EH 2002.742 Nem zárja ki a fedezetelvonás jogkövetkezményeinek az alkalmazását az, ha az alperesek közötti szerződés egyben színlelt is [Ptk. 203. §, 207. § (5) bek.].
A III. r. alperes a felperes kft. tagja volt. 1994. január 20-án a III. r. alperes 4 800 000 forint értékű üzletrészét eladta a felperesnek, 200 000 forint üzletrészét pedig egy perben nem álló személy vette meg. A III. r. alperes az üzletrész vételárát 1994. január 25-én átvette. A felperes az 1993. évre vonatkozó zárómérleg elkészítése után észlelte, hogy a III. r. alperes magasabb összegű osztalékot vett fel előlegként, mint amely őt megillette. Ezért az 1994. szeptember 30-án kelt iratában megállapította, hogy a III. r. alperes 16 308 309 forint visszafizetésére köteles.
A felperes és a III. r. alperes közötti szerződés, mint jogszabályba ütköző szerződés semmis volt, ezért a megyei bíróság részítéletével a III. r. alperest 4 800 000 forint és ezen összeg kamatának a megfizetésére kötelezte.
A III. r. alperes és felesége az V. r. alperes az 1996. január 20-án kelt ajándékozási szerződéssel a D. város, K. utca 15. szám alatti ingatlanukat gyermekeiknek, az I-II. r. alpereseknek ajándékozták. A szerződést az előzőekben említett részítélet meghozatalát megelőző napon, 1997. szeptember 4. napján nyújtották be az ingatlannyilvántartásba, melynek alapján az I-II. r. alperesek tulajdonjoga bejegyzésre került.
Az I-II. r. alperesek az 1998. július 21-én létrejött adásvételi szerződéssel 10 000 000 forint vételár ellenében a K. utcai ingatlant a IV. r. alperesnek adták el. A IV. r. alperes által kifizetett 9 000 000 forintot azonban nem az I-II. r. alperesek vették fel, hanem a III. r. alperesnek K. A.-val szemben fennálló tartozása kiegyenlítésére fordították. Az ingatlan birtokbaadása sem az I-II. r., sem a IV. r. alperes javára nem történt meg.
A III. és V. r. alperesek az 1996. január 20. napján kelt adásvételi szerződéssel, valamennyi a K. utcai, valamint a T. község, T. utca. 15. és 45. szám alatti ingatlanaikon található ingóságokat az I-II. r. alpereseknek adták el 1 000 000 forint vételár ellenében. A vételár azonban kiegyenlítésre nem került és az ingóságok jelenleg is a III. és V. r. alperesek használatában vannak, mert a felek 1996. január 21-én azokra használati jogot alapítottak, havi 2000 forint ellenében. Ilyen jogcímen azonban az alperesek között fizetés nem történt.
A III. r. alperes az V. r. alperessel a VI. r. alperestől 1997-ben kölcsönt vett fel, a követelést a VII. r. alperes szerezte meg. A kikötött vételi jog ellenében a III. és V. r. alperesek t.-i ingatlanai a VII. r. alperes tulajdonába kerültek, aki azt a VI. r. alperesnek adta el. További kölcsönszerződés biztosítéka alapján a III. és V. r. felperesek két gépkocsijuk tulajdonjogát is elvesztették.
A felperes többször módosított keresetében annak megállapítását kérte, hogy az I-II. III. és V. r. alperesek között a D. város, K. utca 15. szám alatti ingatlanra vonatkozó ajándékozási, az ingó adásvételi, valamint használati jogot alapító szerződés színlelt, semmis. Másodlagosan annak megállapítását kérte, hogy az vele szemben hatálytalan, mindkét esetben az alpereseket annak tűrésére kérte kötelezni, hogy az ingatlanból és az ingóságokból a javára megítélt követelést kielégítse. Kérte annak megállapítását is, hogy a III. és V., valamint VI. r. alperesek közötti kölcsönszerződés a VI. és VII. r. alperesek közötti szerződés a III., V., valamint a VII. r. alperesek közötti adásvételi szerződés színlelt, illetve másodlagosan hatálytalan. Kérte annak megállapítását is, hogy az I-II. és IV. r. alperesek között létrejött adásvételi szerződés a K. utcai ingatlan vonatkozásában színlelt, illetve hatálytalan.
Az alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.
Az elsőfokú bíróság részítéletével az I-III. és V. r. alpereseket annak tűrésére kötelezte, hogy a K. utca 15. szám alatti ingatlanon található és általa felsorolt ingóságok 1/2 részéből a felperes a végrehajtandó követelését kielégítse. Kötelezte továbbá a III., V., VI. és VII. r. alpereseket, hogy a T. községbeli ingatlanok 1/2 részéből a felperes a végrehajtandó követetést kielégítse és a III. r. alperest a felperes javára ingóságok kiadására is kötelezte az ezt meghaladó kereset elutasításával.
A felperes és az alperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság részítéletét részben megváltoztatta és az I-IV., valamint az V. r. alpereseket annak tűrésére kötelezte, hogy a D. város, K. utca 15. szám alatti ingatlan 1/2 részéből tűrjék a felperes végrehajtandó követetésének a kielégítését.
Jogerős részítéletének indokolásában a bíróság megállapította, hogy valamennyi perbeli ügylet célja a felperes követelése kielégítési alapjának az elvonása volt. Az alperesek színlelt szerződéseket kötöttek egymással, a IV. r. alperes is ismerte a III. r. alperes anyagi helyzetét és az ügyletkötés céljával is tisztában volt. A III. r. alperes kölcsönének a kiegyenlítése a vételárból az adásvételi szerződés színleltségét nem teszi kétségessé, a tényleges ügyletkötési akaratot nem bizonyítja. Az ügyletkötési akarat hiányát éppen az támasztja alá, hogy a III. és V. r. alperesek még mindig az ingatlanban laknak, a IV. r. alperes birtokbaadással kapcsolatban igénnyel nem lépett fel és az ott kikötött kötbért sem igényelte.
Indokolásában rámutatott, hogy valamennyi peresített szerződést színleltség okából semmisnek tekintette. A felperes kereshetősége azonban az alperesek egymás közötti viszonyában az eredeti állapot helyreállítására nem terjedt ki, mert a felperes a semmisség kiküszöbölését csak a saját vonatkozásában kérhette, amely azonban azonos a Ptk. 203. § (1) bekezdése szerinti jogkövetkezményekkel. A felperes kereshetőségi joga csak odáig terjedhetett, hogy a semmis ügyletek őt a jogerősen megítélt követelés végrehajtásában ne gátolják.
A jogerős részítélet ellen - annak részbeni hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság részítéletének a helybenhagyása érdekében a III. r. alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Tudomásul vette, hogy a gyermekeivel kötött szerződések fedezetelvonónak minősülnek, azonban téves mérlegelés eredményének tartotta annak megállapítását, hogy a IV. r. alperessel kötött adásvételi szerződés is színlelt lenne. Sérelmezte, hogy az eljárt bíróság a semmisség jogkövetkezményét nem vonta le, a részítéletek rendelkező része ugyanis a fedezetelvonás jogkövetkezményét tartalmazza. Sérelmezte azt is, hogy a IV. r. alperes által felvett kölcsön és erre alapított jelzálogjog jogosultjai nem álltak perben .
A felperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság alábbiak szerint nem találta alaposnak.
Az I-II. és IV. r. alperesek által kötött adásvételi szerződés színleltségével kapcsolatban a III. r. alperes az ítéletben megállapított tényállást vitatja. A Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati ügyekben követett töretlen gyakorlata szerint a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ítéletben megállapított tényállás általában nem vitatható és nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére. Erre csak kivételesen akkor kerülhet sor, ha a tényállás feltáratlan maradt, iratellenes vagy okszerűtlen, illetve logikai ellentmondást tartalmaz. Az adott esetben ez nem állapítható meg. A bíróság jogerős ítéletében a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak a helyes egybevetésével állapította meg, hogy a perrel érintett valamennyi szerződés színlelt volt, azok célja a felperes követelése kielégítésének a megakadályozása volt. A felülvizsgálattal érintett szerződés színleltségét a III. r. alperes azon előadása is alátámasztja, mely szerint az eladó I-II. r. alperesek a vételárhoz nem jutottak hozzá, abból a III. r. alperesnek K. A.-val szemben fennálló tartozása került kielégítésre. A szerződés színleltségét alátámasztja az is, hogy a IV. r. alperes az ingatlan birtokbaadását nem kérte. Ilyen peradatok mellett az ingatlan szerződéskötéskori forgalmi értéke közömbös.
A felperes keresetében a színlelt szerződések folytán az eredeti állapot helyreállítását nem kérte, ezért abban a kérdésben, hogy a felperest a kereshetőségi jog megilleti-e vagy sem, nem kellett állást foglalni. Az a döntés pedig, hogy a felperes a szerződésekkel érintett ingatlanokból és ingókból követelését kielégítheti, nem jogszabálysértő, mert a szerződések színleltségén túlmenően az is megállapítható, hogy az alperesek a felperes igényének kielégítési alapját kívánták az egyébként színlelt szerződésekkel elvonni. Nincs akadálya annak, hogy abban az esetben, ha a szerződés egyben színlelt is és fedezetelvonó is, a bíróság csak a fedezetelvonó szerződés esetére megállapított jogkövetkezményt alkalmazza, figyelemmel a jogerős ítéletben helyesen kifejtett álláspontra is, hogy a felperes szempontjából a kielégítési alap rendelkezésére állásának van jelentősége és nem az eredeti állapot helyreállításának.
A zálogjog jogosultjainak perbenállásával kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság megjegyzi, hogy miután az ingatlan tulajdonjogát a per nem érintette, perbenállásuk nem volt feltétlenül szükséges, figyelemmel a felperes ellenkérelmében foglalt azon tényre is, mely szerint a III. r. alperes a felperesnek járó összeget kiegyenlítette.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős részítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezését a Pp. 274. § (1) bekezdése szerint tárgyaláson kívül meghozott határozatával a Pp. 275/A. § (1) bekezdésében foglaltak alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. VI. 20.514/2001. sz.)