BH 2000.4.165 Alapítvány ingatlanhasználati joga terjedelmének vizsgálatakor a jogszabályban alkalmazott "személyes szükséglet" fogalmának értelmezése [Ptk. 165. § (1) bek., 200. § (2) bek., 205. § (1) bek., 312. § (2) bek., 313. §].

A felperes és az alperes állami költségvetési szerv jogelődje között folyamatos együttműködés állt fenn szilveszteri bál és újévi koncert megrendezésére a Pesti Vigadó épületében. Erre vonatkozóan a felek az 1988., az 1989. és az 1991. években is megállapodásokat kötöttek. Az alperes jogelődje a felperes részére az 1991. január 18-án megkötött szerződésben előbérleti jogot biztosított az 1992/93. és az 1993/94. évekre. Az 1992. január 22-én kötött megállapodásban opció biztosításáról rendelkeztek a felperes javára az 1993/94. és az 1994/95. évekre is a korábbival azonos feltételekkel, maximum 10% inflációval számolva. Az alperes jogelődje 1992. december 31-én megszűnt, általános jogutódja az alperes lett. Az alapító az alperesi alapítványnak a Pesti Vigadó épületének a használati jogát biztosította.

A felperes 1993. március 26-án opciós joga alapján megrendelte a szilveszteri és újévi rendezvény szolgáltatásait, majd 1993. augusztus 15-én megállapodástervezetet készített a rendezvény részletes feltételeiről. Ezt azonban az alperes nem fogadta el. A felperes 1993. október 11-én megismételte a megrendelését, amelyre az alperes írásban azt közölte, hogy a Vigadót nem kívánja december 31-ére a felperesnek bérbe adni. A felperes viszont a rendezvényeket időközben meghirdette a sajtóban, reklámanyagot készíttetett és terjesztett.

A felperes keresetében 4.198.000,-Ft tőke és kamata mint kártérítés megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Előadta, hogy opciós joga alapján a megállapodást a felek folyamatosan érvényesnek tekintették. Azzal, hogy az alperes az 1993. március 26-i megrendelésére fél évig nem válaszolt, a tárgyévi megállapodás is érvényesen létrejött. Az alperes a kereset elutasítását indítványozta. Védekezése szerint az 1993. évre nem jött létre megállapodás, mivel a korábbi megállapodásokat külön szerződéssel meg kellett volna erősíteniük. Vitatta, hogy a felperes opciós joga alapján egyoldalú nyilatkozatával Iétrehozhatta volna a szerződést. Másodlagosan azzal védekezett, hogy a szerződés lehetetlenné vált, mert a Ptk. 165. §-a alapján a használati jogát nem engedhette át. Előadta azt is, hogy a felperes korábbi tartozásának késedelmes megfizetése miatt megrendült benne a bizalma. A szerződés semmisségét is állította az értékállandósági kikötés miatt.

Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletével az alperes kártérítési felelősségét megállapította. Indokai szerint a felek között a Vigadó bérbeadására olyan tartalmú megállapodás jött létre, mely szerint az alperes jogelődje vállalta, hogy a felperes egyoldalú nyilatkozatára 1993. december 31. és 1994. január 1. napján a földszinti és a második emeleti helyiségeket az alperesnek bérbe adja. A megállapodást az elsőfokú bíróság a Ptk. 165. §-ának (1) és (2), valamint a 200. §-ának (1) és a 375. §-ának (1) bekezdése alapján bérleti és opciós elemeket magában foglaló érvényes szerződésnek minősítette, melynek teljesítésére az alperest a szerződés kötelezte. Nem fogadta el az alperesnek a Ptk. 165. §-ának (1) bekezdésére alapított védekezését, megállapítva, hogy a szerződés teljesítése nem vált az alperes részéről lehetetlenné. A Ptk. 231. §-ának (2) bekezdése alapján a szerződés semmisségét sem állapította meg. A közbenső ítélet ellen az alperes fellebbezést terjesztett elő annak megváltoztatása és a kereset elutasítása érdekében. Előadta, hogy a bérleti jog biztosítása annak feltételezésével történt a részéről, hogy az árban megegyeznek. A felek között azonban megállapodás nem jött létre. A Ptk. 165. §-a alapján a termek bérbeadására jogi lehetősége sem volt. A szerződés érvénytelenségével kapcsolatban az 1974. évi I. tvr.-re is hivatkozott.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét helybenhagyta. Megállapította, hogy a feleknek 5.000-5.000,-Ft másodfokú perköltsége merült fel. Az elsőfokú közbenső ítélet indokait kiegészítette azzal, hogy az alperes alapító okirata szerint a Pesti Vigadó általános jogutódja az alperes lett, ezért a jogelőd által kötött szerződés az alperest is kötötte. Mivel a felperes opciós joggal rendelkezett, ezért az alperesnek az ingatlanra fennálló használati joga tartalmának nem tulajdonított jelentőséget. Ezzel együtt megállapította, hogy az alperesnek az alapító okiratban kinyilvánított céljaival, alaptevékenységével összhangban állt a perbeli megállapodás teljesítése. A Ptk. 165. §a (1) bekezdésének tartalmát úgy értelmezte, hogy az magánszemély használóra vonatkoztatható. Megállapította továbbá, hogy a felperes opciós ajánlatában foglaltak megfeleltek a felek szerződésének, ami a felperes által megjelölt bérleti díjra is vonatkozik. A Ptk. 313. §-a szerint alkalmazandó 312. §-ának (2) bekezdése alapján tehát az alperes kárfelelősségét megállapította annak rögzítésével, hogy az alperes a teljesítés megtagadására a felperes más szerződés alapján fennállott fizetési késedelme miatt sem volt jogosult.

A jogerős közbenső ítélettel szemben az alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő az ítélet hatályon kívül helyezése, az elsőfokú ítélet megváltoztatása és a felperes keresetének elutasítása érdekében. A jogerős közbenső ítélet jogszabálysértését a Ptk. 165. §-ának téves alkalmazásában jelölte meg. Értelmezése szerint a hivatkozott jogszabályhely alapján a felperessel nem köthetett bérleti szerződést. Arra is hivatkozott, hogy az opciós szerződés alapján sem jöhetett a konkrét szerződés létre, mivel a szerződés valamennyi tartalmi elemében a felek nem állapodtak meg (Ptk. 199. §, 205. § (2) bekezdés). Előadta, hogy a szerződés - a Ptk. 312. §-ának (1) bekezdése szerint - olyan okból vált lehetetlenné, amiért egyik fél sem felel. A fentieken túl sem tartotta a kárfelelősségét megállapíthatónak, mivel a felperes annak tudatában költekezett, hogy az alperes a helyiségeket a rendezvények számára nem fogja biztosítani. Ezért a Ptk. 340. §-a alapján mentesült a kárfelelősség alól.

A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta. Arra hivatkozott, hogy a szerződés Iehetetlenülése esetében erről az alperesnek a felperest haladéktalanul értesítenie kellett volna. Ennek elmulasztása önmagában megalapozza az alperes kártérítési felelősségét. Előadta, hogy az alperes lehetetlenülésre alapított jogi álláspontja azért is tarthatatlan, mert az alperes a perbeli időben és azt követően is a perbelivel azonos módon hasznosította a Vigadó helyiségeit.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.