BH 2007.11.363 I. A bűncselekmény elévülését csak azok az - ügy előbbrevitelét célzó, tehát érdemi - eljárási cselekmények szakítják félbe, amelyek ténybeli alapja azonos az utóbb vád tárgyává tett cselekmény ténybeli alapjával (tárgyi feltétel); illetve amelyek meghatározott személy - a későbbi vádlott - ellen, a fentebb említett tények bekövetkezésében, előidézésében játszott szerepének tisztázására irányulnak (személyi feltétel).

II. A fenti feltételek együttes teljesülése esetén az elévülés attól függetlenül félbeszakad, hogy a büntetőeljárás megindítására a későbbi vádlott, ismeretlen személy vagy más ismert személy ellen került-e sor; illetve, hogy a vádlottal szemben a bűncselekmény megalapozott gyanújának közlése, gyanúsítottkénti kihallgatása megtörtént-e [Btk. 35. § (1) bek.].

A másodfokon eljárt megyei bíróság ítélete ellen az ügyész jelentett be fellebbezést az eljárásnak 4 rb. az adóbevételt jelentős mértékben csökkentő adócsalás bűntette vonatkozásában történt megszüntetése miatt, az I. és II. r. vádlottak büntetőjogi felelősségének a vádiratban megjelölt valamennyi bűncselekményben történő megállapítása végett.

A fellebbviteli főügyészség átiratában, illetve a nyilvános ülésen jelen lévő képviselője útján a másodfokú bíróság ítéletének a hatályon kívül helyezésére tett indítványt.

A harmadfokú bíróság a fellebbezéssel megtámadott másodfokú ítéletet - a Be. 387. § (1) bekezdése alapján - az azt megelőző első- és másodfokú bírósági eljárással együtt bírálta felül.

A megállapított tényállás lényege szerint az I. r. vádlott - adófizetési kötelezettségének a csökkentése érdekében az általa képviselt K-V Építőipari és Szolgáltató Kft., valamint az I-C Kft. könyvelésébe valótlan tartalmú számlákat állított be. Olyan okiratokat, amelyeket tényleges termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás nélkül a H. Építőipari Szolgáltató és Kereskedelmi Bt. nevében a II. r. vádlott készített el.

Az I. r. vádlott e számlák felhasználásával a K-V Építőipari és Szolgáltató Kft. által fizetendő általános forgalmi adó összegét 1997-ben 26 741 000 forinttal, míg 1998-ban további 21 551 000 forinttal csökkentette. Ehhez hasonló következmények voltak kimutathatóak a társasági adó tekintetében is.

A valótlan tartalmú okiratok felhasználása folytán 1997. évben az I-C Kft. is kisebb mértékben járult hozzá a közterhekhez: általános forgalmi adóból 8 079 000 forinttal, míg társasági adóból 5 816 000 forinttal kevesebbet fizetett be.

Az 1997. évre vonatkozó adófizetési kötelezettség tekintetében azonban a másodfokú bíróság az I. r. és a II. r. vádlottak büntetőjogi felelősségre vonására elévülés miatt nem látott lehetőséget. Döntően arra visszavezethetően, hogy e bűncselekmények tekintetében az 1973. évi I. törvény 132. § (1) bekezdése szerinti alapos gyanú közlésére, illetve a gyanúsítotti kihallgatásra csak 2003. június 17-én került sor.

A Btk. 35. § (1) bekezdésében írtak alapján az elévülést a büntetőügyekben eljáró hatóságoknak az elkövető ellen, a bűncselekmény elkövetése miatt foganatosított büntetőeljárási cselekménye félbeszakítja. Ezzel a félbeszakítás napján az elévülés határideje ismét megkezdődik.

A harmadfokú bíróság álláspontja szerint - szem előtt tartva az e körben kialakult ítélkezési gyakorlatot - az elévülést félbeszakító eljárási cselekmények tekintetében több tartalmi követelmény fogalmazható meg. Mindenekelőtt az, hogy annak ténybeli alapja egyező legyen az eljárásra okot adó cselekmény lényeges részleteivel; azokkal a történésekkel és eseményekkel, amelyek végső soron a vád tárgyát képezik. Ezen túlmenően meghatározott személy ellen kell irányulnia; így célja szerint arra, hogy az ügy előbbre vitelével a fentebb említett tények bekövetkezésében, illetve előidézésében a vádlott szerepét tisztázza.

E feltételek együttes teljesülése esetén az elévülés félbeszakad; függetlenül attól, hogy a nyomozás elrendelésére ismeretlen személy, a vádlott, illetve más ismert személy vonatkozásában került sor. Nincs jelentősége annak sem, hogy a vádlottat gyanúsítottként kihallgatták-e már, vagy közölték-e vele a bűncselekmény megalapozott gyanúját.

Az elévülést a fenti követelményeknek maradéktalanul megfelelő eljárási cselekmények minden alkalommal félbeszakítják.

Mindezek figyelembevételével kellett állást foglalni abban a kérdésben, hogy a másodfokú bíróság eljárást megszüntető rendelkezéseivel érintett - az 1998. évi január hó 20. az 1998. évi május hó 31. és az 1998. évi június hó 2. napjain elkövetett - bűncselekmények elévültek-e.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a K-V Kft. és az I-C Kft. általános forgalmi és társasági adónak az 1997. évre megállapított adófizetési kötelezettsége az I. r. és a II. r. vádlottak jogellenes magatartása folytán, végső soron a valótlan tartalmú számlák felhasználására visszavezethetően, jelentős mértékben csökkent. Ezért ezek a cselekmények a Btk. 310. § (1) bekezdésében meghatározott és a (3) bekezdés szerint minősülő, egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel szankcionált adócsalás bűntetteként értékelhetőek. Azok büntethetősége a Btk. 33. § (1) bekezdés b) pontjára figyelemmel a büntetési tétel felső határának megfelelő idő, öt év elteltével évül el.

A jelen ügyben a nyomozást ismeretlen tettes ellen 1999. február 25-én rendelték el azt követően, hogy az adóhatóság a H. Építőipari Szolgáltató és Kereskedelmi Bt. vonatkozásában kiutalás előtti vizsgálatot végzett. A bevételi és kiadási pénztárbizonylatokra is kiterjedő revízió a könyvelésben szereplő okiratok valótlan tartalma miatt végül feljelentéssel zárult, amelyben az adóhatóság, több más gazdasági társaság mellett, a K-V Kft. és az I-C Kft. részére kiállított számlák hitelességének az ellenőrzését is kezdeményezte.