ft-ban, a részletekben fizetendő lízingdíjat 10.295.560,- Ft-ban jelölte meg.

A II. rendű felperes és az alperes között létrejött lízingszerződés szerint az ingóságok bruttó vételára 17.500.000,- Ft, a lízingdíjak összege pedig összesen 20.504.180,- Ft.

A szerződéseket készfizető kezességi szerződések biztosították.

A lízingbevevő felperesek 2010. február 26-án - külön-külön - a lízingszerződésekben szerepeltetett bruttó árakkal egyező vételárakról számlát bocsátottak ki az alperes, mint vevő részére 2010. március 6-i esedékességgel.

Az alperes a számlákon megjelölt vételárfizetési kötelezettségének akként tett eleget, hogy - a felperesek rendelkezésének megfelelően - az összegekkel más pénzügyi lízingszerződésekből eredő felperesi tartozásokat csökkentett, azokat beszámította követeléseibe.

Az alperes az I-II. rendű felperesek súlyos szerződésszegésére hivatkozással a lízingszerződéseket 2010. szeptember 6-án azonnali hatállyal felmondta.

A felperesek keresetükben elsődlegesen az adásvételi szerződések érvénytelenségének megállapítását kérték. Hivatkoztak a szerződések színleltségére, mivel a felek szándéka nem az ingók tulajdonjogának átruházására irányult, céljuk az volt, hogy a felperesek kölcsönhöz jussanak. Másodlagosan a szerződések uzsorás jellegére utaltak. Álláspontjuk szerint az alperesi pénzintézet a felperesek kényszerhelyzetét kihasználva feltűnően aránytalan előnyt kötött ki, az eszközöket kirívóan alacsony áron vásárolta meg. Harmadlagosan a szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnő értékaránytalansága miatt támadták meg az adásvételi szerződést. Arra az esetre, ha a bíróság mindezen jogcímek valamelyike alapján nem találná megalapozottnak kereseti kérelmüket, az adásvételi szerződés érvénytelenségének megállapítását tévedés jogcímén kérték, mivel álláspontjuk szerint a szerződés megkötésekor az alperes a vételár tekintetében őket megtévesztette. Eshetőlegesen előterjesztett harmad-, illetőleg negyedleges kereseti kérelmük tekintetében marasztalási keresetet is előterjesztettek, melyben az alperest személyenként 2.000.000,- Ft és ennek 2010. február 27-től a kifizetésig járó törvényes mértékű késedelmi kamatának megfizetésére kérték kötelezni. Utaltak arra, hogy adásvételi szerződés esetében a tulajdonszerzéshez szükséges az adásvétel tárgyát képező ingóságok birtokba vétele is a vevő részéről, amely a perbeli esetben elmaradt. Kiemelték, a vételárat az alperes ténylegesen nem fizette meg.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Érvelése szerint a visszlízing konstrukció lényege, hogy a lízingtárgy tulajdonosának likviditási gondjain segít, ezzel számára forrást teremt. A leendő lízingbevevő eladja a tulajdonát képező vagyontárgyakat a lízingbeadó társaságnak, majd megköti a lízingszerződést, mellyel a korábbi tulajdonos visszalízingeli az ingóságokat, ezzel megszerzi azok további birtoklási és használati jogát. Így egyetlen megállapodás keretében forráshoz jut anélkül, hogy a lízingtárgy valójában a birtokából kikerülne. Kiemelte, mindkét fél egyező akarata a visszlízing szerződés megkötésére irányult. Az adásvételi szerződések írásba foglalásra nem kerültek, miután az ingók tulajdonjoga átruházásának érvényességéhez ez nem jogszabályi feltétel. Utalt arra, hogy a felperesek helyzetét

- 3 -

Gf.I.30.251/2012/4.szám

nem használta ki, nem jutott feltűnően értékaránytalan előnyhöz, mivel a felperesek határozták meg a vételárat. A marasztalási keresetet értelmezhetetlennek találta.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Határozatának indokolása szerint a perbeli jogügylet visszlízing szerződés, amely konstrukció a hitelezés egyik formája. Célja, hogy a későbbi lízingbevevő likviditási problémáit a termelőeszköz használatának biztosítása mellett megoldja. E lízingkonstrukció két szerződés együttese: adásvételi és pénzügyi lízingszerződés. Rámutatott, e szerződések egymással szorosan összefüggnek és együttesen minősülnek visszlízing szerződésnek nevezett jogügyletnek, következésképpen önmagában az egyik elem érvénytelensége iránti kereset nem bírálható el, mivel az adásvételt nem lehet elvonatkoztatni a pénzügyi lízingtől. Miután a felperesek keresetükben kizárólag az adásvételi szerződési elemet tartalmazó jogügyleti rész vonatkozásában kérték az érvénytelenség megállapítását, a teljes szerződéses konstrukcióra, a visszlízingre vonatkozóan megalapozott következtetés nem vonható le. Ennek megfelelően - a kereseti kérelemhez kötöttség elve alapján - a keresetet elutasította.

Az ítélettel szemben, elsődlegesen annak hatályon kívül helyezése, és az ügynek a Sárvári Városi Bírósághoz, illetőleg a Szombathelyi Törvényszékhez történő áttétele és ezen bíróságok új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítása érdekében a felperesek terjesztettek elő fellebbezést. Másodlagosan az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereseti kérelmüknek történő helyt adást kérték. Fellebbezésük indokolásában hangsúlyozták, hogy a visszlízing szerződés egyik eleme, a lízingszerződés korábban került megkötésre, mint ahogy a lízingtárgyak az adásvételi szerződéssel az alperesi lízingbeadó tulajdonába kerültek volna, melynek következtében a lízingszerződés létre sem jöhetett. Sérelmezték, hogy az elsőfokú bíróság érdemben sem jogalapját, sem összegszerűségét tekintve nem vizsgálta kereseti kérelmüket. Álláspontjuk szerint ezzel megsértette tényállás felderítési kötelezettségét. Hangsúlyozták, a szerződésben tisztességtelen feltételnek minősül az adós székhelyétől távoli bíróság illetékességének kikötése.