A Győri Ítélőtábla Pf.20188/2017/6. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 87. §, 163. §, 247. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §] Bírók: Havasiné dr. Orbán Mária, Maurer Ádám, Világi Erzsébet

Kapcsolódó határozatok:

Szombathelyi Törvényszék P.20182/2014/32., Szombathelyi Törvényszék P.20182/2014/32/I., Győri Ítélőtábla Pf.20111/2015/4., Kúria Pfv.20185/2016/7., Szombathelyi Törvényszék P.20713/2016/1., Szombathelyi Törvényszék P.20713/2016/27., Szombathelyi Törvényszék P.20713/2016/27/1., *Győri Ítélőtábla Pf.20188/2017/6.*

***********

Győri Ítélőtábla

Pf.III.20.188/2017/6/I.szám

A Győri Ítélőtábla dr.Hegedűs D. Andrea ügyvéd által képviselt felperesnek az Országos Bírósági Hivatal Jogi Képviseleti Osztály által képviselt alperes ellen személyhez fűződő jog megsértése miatt a Szombathelyi Törvényszék előtt folyamatba tett perében Szombathelyen, 2017.évi március hó 9.napján 18.P.20.713/2016/27/I.szám alatt hozott ítélet ellen a felperes részéről 29.sorszám, az alperes részéről 30.sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének megfellebbezett rendelkezéseit helybenhagyja.

A feljegyzett 72.000. (Hetvenkettőezer) Ft fellebbezési illetéket az állam viseli.

A másodfokú eljárásban a felperes 56, míg az alperes 44%-os arányban minősül pernyertesnek.

Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az irányadó tényállás szerint a ...i Városi Bíróság a 10.Bk.144/2012/2. számú, tárgyalás mellőzésével meghozott határozatával a felperest (vádlottat) becsületsértés vétsége miatt 1 év időtartamra próbára bocsátotta. A felperes tárgyalás tartását kérte. A büntető ügyben eljárt bíróság által kitűzött tárgyalás több ízben is elhalasztásra került. A 2013.június 13-ára kitűzött tárgyalásra a bíróság a felperest vádlottként idézte, a felperes a 2013.június 12-én érkezett beadványában bejelentette, hogy a másnapi tárgyaláson nem áll módjában megjelennie, mivel 84 éves súlyos beteg édesanyja L..T. állandó, folyamatos ápolásra szorul, és ápolója hivatalosan is ő. Édesanyját legfeljebb 2 óra időtartamra tudná magára hagyni, a ...i lakóhelye és a tárgyalás ...i helyszíne között ez az időtartam az oda-vissza utazáshoz sem elegendő. Csatolta az ápolást alátámasztó orvosi igazolást, miszerint édesanyja súlyosan fogyatékos, látássérült, mozgássérült, gondozásának várható időtartama 3 hónapnál hosszabb. A Tatabányai Járásbíróság 2013.június 12-én kelt elővezetési parancsa alapján a felperest a rendőrkapitányság a másnap 14 óra 30 percre kitűzött tárgyalásra elővezette. Értesítésük szerint az intézkedés 7 óra időtartamú volt, abban két rendőr vett részt és bilincset alkalmaztak. A kísérést reggel 8 óra 30 perckor kezdték meg, mikor is a felperes belvárosi lakásában - ahol a súlyos beteg édesanyja is tartózkodott - két rendőr jelent meg, A felperes az édesanyja állapotára hivatkozással megkísérelte, hogy az elővezetést ne foganatosítsák, azonban az eljáró bíró telefonon azt a tájékoztatást adta, hogy az elővezetés semmiképpen nem mellőzhető. Ezután a felperest elkísérték a ...i ... utcai idősek otthonába, ahonnan hazahozhatta a neki járó ételt, majd előállították a rendőrkapitányságra. 13 órakor megbilincselték, rabszíjra fűzték és autóval ...ra szállították. A tárgyalás 15 óra 30 percig tartott, ezt követően a felperes vonattal utazott haza, a vonatjegy ára 1.300 forint volt. Időközben a délelőtt folyamán L.T. t háziorvosi beutaló alapján az országos mentőszolgálat kórházba szállította, ahova 11 óra 8 perckor vették fel, a háziorvosi ügyelet a beutalást kiugróan magas 190/100-as tensioval indokolta. A kórházból való elbocsátására 2013.június 14-én 15 órakor került sor.

A felperes, valamint L..T. személyhez fűződő jogaik megsértésére hivatkozással terjesztettek elő keresetet. L..T. a keresetindítást követően, 2013.június 19-én elhalálozott, a perbeli jogutódja a felperes.

A felperes a perben jó hírneve, személyes szabadsága, emberi méltósága, valamint a tisztességes eljáráshoz való joga megsértésére hivatkozott. Kérte a jogsértés megállapítását, az alperes további jogsértéstől való eltiltását, továbbá méltányos elégtétel adására való kötelezését. 1.300 forint vagyoni, 1.000.000 forint nem vagyoni kára, illetve édesanyja jogutódjaként további 500.000 forint nem vagyoni kár megfizetésére kérte az alperes kötelezését.

A ...i Törvényszék a 17.P.20.182/2014/32/I.számú ítéletével elutasította a keresetet, a ...i Ítélőtábla Pf.V.20.111/2015/4.számú ítéletével az ítéletet helybenhagyta. A felülvizsgálati kérelem folytán eljárt Kúria a Pfv.IV..../2016/7. számú részítéletével a jogerős ítéletet részben hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és megállapította, hogy az alperes megsértette a felperes személyes szabadsághoz fűződő jogát azzal, hogy a 2013.június 13-án tartott tárgyalásra a felperes elővezetését rendelte el. Az alperest a további jogsértéstől eltiltotta, a jogerős ítéletnek a megállapított jogsértéssel összefüggésben az elégtétel adására, valamint az egyéb személyhez fűződő jogok megsértésének megállapítására és jogkövetkezményeinek alkalmazására irányuló keresetet elutasító rendelkezését hatályában fenntartotta. A kártérítés iránt előterjesztett kereset elbírálása tekintetében az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.

Úgy foglalt állást, hogy az alperes a jogszabály - a Be.69.§./1/ bekezdése, 543.§-a és 550.§./1/ és /2/ bekezdése - egyértelmű, mérlegelést nem engedő rendelkezésével szemben a személyes szabadságot korlátozó intézkedés alkalmazása során súlyos jogalkalmazási tévedést vétett. A személyhez fűződő jog megsértésének igazolása a kártérítési felelősség körében önmagában csak a felróható magatartás megállapítására ad alapot, a megismételendő elsőfokú eljárásban kell vizsgálni és bizonyítani a kár, vagy nem vagyoni hátrány bekövetkezését és a felróható magatartással fennálló releváns okozati összefüggést.

A felperes a megismételt eljárásban fenntartotta keresetét, hivatkozása szerint köztudomású tény, hogy a személyes szabadság megsértése olyan immateriális hátrányt okoz, amely önmagában is indokolja a nem vagyoni kártérítés megítélését. Többlettényállási elemként hivatkozott arra, hogy az idős, magatehetetlen édesanyja folyamatos ápolását folytatta, mellőle még 2 órára sem mehetett el. Édesanyjában kellemetlen emlékeket ébresztett az a körülmény, hogy fiát rendőrök vitték el az otthonából. Mindemellett a rendőrök a lakók megrökönyödésére a házuk folyosóin kísérték végig a felperest és az idősek otthonában is központi témává vált, hogy őt rendőrök kísérik. A felperes édesanyját akarata ellenére kórházba vitték, az orvos és a mentősök is rosszallóan néztek rá, a felperest a rendőrkapitányságon megmotozták, mindent elvettek tőle, 2 órára bezárták, nem kapott ennivalót, másfél óráig meg volt bilincselve és 9 és fél órát kényszerült akarata ellenére otthonától távol lenni. Elvették a telefonját és így édesanyja állapota felől sem tudott érdeklődni, mely további súlyos pszichés megterhelést jelentett az agyvérzés után álló édesanyja iránti nyugtalanság miatt. A felperes édesanyjának akarata ellenére mintegy 31 órát kellett kórházban töltenie, amivel személyi autonómiája, cselekvési szabadsága, családi és magánélethez való joga sérült.