EH 2005.1263 A vagyonszerzési illeték ügyfél számára kedvező módosítása is csak akkor alkalmazható visszaható hatállyal, ha a módosító rendelkezés ekként rendelkezik [1990. évi XCIII. tv. 23/A. §, 2002. évi XLII. tv. 310. §].[1]

A felperes a 2000. augusztus 22-én kelt adásvételi szerződéssel 39 313 900 Ft vételárért megvásárolta a B., I. J. u. 24. szám alatti lakóházingatlant. A szerződést 2000. szeptember 6-án jelentették be a Földhivatalhoz, amely azt 2000. szeptember 11-én az illetékhivatalnak továbbította. Az illetékhivatal a 2001. február 19-én kelt fizetési meghagyásával 768 278 Ft illeték megfizetésére kötelezte a felperest az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 23/A. §-ának (1) bekezdésében meghatározott kedvezményes illetékkulcs alkalmazásával. A fizetési meghagyás rendelkező része és az azt megelőző 2001. január 16-án kelt hiánypótlási felhívás tartalmazta a felperes részére azt a tájékoztatást, hogy amennyiben 2002. szeptember 6. napjáig a megszerzett ingatlant nem adja el, és ennek megtörténtét az ezt követő 15 napon belül nem igazolja, az egyébként fizetendő és a fizetési meghagyással megállapított illeték különbözetének kétszeresét pótlólag meg kell fizetnie.

Az illetékhivatal a 2003. szeptember 17-én kelt határozatával 2 745 112 Ft vagyonátruházási illeték pótelőírását rendelte el, mert az újraértékesítés határideje 2002. szeptember 6-án lejárt és a felperes a továbbértékesítését nem igazolta.

A határozat ellen a felperes a 2003. szeptember 25-én kelt fellebbezésében előadta, hogy az ingatlant határidőn belül, 2002. augusztus 27-én továbbértékesítette, az erről szóló szerződést a földhivatalhoz szeptember 18-án benyújtotta, s ezáltal megtörtént a továbbértékesítés igazolása, mivel a földhivatal az iratokat az illetékhivatal részére hivatalból megküldte. Mellékelte a 2002. augusztus 27-én kelt adásvételi szerződést, a földhivatalhoz benyújtott tulajdonjog bejegyzési kérelmet és a vevők tulajdonjogának bejegyzéséről szóló földhivatali határozatot. Utóbb bejelentette, hogy beadványát elsősorban az Itv. 23/A. § (8) bekezdése szerinti határidő elmulasztása miatti igazolási kérelemnek kéri tekinteni, mivel erre a 2002. évi XLII. törvénnyel módosított Itv. 23/A. §-ának (8) bekezdése alapján lehetősége van. Az illetékhivatal 2003. december 31-én kelt határozatával az igazolási kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasította, mert az Itv. 23/A. §-ának (8) bekezdése szerint a határidő elmulasztása miatt igazolási kérelemnek nincs helye. Az alperes a 2004. január 13-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Határozatát az Itv. 23/A. § (7) és (8) bekezdésére alapította és kifejtette, hogy az Itv. módosított 23/A. § (8) bekezdése a perbeli esetben nem, csak a 2003. január 1. napja után indult ügyekben lett volna alkalmazható.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az Itv. 18. §-ának (1) bekezdése 23/A. §-ának ismertetése után megállapította, hogy az Itv. 23/A. § (8) bekezdésének módosított rendelkezéseit csak a 2003. január 1. napjától bejelentett vagyonszerzési ügyekben kell alkalmazni. Az új szabályozás az igazolási kérelem előterjesztését nem a pótilletéket előíró határozat, hanem egyértelműen a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig teszi lehetővé, de jelen esetben a fizetési meghagyás már 2001. március 17-én jogerőssé vált, a felperes a fizetési meghagyásban meghatározott illetéket 2001. március 18-án már befizette, az igazolási kérelmet tehát a módosítás esetleges alkalmazása esetén is elkésetten nyújtotta be, így azt figyelembe venni nem lehetne.

A per tárgyát képező többletilleték előírása azonban nem fizetési meghagyásban, hanem határozatban történt, így e határozat ellen igazolási kérelem előterjesztésére nincs lehetőség. Nem fogadta el azt a felperesi álláspontot, hogy a továbbértékesítést igazoló adásvételi szerződésnek a földhivatal általi megküldésével az illetékhivatal a továbbértékesítésről tudomást szerzett, ugyanis a vevő által a földhivatalhoz az ingatlan-nyilvántartás céljából benyújtott szerződés nem helyettesíti a jogszabályban előírt igazolást.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezése mellett az alperes határozatának az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte. Kiemelte, hogy az Itv. módosított 23/A. § (8) bekezdésében foglalt rendelkezés eljárási szabály, amelyet a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell, függetlenül attól, hogy a szerződés bemutatása mikor történt. A jogalkotó az anyagi és eljárási szabályok között tett megkülönbözetést a hatályba léptető rendelkezésében, a 2002. évi XLII. törvény 310. § (1) bekezdésében. A 23/A. § (8) bekezdését, a 2003. január 1-jei hatálybalépését követően, a jelen ügyben is alkalmazni kell. Az Itv. 23/A. § (8) bekezdése csak úgy értelmezhető, hogy "a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig" kitétel a 23/A. § (1) bekezdés, (4)-(5) bekezdésében meghatározott nyilatkozatok pótlására vonatkozik, míg a 23/A. § (5), (6), (7) bekezdésében foglalt határidők elmulasztása esetén értelemszerűen a pótelőírást tartalmazó határozat jogerőre emelkedéséig tart az igazolási kérelem benyújtásának határideje.

A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 273. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárást elrendelte.

Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 1991. január 1-jén lépett hatályba. A törvény öt részből és tizenegy fejezetből áll. A I. rész az illetékfizetési kötelezettségre vonatkozó általános rendelkezéseket tartalmazza. A II. rész (II-IV. fejezet) a vagyonszerzési illetékekre, a III. rész (V-VII. fejezet) az eljárási illetékek és az igazgatási, bírósági szolgáltatások díjaira vonatkozó szabályokat, a IV. rész (VIII-IX. fejezet) az illeték megállapítása és fizetése szabályait rendezte, míg az V. rész XI. fejezete a záró rendelkezéseket, a hatályba léptető, módosító és értelmező rendelkezéseket tartalmazta. Az illeték megállapítására és fizetésére vonatkozó IV. részben foglalt eljárási illetékek szabályozása mellett szinte valamennyi fejezetben fellelhetőek eljárási jellegű szabályok is, így pl. a 23/A. § vonatkozó részei.

Az Itv. külön is kimondta [88. §-ának (1) bekezdésében], hogy az e törvényben külön nem szabályozott eljárási kérdésekre az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény rendelkezései irányadók.

Az illetéktörvényt hatálybalépése óta számos esetben módosították. A módosító rendelkezések minden esetben rendelkeztek az új szabályok folyamatban lévő ügyben való alkalmazhatóságáról.

Az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló 2002. évi XLII. törvény 163. § (1) bekezdése többek között kiegészítette az Itv. 23/A. § (7) bekezdését és a 163. § (2) bekezdésében megállapította a 23/A. § (8) bekezdésének új, 2003. január 1-jétől alkalmazandó szövegét. Ez a törvény 301. §-ában akként rendelkezett, hogy a törvény 2003. január 1-jén lép hatályba. A 310. § (1) bekezdése szerint az e törvénynek az Itv. vagyonszerzési illetéket módosító rendelkezéseit azokban a vagyonszerzési ügyekben kell alkalmazni, amelyeket e törvény hatálybalépését követően jelentettek be illetékkiszabásra a földhivatalhoz, vagy amelyek e törvény hatálybalépését követően más módon jutottak az illetékhivatal tudomására azzal, hogy amennyiben az öröklési illetékkötelezettség 2003. január 1-je előtt keletkezett, akkor az öröklési illeték megállapítására a 2002. december 31-én hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni, feltéve, hogy ezek a rendelkezések az örökös számára kedvezőbb fizetési kötelezettséget eredményeznek. Az Itv. eljárási illetékeket módosító rendelkezéseit az e törvény hatálybalépését követően kezdeményezett elsőfokú, illetve jogorvoslati államigazgatási és bírósági eljárások eljárási illetékére kell alkalmazni.

Az Itv-t módosító törvény hatályba léptető rendelkezése tehát nem tett különbséget a vagyonszerzési illetéket módosító anyagi jogi és eljárási jellegű szabályok hatálybalépése, vagy folyamatos alkalmazhatósága között, kivételt az öröklési illetékkel kapcsolatban tett. Ehelyett kifejezetten kimondta, hogy az illetéktörvény módosított rendelkezéseit csak a hatálybalépését követően, 2003. január 1-je után keletkezett vagyonszerzési ügyekben lehet alkalmazni.

A felperes illetékfizetési kötelezettsége az Itv. 3. §-ának (3) bekezdése alapján a 2000. augusztus 22-én kelt adásvételi szerződéssel keletkezett, a szerződés földhivatali bejelentése is 2000. szeptember 6-án történt meg, és ez az illetékfizetési kötelezettség az Itv. 23/A. § (7) bekezdése szerinti továbbértékesítés igazolásával szűnt volna meg, még a módosítás hatálybalépése előtt. Az Itv. 23/A. § (7) bekezdésében írt határidő és a még rendelkezésre álló 15 nap eredménytelen eltelte után az illetékhivatalnak a pótilleték előírására keletkezett joga és kötelezettsége, míg a felperesnek az illeték megfizetésére keletkezett kötelezettsége. Következésképp a perbeli esetben a módosítás hatálybalépése előtt indult vagyonszerzési ügyről volt szó, így a módosított 23/A. § (8) bekezdése akkor sem volt alkalmazható, ha a kétszeres illeték kivetése a módosítás hatálybalépése, 2003. január 1. napja után történt meg. Ezért a 2003. január 1. napja előtt hatályos Itv. 23/A. §-a volt a perbeli esetben alkalmazandó, és az elsőfokú bíróság csak azt vizsgálhatta, hogy az alperesnek az erre a jogszabályhelyre alapított határozata jogszabálysértő volt-e.

Az Itv. 23/A. § (1) bekezdése értelmében a felperest az ott írt feltételek igazolása mellett illetékkedvezmény illette meg, amely szerint a fizetendő illeték 2% volt. A törvény 23/A. § (5) bekezdése azonban további feltételként határozta meg a (7) bekezdésben írtakat. Eszerint, ha az (1) bekezdésben meghatározott céllal megszerzett ingatlant az ingatlanforgalmazást végző vállalkozó a vagyonszerzési illetékkiszabásra bejelentésétől számított két éven belül nem adja el, és ennek megtörténtét - legkésőbb a határidő elteltét követő 15 napon belül - a tulajdonos-változás ingatlan-nyilvántartási bejegyzéséről szóló határozattal (ennek hiányában az ingatlan-nyilvántartási eljárás megindítását a tulajdoni lapon feltüntetett széljeggyel) nem igazolja, az illetékhivatal a vagyonszerzésre a 19. § (1) bekezdése, illetve 21. § (1) bekezdése alapján az egyébként fizetendő és az (1) bekezdés szerinti megállapított illeték különbözetének kétszeresét a vállalkozó terhére pótlólag előírja. A 23/A. § (8) bekezdése pedig azt tartalmazta, hogy az (1), (4)-(5) bekezdésben meghatározott nyilatkozattételre, valamint az (5)-(7) bekezdésben meghatározott igazolásokra előírt határidő elmulasztása esetén a kedvezmény nem adható meg.

A felperes a 23/A. § (7) bekezdésében írt bejelentési és igazolási kötelezettségének határidőben nem tett eleget, az ingatlan továbbértékesítését nem igazolta, így az alperes határozata - figyelemmel a 23/A. § (8) bekezdésében írtakra - nem volt jogszabálysértő, amikor a kedvezményt a felperes javára a két év eltelte után már nem biztosította. Az Itv. 23/A. § (8) bekezdésének kogens szabálya a (7) bekezdésben meghatározott határidő elmulasztására az igazolási kérelem benyújtásának lehetőségét kizárta.

Az ismertetett jogszabályok alapján a felperes kötelezettsége az volt, hogy a vagyonszerzés bejelentésétől számított két éven belül a továbbértékesítést igazolja, erről az Itv. 23/A. §-a alapján az illetékhivatal a 2%-os kedvezményes illeték kivetése előtt és kivetésekor is fizetési meghagyásában a felperest tájékoztatta. A felperes ennek az igazolási kötelezettségének csak az illetékhivatalnál tehetett volna eleget a 23/A. § (7) bekezdésében írtak szerint. A továbbértékesítést tartalmazó adásvételi szerződésnek a vevő által a földhivatalhoz történő benyújtása az Itv. 91. § (1) bekezdése alapján a felperesnek a 23/A. § (7) bekezdésében írt igazolási és bejelentési kötelezettségét nem pótolta és helyettesítette. A felperes a kedvezményes illetékre akkor lett volna jogosult jogszerűen, ha az Itv. 23/A. §-ban írt határidőket betartja.

Téves volt az a felperesi álláspont, hogy az Itv. módosított 23/A. § (8) bekezdése, mint eljárási szabály a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazható volt, függetlenül attól, hogy a szerződés bemutatása mikor történt meg, más szóval ezt az eljárási szabályt 2003. január 1. napját követően a perbeli esetben is alkalmazni kellett volna. Ez a jogi álláspont valójában a 2003. január 1-jétől hatályos szabályok visszaható hatályú alkalmazását jelentené. A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 12. §-ának (2) bekezdése alapján a jogszabály a kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé. Abban az esetben azonban, ha az új jogszabály az ügyfélre kedvezőbb elbírálást tartalmaz, lehetőség van a jogszabály visszaható hatályú alkalmazására, erről azonban a jogszabálynak kifejezetten rendelkeznie kell. Ilyen rendelkezést tartalmaz a módosító törvény 310. §-ának (1) bekezdése az öröklési illetékek vonatkozásában. A két feltétel, a kedvezőbb elbírálás és a kifejezett rendelkezés hiányában az új jogszabály a hatálybalépése előtt indult (és) folyamatban lévő ügyekben nem alkalmazható.

A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéletét a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta, mellőzte azonban az elsőfokú bíróság ezzel ellentétes téves megállapításait a módosított Itv. 23/A. § (8) bekezdése alkalmazhatósága körében.

(Legf. Bír. Kfv. II. 39.250/2004. sz.)