BH 2007.2.57 A megosztott üdülőhasználattal egyidejűleg a használati jog ellenértékének kiegyenlítése céljából megkötött részvény-adásvételi szerződés érvényessége csak együttesen bírálható el - E szerződések a 20/1999. (II. 5.) Korm. rendelet hatálya alá tartoznak [20/1999. (II. 5.) Korm. r. 1. §, 17. § (1) bek.; Ptk. 200. § (2) bek.].

A felperes és az I. r. alperes között 2001. február 21-én részvény-adásvételi szerződés jött létre. E szerződés értelmében felperes 27 db 10 000 Ft névértékű, a IV. r. alperesi társaság osztalék-elsőbbségi részvényét szerezte meg. A felperes 1 080 000 Ft-ot fizetett ki az I. r. alperesnek a részvény ellenértékeként. Ugyanezen a napon a felperes és a II. r. alperes között bérleti szerződés jött létre, mellyel a felperes 99 évre bérbe vette 2002. január 1. napjától kezdődően a III. r. alperes apartmanházának N202 számú apartmanját minden év 29. naptári hetére. A szerződés szerint a bérleti díj 2002-ben 50 000 Ft + áfa, és a következető években a hivatalos infláció arányában emelkedik.

A felperes értékaránytalanság megállapítására, tévedésre, megtévesztésre irányuló kereseti kérelmét a jogerős részítélet elutasította. Jelen eljárásban felperes annak megállapítását kérte, hogy a megkötött szerződések érvénytelenek. Hivatkozott az ingatlanok időben megosztott használati jogának megszerzésére irányuló szerződésekről szóló 20/1999. (II. 5.) Korm. rendelet 6., illetve 7. §-aiban foglaltaknak a megsértésére.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték.

Az elsőfokú bíróság 2004. október 20-án kelt ítéletében megállapította, hogy a felperes és az I. és IV. r. alperesek között létrejött részvény-adásvételi szerződés, valamint a felperes és a II. és III. r, alperesek között létrejött szerződések semmisek. Egyetemlegesen kötelezte a bíróság az alpereseket, hogy fizessenek meg a felperesnek

1 080 000 Ft-ot és ezen összeg után 2001. február 28-ától számított kamatot, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Rendelkezett a perköltség viseléséről. Ítélete indokolásában kifejtette, álláspontja szerint a felek által kötött szerződésekre a 20/1999. (II. 5.) Korm. rendelet rendelkezései az irányadóak. A két szerződés egymást feltételezte, az ingatlan bérleti jogának ellenértéke a részvények ellenértéke volt. A felek között létrejött szerződések a hivatkozott kormányrendelet 4. §, 7. §, és 11. §-ába ütköznek, mivel a felperesnek az ott megjelölt határidő lejárta előtt kellett fizetnie az I. r. alperesnek. Az elsőfokú bíróság elutasította a felperesnek a kétszeri jegybanki alapkamat megfizetésére irányuló keresetét, mivel a megállapodást teljes mértékben érvénytelennek tekintette.

A másodfokú bíróság 2005. március 31-én kelt részítéletében az elsőfokú ítéletnek a szerződés semmisségének megállapítására és a szerződéskötés előtti állapot helyreállítására irányuló rendelkezését megváltoztatta és e körben a felperes keresetét elutasította. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét a perköltségre is kiható hatállyal hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Megállapította a másodfokú eljárásban a felmerült perköltség nagyságát. Ítélete indokolásában kifejtette, álláspontja szerint a felek között létrejött szerződésekre nem irányadóak a 20/1999. (II. 5.) Korm. rendelet rendelkezései. A Korm. rendelet szerint ugyanis a fogyasztó ismétlődő, meghatározott időtartamú üdülési vagy lakáscélú használat jogáért fizet az értékesítőnek ellenértéket. A felperes a részvényvásárlásra irányuló szerződést az I. és a IV. r. alperessel, a bérleti szerződést a II. és a III. r. alperessel kötötte, így tehát ténykérdés, hogy az ingatlan használati jogot értékesítő gazdasági társaságok jogalanyisága a részvényt értékesítő társaságokétól elkülönül. A részvény-adásvételi szerződéssel a felperes részvények tulajdonjogát szerezte meg vételár ellenében, míg a bérleti szerződésben a felperes nem bérleti jogot vásárolt, hanem arra vállalt kötelezettséget, hogy az üdülő bérlete után éves bérleti díjat fizet. A másodfokú bíróság kifejtette továbbá, ha a szerződésekre vonatkozna a 20/1999. (II. 5.) Korm. rendelet előírása, ebben az esetben sem lehet a megkötött szerződések semmisségét megállapítani, figyelemmel a Ptk. 200. § (2) bekezdésében, illetve a Korm. rendeletben foglaltakra, mely nem a jogszabályoknak megfelelő tartalmú szerződés esetén arról rendelkezik, hogyan hosszabbodnak meg az elállási határidők. A másodfokú bíróság a bérleti szerződés felmondása érvényességének megállapítására irányuló kérelem tekintetében az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította, figyelemmel arra, hogy az elsőfokú bíróság ezen kereseti kérelemmel, - figyelemmel eltérő jogi álláspontjára - nem foglalkozott.