A Győri Ítélőtábla Pf.20111/2015/4. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 2. §, 3. §, 78. §, 213. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 75. §, 76. §, 78. §, 339. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 66. §, 281. §, 550. §] Bírók: Ábrahám Éva, Szalay Róbert, Vass Mária

Győri Ítélőtábla

Pf.V.20.111/2015/4.szám

A Győri Ítélőtábla pártfogó ügyvéd által képviselt felperesnek Jogi Képviseleti Osztály által képviselt alperes ellen személyhez fűződő jogok megsértése iránti perében a Szombathelyi Törvényszék 2015. február 9. napján kelt 17.P.20.182/2014/32/I. sorszám alatt hozott ítélet ellen - melyet a 17.P.20.182/2014/35.sorszámú végzésével kijavított - a felperes részéről 34. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság kijavított ítéletét azzal a pontosítással hagyja helyben, hogy az eljárás során felmerült 96.100 Ft az illeték az állam terhén marad.

A feljegyzett 128.100 (Egyszázhuszonnyolcezer-egyszáz) Ft feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s :

A felperes - úgyis, mint édesanyja néhai "A" jogutóda módosított keresetében 1.000.000 Ft és 500.000 Ft nemvagyoni kártérítés, valamint 1300 forint vagyoni kártérítés, ennek 2013. 06. 13. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelme kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Ezen túlmenően kérte a jogsértés megállapítását, a további jogsértéstől való eltiltást és méltányos elégtétel adásra való kötelezést is.

Kereseti kérelmében a jó hírnevének, személyi szabadságának, emberi méltóságának megsértésére, valamint a tisztességes eljáráshoz való joga sérelmére hivatkozott.

Az alperes jogellenes magatartását abban jelölte meg, hogy a 2013. június 13. napján megtartott tárgyalásra történő elővezetésére jogszabálysértés következtében került sor. Ezen túlmenően az alperes elmulasztotta visszaadni 30 napon belül a törvénysértő vádiratot az ügyésznek és ez utóbb már nem orvosolható. Sérelmezte az ügyében eljáró bírók mentálhigiénés szűrésének elmaradását is.

Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének az elutasítását kérte, arra hivatkozással, hogy a felperes által meghivatkozott személyiségi jogi sérelmek nem valósultak meg, az alperes jogellenes magatartást nem tanúsított.

Hangsúlyozta, hogy az elővezetés vonatkozásában a büntetőeljárásban 2013.június 13. napján megtartott tárgyaláson a felperes úgy nyilatkozott "nincs kifogásom a rendőri intézkedéssel szemben", így a jogorvoslati lehetőségével nem élt.

Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletében a felperes keresetét elutasította, egyben megállapította, hogy az eljárás során felmerült 60.100 forint eljárási illeték az állam terhén marad.

Ítéletének jogi indokolása szerint a felperes által hivatkozott alperesi személyiségi jogot sértő magatartás megvalósulása idején hatályban lévő régi Ptk. 339. § (1) bekezdése és a 349. § (1)-(3) bekezdése alapján a bíróság jogkörben okozott kár megtérítésére csak akkor kerülhet sor, ha a kártérítés általános és különös feltételei adottak.

A bírósági jogkörben okozott kár megállapításának általános és speciális feltételei konjunktívak, tehát együttesen kell fennállniuk. Ha ezen feltételek közül bármelyik hiányzik, úgy a kártérítés megállapítására nem kerülhet sor.

Egységes az ítélkezési gyakorlat abban, önmagában az, hogy a bíróság eljárása, határozata téves, jogszabályba ütköző, még nem ad alapot a felróhatóság megállapítására. A kártérítési felelősség megállapítására csak akkor van lehetőség, ha az alkalmazott rosszhiszeműen, szándékosan vagy súlyosan gondatlanul határozott, intézkedett, vagy mulasztott. Egyedül az a körülmény, hogy a határozat utóbb tévesnek bizonyult, nem vezethet annak megállapítására, hogy a meghozatalában közreműködök vétkes magatartást tanúsítottak.

Az elsőfokú bíróság elsődlegesen az alperes jogellenes magatartását vizsgálta.

A régi Ptk. 75. § (1) bekezdése általános védelemben részesíti a személyiségi jogokat, amikor kimondja, hogy a személyhez fűződő jogok mindenki köteles tiszteletben tartani, e jogok a törvény védelme alatt állnak.

A régi Ptk. 76. §-a értelmében a személyhez fűződő jogok sérelmét jelenti különösen a becsület, s az emberi méltóság megsértése.

Az emberi méltóság megsértése abban az esetben valósul meg, amikor a személyt nem önbecsülésének, az emberi érintkezési normák követelményeinek megfelelő elbánásban részesítik, különösen ha emberi mivoltában megalázzák, vagy hátrányos helyzetbe hozzák.

Töretlen a bírói gyakorlat abban, hogy a bírósági jogkörben eljáró bíró eljárási szabálysértése, téves vagy az ügyfél által annak tartott jogértelmezése, döntése, önmagában személyiségi jogsértés megállapítására nem ad alapot.

Az emberi méltóság, becsület sérelme tehát nem valósulhat meg pusztán egy bírósági döntés által, még akkor sem, ha a döntés nem felel meg a jogszabályoknak. A kifogásolt bírósági határozat tartalmától függetlenül eleve nem alkalmas személyiségi joghátrány okozására, hiszen ehhez többlettényállás bizonyítása szükséges.

A bírósági eljárás során tett intézkedések esetén a felperesnek azt kellett volna bizonyítania, hogy a személyiségének lényegét alkotó tulajdonságok és ismérvek miatt történt jogsértés, tehát az intézkedések kifejezetten a felperes személyére tekintettel történtek.

Ugyanakkor az egyértelmű bírói gyakorlat szerint a személyiségvédelem nem szolgálhat eszközül a felek polgári jogviszonyából származó jogvitáinak rendezésénél.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az általa meghivatkozott Be. szakaszok alapján a felperes korábbi büntetőügyében eljáró járásbíróságnak a Be. 281. §-a alapján nem kellett alakszerű határozatot hoznia a kimentés körében. Így a büntetőeljárási rendelkezések alapján jogszerűen rendelte el a vádlott - felperes - elővezetését, mivel a felperes távolmaradását nem tartotta alapos okkal kimentettnek.

Hangsúlyozta, hogy a személyiségi jogi per a jogrendszerben elfoglalt helyénél, szerepénél fogva alkalmatlan más jogterületre tartozó jogvita eldöntésére, nem szolgálhat általános vagy különös jogorvoslati fórumként, a személyiségi jogi per bíróságának nincs jogszabályi lehetősége más eljárásra tartozó szakmai véleményezésére.

Egyebekben az eljárási szabálysértésekre való hivatkozások a fél személyhez fűződő joga, ezen belül emberi méltósága megsértésének megállapítására csak akkor adnának alapot, ha az eljárási szabálysértést a fél személyiségének lényegét alkotó ismérvek miatt követte el a bíróság.

A felperes azonban olyan többlettényállási elemre nem hivatkozott, illetve olyan objektív körülményre sem, amely az emberi méltóság megsértését eredményezné.

Helyesen hivatkozott az alperes arra, hogy a jogellenes elővezetés a személyi szabadsághoz való jogsértés megsértésére lenne alkalmas. Jogellenesség hiányában azonban a bíróság a személyhez fűződő jog megsértését megállapítani nem tudta.

Önmagában az előállítás foganatosításának a körülményei, az előállítás foganatosításával kapcsolatos felperesi hivatkozások pedig nem az alperessel szemben érvényesíthetők, mivel azt a rendőri szervek végezték. Ugyanakkor a felperesnek a tárgyalási jegyzőkönyv szerint a foganatosítással összefüggésben panasza nem volt.