A Legfelsőbb Bíróság Kfv.35473/2010/4. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1992. évi LXXIV. törvény (Áfa tv.) 7. §, 8. §, 33. §, 1996. évi LXXXI. törvény (Tao. tv.) 4. §] Bírók: Darák Péter, Hajnal Péter, Madarász Gabriella

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék K.30020/2009/21., *Kúria Kfv.35473/2010/4.* (EH 2011.2355, BH 2011.12.353)

***********

Kfv.I.35.473/2010/4.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Jalsovszky Pál ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Szabó Szilvia jogtanácsos által képviselt Adó-és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Központi Hivatal jogutódja, a Nemzeti Adó-és Vámhivatal Közép-magyarországi Regionális Adó Főigazgatósága alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Fővárosi Bíróságon 25.K.30.020/2009. számon indított és ugyanezen bíróság 2010. szeptember 24-én kelt 25.K.30.020/2009/21. számú jogerős ítéletével befejezett perében a felperes részéről 22. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán, az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t

A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 25.K.30.020/2009/21. számú ítéletét és az alperes 4007193314 számú határozatát - az elsőfokú határozatnak a jegyzőkönyv 21-a, b, c, 33-d, f. pontjaira és azok jogkövetkezményeire kiterjedően - hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú adóhatóságot e körben új eljárásra kötelezi.

Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 500.000 (ötszázezer) forint elsőfokú, és 300.000 (háromszázezer) forint felülvizsgálati perköltséget.

A kereseti és felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

Az első fokú adóhatóság a felperesnél 2005-2006 évekre vonatkozóan bevallások utólagos vizsgálatára irányuló átfogó ellenőrzést végzett, melynek eredményeként a felperes terhére társasági adó, általános forgalmi adó, és társas vállalkozások különadója adónemekben összesen 72.235.000 Ft adóhiánynak is minősülő adókülönbözetet állapított meg. Kötelezte az adókülönbözet, valamint 30.798.000 Ft adóbírság és 13.605.000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére. Az alperes 4007193314 számú határozatával az első fokú határozatot helybenhagyta.

Az ellenőrzési jegyzőkönyv 21-a pontja szerint a felperes által 2005 évben a franchise partnereinek ingyenesen nyújtott boltfelújítás összegét, térítésmentes átadásnak tekintette, amely az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban Áfa tv.) 8. § (6) bekezdése alapján általános forgalmi adófizetési kötelezettséget von maga után. Kifejtette, hogy a felperes boltfelújításokat ingyenesen végezte, mely elsődlegesen üzleti partnereinek érdekét szolgálta, és csak közvetett, a másodlagos hatása a felperes árbevétele. Az adóhatóság levonta ennek társasági adóvonzatát is.

A jegyzőkönyv 21-b pontja rögzítette, hogy a felperes 2006. január 1-jétől a boltfelújítási költségek tekintetében új eljárást vezetett be. A felújítások összegét a partner felé kiszámlázta azzal, hogy pénzügyi teljesítést nem igényel, fizetési mód: kompenzálás. Bevezette a felújítási bonusz-rendszert, melynek alapján a franchise partner a felújítás összegében maximalizált engedményt kap az éves forgalmából. A felújítási költség összegével megegyező bonusz összegekről a felperes jóváíró számlákat állított ki. A revízió megállapította, hogy bár formailag a felújítási költségek áthárítása megtörtént, de az alkalmazott bonusz eljárás következtében az ügylet valódi tartalma térítés nélkül nyújtott szolgáltatásnak minősül.

A jegyzőkönyv 21-c. pontja megállapította, hogy a felperes a franchise üzletekben ingyenes használatba adott üzletberendezés után az általános forgalmi adót jogszerűtlenül helyezte levonásba az Áfa tv. 33. § (1) bekezdés b) pontja alapján. Levonta ennek társasági adókihatását is.

A jegyzőkönyv 33-d. pontja vizsgálta felperes és a... (továbbiakban.. ) között létrejött együttműködési megállapodást. Ennek alapján a társasági adóalap-csökkentő tételként történő elszámolást nem fogadta el azzal, hogy az adomány nem felel meg a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (továbbiakban Tao.tv.) 4. § 1/A. pontjában részletezett feltételeknek, mely kizárja a támogatással szoros összefüggésben jelentkező közvetlenül tett vagyoni előnyt. Ezért a sportruházatok átadása termékértékesítésnek minősül az Áfa tv. 7. § (1) bekezdés a) pontja alapján.

A jegyzőkönyv 33-f. pontja megállapította, hogy a felperes 2006 évi társasági adóalapját nem csökkenthette volna a helyi iparűzési adó címén adóévi ráfordításként elszámolt összeggel, mivel folyószámla egyenlege 16.000 Ft hátralékot mutatott ki késedelmi pótlék adónemben. A felperes eljárása nem felelt meg a Tao.tv. 7. § (1) bekezdés x) pontjában foglaltaknak. Utalt az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban Art.) 178. § (4) bekezdésére, mely az adótartozás fogalmát tartalmazza.

Az adóbírság körében méltánylást érdemlő enyhítő körülményt a revízió nem tárt fel, kivéve a 33-f. pont tekintetében, ahol a bírság kiszabását mellőzte.

A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését és új eljárásra kötelezését, vagy a határozat megváltoztatását és a szankciók törlését kérte. Másodlagosan kivételes méltányossági alapon kérte a kötelezettségek elengedését, illetőleg 24 hónapos részletfizetési kedvezményt.

A 21-a-c. pontok körében kifejtette, hogy a társaság adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenysége elősegítése érdekében végezte az üzletfelújításokat, és a berendezési tárgyak haszonkölcsönbe adását. A 21-a. pont tekintetében hivatkozott még az Áfa tv. 22. § (9) bekezdésének megsértésére is. A 21-b. pont körében állította, hogy a felperesnek nem az adókikerülés volt a célja a boltfelújítási költségek rendezésének megváltoztatásával. A 33-d. pont körében utalt arra, hogy az adományozás külön jogügyletnek minősült az együttműködési szerződéshez képest. Arra a felek külön megállapodást kötöttek és időben is elkülönült. A 33-f. ponttal kapcsolatban elismerte a késedelmi pótlék tartozását, ugyanakkor közel 20 millió Ft túlfizetése volt. A nettó adótartozás fogalmának bevezetésével az adóhatóság határozata jogszerűtlen. Utalt arra is, hogy a késedelmi pótlék nem minősül adótartozásnak. Az adóhatóságok a bírságok és pótlékok megállapításánál nem vették figyelembe a társaság javára szolgáló körülményeket.

Az első fokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában felsorolta az ügyben alkalmazandó jogszabályokat: Art. 1. § (7) bekezdése, 2. § (1) bekezdése, 165. § (1)-(2) bekezdései, 170. § (1)-(2) bekezdései, Áfa tv. 7. § (3) bekezdés b) pontja, 8. § (6) bekezdése, 9. § (2) bekezdés c) pontja, 13. § (1) bekezdés 35. pontja, 22. § (9) bekezdése, 33. § (1) bekezdés b) pontja, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (továbbiakban Sztv.) 86. § (7) bekezdés a) pontja, a Tao.tv. 4. § 1/A. pontja, 7. § (1) bekezdés x) pontja, a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban SZJA tv.) 41. § (3) bekezdése.