EH 2004.1108 I. Ha a másodfokú bíróság a tényállást a terhelt személyi körülményeire nézve az iratok tartalma alapján kiegészíti, az ügyet nem bírálhatja el tanácsülésen; ebben az esetben nyilvános ülést kell tartani [Be. 361. §].

II. Az általános forgalmi adó visszaigénylése (beszámítása) a vállalkozó részéről tényleges forgalom, gazdasági tevékenység lebonyolítása nélkül - fiktív számlák felhasználásával - csalásnak és nem adócsalásnak minősül [Btk. 318. §].

A városi bíróság a 2003. március hó 24. napján kelt ítéletével K. O. II. rendű terheltet az adóbevételt jelentős mértékben csökkentő, felbujtóként elkövetett adócsalás bűntettében; felbujtóként, folytatólagosan elkövetett társadalombiztosítási csalás bűntettében; 2 rendbeli felbujtóként, folytatólagosan elkövetett társadalombiztosítási csalás vétségében; folytatólagosan elkövetett, az adóbevételt jelentős mértékben csökkentő adócsalás bűntettében; folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében; és számviteli fegyelem megsértése vétségében mondta ki bűnösnek, s ezért őt halmazati büntetésül 1 év 11 hónapi börtönbüntetésre és a közügyektől 3 évi eltiltásra ítélte.

A felülvizsgálati indítvánnyal érintett tényállásrész a következő:

K. O. II. rendű terhelt a 2000. év augusztusában alapított KO-TRADE Szolgáltató és Kereskedelmi Bt. beltagja volt. A II. rendű terhelt a Bt. képviseletében 2000. év III. negyedévére 2000. október 20-án, ugyanezen év IV. negyedévére pedig 2001. január 22-én nyújtott be adóbevallást.

A III. negyedévre 510 000 forint, a IV. negyedévre pedig 11 668 000 forint levonható általános forgalmi adót mutatott ki.

A levonások (tulajdonképpen visszaigénylések) alapjaként fiktív számlákat használt fel, melyeket H. K. IV. rendű terhelttől szerzett be a számlákban feltüntetett érték 1%-a fejében. Az e számlákon kimutatott gazdasági tevékenységek valójában nem történtek meg, a számlák tartalmilag hamisak voltak.

A II. rendű terhelt e cselekményével az adóbevételt összesen 12 159 000 forinttal csökkentette.

A városi bíróság e cselekményeket a Btk. 310. §-a (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdése szerint minősülő az adóbevételt jelentős mértékben csökkentő, folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettének, valamint a Btk. 276. §-ában meghatározott folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségének minősítette.

A megyei bíróság a 2003. november hó 4. napján tartott tanácsülésen hozott végzésével a városi bíróság ítéletét helybenhagyta.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének a II. rendű terhelt személyi körülményeire vonatkozó megállapításait kiegészítette; megállapította, hogy a II. rendű terhelt milyen betegségekben szenved.

A végzése indokolásában kiemelte, hogy - a védő indítványával szemben - nem tartotta szükségesnek nyilvános ülés tartását, mivel a II. rendű terhelt betegségeit tanúsító adatok "tanácsülésen is hiánytalanul feltárhatók voltak".

A II. rendű terhelt és a védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt az említett határozatok ellen.

Elsősorban arra hivatkoztak, - a Be. 405. §-a (1) bekezdése b) pontjára utalással -, hogy az eljárt bíróságok a tényállás III. pontjában leírt cselekményt tévesen minősítették az adóbevételt jelentős mértékben csökkentő adócsalás bűntettének jelentős kárt okozó csalás bűntette helyett és ezzel összefüggésben törvénysértően súlyos büntetést szabtak ki.

Másodsorban kifogásolták, hogy a másodfokon eljárt megyei bíróság a Be. 361. §-a (1) bekezdését megsértve tanácsülésen bírálta el az ügyet, holott az elsőfokú ítéletben rögzített tényállást az iratok tartalma alapján kiegészítette, s ezt csak nyilvános ülésen tehette volna meg.

Ezáltal a II. rendű terheltnek az Alkotmányban és egyes nemzetközi egyezményekben is rögzített jogai (a védelemhez való jog, a nyilvánosság követelménye) sérültek, s ez olyan eljárásjogi szabálysértésként értékelhető, amely a Be. 405. §-a (1) bekezdése c) pontja szerinti felülvizsgálati okot valósítja meg.

A másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozták; e mellett másodlagosan a minősítés megváltoztatása mellett a büntetés enyhítését is kérték.

A legfőbb ügyész álláspontja szerint a felülvizsgálati indítvány a törvényben kizárt, s ezért annak elutasítását indítványozta.

A felülvizsgálati indítvány előterjesztői részben olyan okra hivatkoznak, amely nem teszi lehetővé a jogerős bírósági határozat érdemi felülvizsgálatát.

Az nem kétséges, hogy a másodfokú bíróság büntető eljárásjogi szabálysértést vétett, amikor az ügyet tanácsülésen intézte el.

A Be. 361. §-a (1) bekezdése értelmében ugyanis a másodfokú bíróság nyilvános ülést tart, ha megalapozatlanság esetén a hiánytalan, illetőleg helyes tényállás az iratok tartalma vagy ténybeli következtetés alapján megállapítható.

Az adott esetben a másodfokú bíróság a tényállást a II. rendű terhelt személyi körülményeire (az egészségi állapotára) nézve megalapozatlannak ítélte, s ezt a megalapozatlanságot az iratok tartalma alapján küszöbölte ki. Nyilvánvaló, hogy ezt az idézett törvényhely szerint csak nyilvános ülésen tehette volna meg.

Ez az eljárásjogi szabálysértés azonban nem ad alapot a felülvizsgálatra.

A Be. 405. §-a (1) bekezdése c) pontja értelmében akkor van helye felülvizsgálatnak, ha a bíróság határozatának meghozatalára a Be. 373. §-a (1) bekezdésének II-IV. pontjában meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor.

A törvény tehát kizárólag a kimerítően felsorolt feltétlen eljárási szabálysértések esetén teszi lehetővé a felülvizsgálatot, az ún. relatív eljárási szabálysértések esetén viszont nem.

Az adott esetben nem sérült a védelemhez való jog, illetve a nyilvánosság és közvetlenség követelménye, hiszen a nyilvános ülésen az ügyész és a védő jelenléte nem kötelező [Be. 362. §-a (2) bekezdése és 362. §-a (1) bekezdése], márpedig ún. feltétlen eljárásjogi szabálysértésnek az tekinthető, ha a tárgyalást olyan személy távollétében tartották meg, akinek a részvétele a törvény értelmében kötelező [Be. 373. §-a (1) bekezdése II/d) pontja]. A tárgyalás tartásának szükségessége pedig fel sem merült.

A nyilvános ülés helyett tanácsülés tartása csak a Be. 375. §-a (1) bekezdése szerint eljárási szabálysértésnek tekintendő, s mint ilyen nem lehet alapja a felülvizsgálatnak.

A Legfelsőbb Bíróság a tényállás III. pontjában leírt cselekmény téves minősítésére alapított indítványt érdemben vizsgálta felül, mivel az indítvány előterjesztői azt kifogásolták, hogy a téves minősítéssel összefüggően törvénysértő büntetés kiszabására került sor [Be. 405. §-a (1) bekezdése b) pontja].

A Legfelsőbb Bíróság annyiban egyetértett az indítvány e részében kifejtettekkel, hogy az eljárt bíróságok tévedtek a cselekmény jogi minősítése során.

A Legfelsőbb Bíróság több eseti döntése nyomán kialakult egységes ítélkezési gyakorlat szerint az általános forgalmi adó visszaigénylése (beszámítása) a vállalkozó részéről tényleges forgalom, gazdasági tevékenység lebonyolítása nélkül - fiktív számlák felhasználásával - csalásnak és nem adócsalásnak minősül, mivel fiktív tevékenység nem lehet tárgya a forgalmi adónak.

A tényállás III. pontjában leírt cselekmény megvalósításával tehát a II. rendű terhelt valójában a Btk. 318. §-a (1) bekezdésében meghatározott és az (5) bekezdése a) pontja szerint minősülő folytatólagosan jelentős kárt okozó csalás bűntettét követte el (s emellett természetesen a magánokirat-hamisítás vétségét is).

A téves minősítés azonban - az indítvány előterjesztőinek érveivel szemben - nem eredményezte törvénysértő büntetés kiszabását. Az eljárt bíróságok által megállapított és a helyes minősítés szerinti büntetési tétel azonos: egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés. Erre, valamint a II. rendű terhelttel szemben megállapított további bűncselekményekre tekintettel a halmazati büntetésként kiszabott 1 év 11 hónapi börtönbüntetés és 3 évi közügyektől eltiltás megfelel a törvényi követelményeknek.

A Legfelsőbb Bíróság - a kifejtettekre tekintettel - a megtámadott határozatokat a Be. 427. §-a alapján hatályukban fenntartotta.

(Legf. Bír. Bfv. III. 64/2004. sz.)