EH 2003.901 I. A beosztásból való felfüggesztés idejére visszatartott illetményt a kamataival együtt utólag ki kell fizetni a hivatásos állomány tagjának, ha a fegyelmi eljárásban a felelősségét nem állapították meg [Hszt. 107. § (2) bekezdés].

II. Szabadságmegváltás címén nem jár távolléti díj a beosztásból való felfüggesztés idejére, ha arra a távolléti díjat megfizették [Hszt. 97. § (5) bekezdés, Hszt. 107. § (1)-(2) bekezdés].

A felperes a keresetében - többek között - 1999. szeptember 1. napjától 2000. március 1. napjáig 446 328 forint visszatartott illetménye és késedelmi kamata, 1998. évre 11 nap, 1999. évre 37 nap szabadság pénzbeli megváltása, 1998. és 1999. évekre pedig jutalom megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

A munkaügyi bíróság ítéletével az alperest tanulmányi költség, nyugdíjjárulék címén különböző összeg és ezek késedelmi kamata, valamint késedelmes kifizetés miatt további késedelmi kamat megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

Megállapította, hogy az 1998. augusztus 3-án elrendelt fegyelmi eljárásban az alperes a felperest a beosztásából felfüggesztette, a felfüggesztés idejére visszatartott távolléti díj 50%-át azonban csak akkor lehet kifizetni, ha a fegyelmi eljárás felmentéssel zárul [Hszt. 107. § (2) bekezdés]. A felperessel szemben az alperes a fegyelmi eljárást a szolgálati jogviszonyának megszüntetésére tekintettel szüntette meg, ezért a visszatartott illetmény kifizetésének feltételei nem valósultak meg.

Az alperes vonatkozó parancsa a fegyelmi eljárást a bérmaradvány terhére fizetett jutalomra való jogosultság szempontjából kizáró feltételnek tekintette, és emiatt a munkaügyi bíróság a felperes erre irányuló igényét sem találta alaposnak.

A felperes szolgálatteljesítési kötelezettsége a felfüggesztés ideje alatt szünetelt, ezért a bíróság álláspontja szerint a ki nem adott szabadság megváltásával a tényleges szolgálatot teljesítő kollégáihoz képest előnyösebb helyzetbe került volna.

A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét helyes indokainál fogva helybenhagyta.

A fellebbezésben foglaltakra figyelemmel hangsúlyozta, a felfüggesztés idejére visszatartott 50%-os illetmény kifizetésére az alperest erre vonatkozó jogszabály hiányában nem lehetett kötelezni. A felfüggesztés időtartama a Hszt. 330. §-ának (1) bekezdése szerint a szolgálati idő számításánál sem vehető figyelembe, ezért arra szabadságmegváltás sem jár. A bérmaradvány terhére történő jutalmazás tekintetében az alperes feltételeket szabhatott, azok alapján pedig a felperes a jutalomra alanyi jogosultságot nem szerzett.

A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében a felperes annak hatályon kívül helyezését és a visszatartott illetmény, a bérmaradványból fizetett jutalom és a szabadságmegváltás vonatkozásában a kereseti kérelmének helyt adó határozat meghozatalát kérte. Arra hivatkozott, hogy a szolgálati jogviszonya az alperes felmentése folytán szűnt meg, emiatt az alperes vele szemben a fegyelmi eljárást nem folytatta le, és ezt úgy kell értelmezni, hogy a fegyelmi eljárás felmentéssel zárult. A munkáltató 1998. és 1999. években a bérmaradványból való kifizetést nem kötötte a munkavégzés minőségéhez, és miután vele szemben az alperes a fegyelmi eljárást nem folytatta le, az eljárt bíróságok tévesen állapítottak meg kizáró feltételt. A szabadság jogosságát és mértékét az alperes a perben nem vitatta, és miután a Hszt. a munkaviszony szünetelésének időtartamára járó szabadságot nem szabályozza, Mt. szabályát kell figyelembe venni, miszerint szabadság jár minden olyan munkában nem töltött időre, amelyre a munkavállaló távolléti díjban részesül.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.

A felülvizsgálati kérelem részben alapos.

A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint a felperessel szemben a megyei parancsnok 1998. augusztus 3-án fegyelmi eljárást rendelt el, amelyet a Hszt. 131. § (1) és (2) bekezdés c) pontja alapján a felperessel szemben megindult büntetőeljárás jogerős befejezéséig felfüggesztett. A fegyelmi ügyet a felperes kérelmére a BM Tűzoltóság Országos Parancsnoksága a hatáskörébe vonta, és az országos parancsnok 1999. szeptember 1-jén a felperest a Hszt. 132. § (3) bekezdése alapján, a büntetőeljárás jogerős befejezéséig a szolgálati beosztásából felfüggesztette, a megyei parancsnok pedig 1999. szeptember 9-étől a felfüggesztés idejére járó távolléti díj 50%-ának visszatartásáról is rendelkezett. A felperes szolgálati viszonya az alperes felmentése folytán 2000. augusztus 31-ei hatállyal megszűnt.

I. A Hszt. 107. §-ának (2) bekezdése szerint a beosztásból való felfüggesztés vagy előzetes letartóztatás miatt visszatartott illetményt a kamataival utólag ki kell fizetni, ha a fegyelmi vagy a büntetőeljárás felmentéssel zárul.

A Hszt.-nek a fegyelmi felelősségre vonásra vonatkozó szabályai felmentő fegyelmi határozatot nem ismernek, amelyből - helyes értelmezés szerint - az a következtetés vonható le, hogy a visszatartott illetményt mindazokban az esetekben ki kell fizetni, amikor a hivatásos állomány tagjával szemben a fegyelmi jogkör gyakorlója nem hozott a fegyelmi vétséget megállapító, figyelmeztetést vagy fenyítést kiszabó határozatot. Így a fegyelmi eljárást felmentéssel lezárultnak kell tekinteni a Hszt. 107. §-a (2) bekezdésének alkalmazása szempontjából olyan esetben, amikor a Hszt. 140. § (1) bekezdés alapján a fegyelmi eljárás megszüntetésére került sor. Az előbbieket támasztják alá - a joghasonlatosságra figyelemmel - a köztisztviselők, közalkalmazottak állásból való felfüggesztésére vonatkozó szabályok is (Ktv. 52. § és Ktv. 48. §). Ezek szerint a felfüggesztés idejére visszatartott illetményt csak akkor nem kell utóbb kifizetni, ha az eljárás a jogviszonyt megszüntető elmarasztó határozattal (hivatalvesztés, elbocsátás) zárul. Ennek megfelelően a visszatartott távolléti díj megilleti a hivatásos állomány tagját, ha a fegyelmi eljárásban a felelősségét nem állapították meg. A perben nem volt vitás, hogy a felperessel szemben az alperes a szolgálati jogviszonyának megszüntetése miatt a fegyelmi eljárást nem folytatta le. Ebből az következik, hogy a beosztásból való felfüggesztés idejére visszatartott illetményt a kamataival együtt utólag ki kell fizetni. Ennek összegszerűségét az alperes a perben nem vitatta.

A felperest 1998-ban - évi 37 nap szabadságot figyelembe véve - augusztus 1-jétől még 12 nap szabadság illette volna meg, amelyből a beosztásból való felfüggesztésére figyelemmel 11 napot, 1999. évben pedig ugyanezen okból 37 napot nem vett igénybe.

1998. augusztus 1-jétől 1999. augusztus 31-éig terjedő időre az alperes a felperes részére a visszatartott illetményt kifizette, 1999. szeptember, október, november és december hónapokra járó visszatartott - általa követelt - illetmény összege, a jelen határozatban megítélt illetmény részét képezi. Mindezekre figyelemmel a felperes a beosztásából való felfüggesztés idejére távolléti díjban részesült, és a Hszt. 97. §-ának (5) bekezdése alapján szabadság idejére is távolléti díj jár.

A bírói gyakorlat szerint az elmaradt munkabérrel díjazott időre további díjazás szabadságmegváltás címén nem jár (EH 48.). Ezért nem sértett jogszabályt a másodfokú bíróság, amikor a felperes erre irányuló kereseti kérelmét elutasító elsőfokú ítéleti rendelkezést helybenhagyta.

A felperes a bérmaradvány kifizetésével kapcsolatos tényállást iratellenesség címén alaptalanul támadta.

A megyei parancsnok erre vonatkozó 1998. évi parancsában foglaltak szerint a folyamatban lévő büntetőeljárás kizáró feltétel. Az 1999. évi parancs pedig akként rendelkezik, hogy a bérmaradvány "a kiemelkedő munkájuk, illetve munkakörön túl ellátott feladatok végzésének elismeréseként" jár a hivatásos és közalkalmazotti állomány tagjainak.

Ezért helytálló az eljárt bíróságok álláspontja, miszerint a bérmaradványból való részesedés nem alanyi jogon járt, és az alperes annak kifizetését különböző feltételekhez köthette, illetőleg kizáró feltételeket is megállapíthatott. A felperes a megszabott feltételek szerint bérmaradvány kifizetésére jogosultságot nem szerzett, ezért az erre az irányuló kereseti kérelmét elutasító ítéleti döntés megváltoztatását a felülvizsgálati eljárásban alaptalanul kérte.

A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletnek a visszatartott illetmény iránti kereset elutasítását helybenhagyó rendelkezését hatályon kívül helyezte, a munkaügyi bíróság ítéletének érintett rendelkezését megváltoztatta, és az alperest kötelezte a visszatartott illetmény és kamata megfizetésére a Hszt. 107. §-ának (2) bekezdése szerint. A jogerős ítéletet egyebekben a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Mfv. II. 11.197/2001/4. sz.)