BH 2019.3.79 Harmadik országbeli telephelyű gépjármű üzemeltetésével Magyarországon okozott kárért a Nemzeti Iroda csak akkor köteles helytállni, ha a károkozó gépjármű honossága szerinti országgal nemzetközi gépjármű-biztosítási megállapodás áll fenn, illetve ha a gépjármű üzembentartója (vezetője) határbiztosítást kötött és a Magyarországon való tartózkodása idején azt folyamatosan fenntartotta [2009. évi LXII. tv. 3. §, 41. §, 42. §, 43. §; 2009/103/EK rendelet].

Pertörténet:

Pesti Központi Kerületi Bíróság G.304102/2014/25., Fővárosi Törvényszék Gf.75884/2016/3., Kúria Pfv.21267/2017/5. (*BH 2019.3.79*)

***********

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Az M. H. Gmbh. tulajdonát képező, M. T. által vezetett Mercedes Viano típusú gépkocsi 2013. július 19. napján Magyarország területén balesetet szenvedett oly módon, hogy egy koszovói turistabusz hátulról neki ütközött. A helyszínen kitöltött rendőrségi igazolás tartalmazza az érintett járművek adatait. Az M. H. Gmbh. a balesetből eredő kárigényeit a felperesre engedményezte.

A kereseti kérelem és az alperesek védekezése

A fizetési meghagyás kibocsátásával indult, ellentmondás folytán perré alakult eljárásban a felperes 2014. október 2. napján előterjesztett, majd módosított keresetében 5 730 964 forint, ennek 2013. július 20. napjától a kifizetésig járó késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy az alperes a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló 2009. évi LXII. törvényre (a továbbiakban: Gfbt.) utalással azzal utasította el a balesetből eredő károk megtérítésére irányuló igényt, hogy ismeretlen járművel okozott kárért nincs helytállási kötelezettsége. A károkozó jármű azonban nem ismeretlen. A közjegyzői eljárásban kirendelt igazságügyi gépjárműszakértő a javítási költséget 4 890 948 forintban, az értékcsökkenést 841 348 forintban határozta meg. Keresete jogszabályi hivatkozása az 1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről (a továbbiakban: régi Ptk.) 339. § (1) bekezdése, a Gfbt. 43. § (1) bekezdése volt.

[2] A védekezésre előadta, érthetetlen, hogy az alperes miért a szerb hatóságokat kereste meg, amikor a balesetet okozó jármű koszovói rendszámú volt. Kifogásolta, hogy az alperes ezt a járművet ismeretlenként határozza meg, jóllehet a Gfbt. 3. § 17. pontja szerint ismeretlen az a gépjármű, amely nem azonosítható, illetve utólag sem azonosítható, mivel elhagyta a baleset helyszínét, vagy azonosító adatokkal nem rendelkezik, illetve azokat meghamisították vagy nem felismerhetők. A perbeli jármű e kritériumoknak nem felel meg. Felhívásra előadta, hogy azért volt németországi szakértői vizsgálat, mert a járművet a németországi bérbeadónak mihamarabb vissza kellett juttatni, és a német tulajdonos úgy járt el, ahogy az általában elvárható, felmérette a kárt.

[3] Az alperes a kereset elutasítását kérte vitatva mind a jogalapját, mind az összegszerűségét. A felperes kárigényét azért utasította el, mert a kárt ismeretlen gépjármű okozta. A fedezet kérésére a Szerb Zöldkártya Iroda azt a tájékoztatást adta, hogy a balesetben szereplő forgalmi rendszám a baleset idején Szerbiában nem volt érvényesen forgalomba helyezve. A rendszám koszovói, ami nem tartozik Szerbia fennhatósága alá. A Gfbt. 3. § 27., 37. pontja, 35. § (1), 36. § (3), (4) bekezdése folytán sem a külföldi gépjármű felelősségbiztosítása, sem a Kártalanítási Számla terhére nincs lehetőség a térítésre. A felperesnek a kártérítési igényét közvetlenül kell érvényesítenie a károkozóval szemben. Fenntartotta, hogy a 626-KS-511 forgalmi rendszámú jármű azonosításához a megadott adatok nem elegendőek, azt továbbra is ismeretlennek tekinti. Sem a forgalmi rendszámot kiadó hatóság, sem a jármű tulajdonosának adatai nem ismertek, azokat a jogosult nem bocsátotta a rendelkezésére, és a károkozó gépjármű biztosítási zöldkártyáját sem csatolta. Azt az információt, hogy a rendszám feltehetően koszovói, nem a jogosulttól tudja, hanem a Szerb Nemzeti Irodával folytatott levelezés eredményeként tudta meg. Koszovó nem részese a Nemzetközi Zöldkártya egyezménynek, ezért a koszovói illetőségű gépjárművel okozott károk megtérítésére az alperes nem kötelezhető. Utóbb felhívásra akként nyilatkozott, hogy az összegszerűséget a jogalap hiányára tekintettel vitatja. A szakértői vélemény ismeretében előadta, hogy a javítási költséget nem vitatja arra az esetre, ha a bíróság megállapítaná a helytállási kötelezettségét.

Az első- és másodfokú ítélet

[4] Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek tizenöt napon belül 5 730 964 forintot, ennek 2013. július 20. napjától a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat összegével megegyező mértékű késedelmi kamatát. A keresetet ezt meghaladóan elutasította.

[5] Az elsőfokú bíróság a Gfbt. 35. § (1) bekezdése, 36. § (3) és (4) bekezdése, 43. § (1) bekezdése, a 3. § 27. és 37. pontjának ismertetését követően kifejtette, hogy a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy a balesetet a Koszovóban nyilvántartásba vett gépjármű okozta, valamint, hogy a perrel kapcsolatban az általa állított összegű költsége keletkezett. Úgyszintén őt terhelte annak bizonyítása, hogy a kárt külföldi telephelyű gépjármű üzemeltetésével okozták, a károkozó gépjármű telephelye Koszovó államban volt, és az általa megjelölt gépjárművel a károsult gépjárművében az állított összegű javítási költség, kár keletkezett. A felek módosított egyező előadása, illetve a bíróság felhívása ellenére az alperes által kétségbe nem vont tények vonatkozásában a tényállást a káresemény megvalósulta, időpontja, a felelősség, az engedményezés körében a felperes előadása szerint állapította meg. Az alperes hivatkozására tekintettel vizsgálta, hogy a balesetet ismeretlen gépjármű okozta-e. A rendőrségi iratok alapján megállapítható volt, hogy a balesetet okozó autóbusz koszovói felségjelzésű volt, vagyis nem tekinthető ismeretlennek. Erre tekintettel az alperes a Gfbt. 35. §-ában foglaltakra figyelemmel nem mentesült. A felperes a keresetét a Gfbt. 43. § (1) bekezdésére alapította, és az elsőfokú bíróság arra a meggyőződésre jutott, hogy a járművet külföldi telephelyű gépjármű üzemeltetésével okozták. A Gfbt. 3. § 33. pont a) alpontja alapján a telephely szerinti ország az az ország, amelynek hatósága a gépjárművet állandó vagy ideiglenes hatósági jelzéssel ellátta. A gépjárművet koszovói jelzéssel látták el, és a forgalomban részt vett. Az alperes által hivatkozott Gfbt. 3. § 27. és 37. pontjai a Nemzeti Iroda, illetve a zöldkártyarendszer meghatározását tartalmazzák, a mentesülést azonban nem alapozzák meg, az alperes helytállási kötelezettsége a Gfbt. 43. § (1) bekezdése alapján fennáll.

[6] Az összegszerűség körében a szakértői véleményt vette alapul. A károkozó autóbusz sérülései, illetve a Mercedes Viano személygépkocsi sérülései egymással kompatibilisek, műszaki szempontból egyértelműen beazonosíthatók. A szakértő által elfogadott javítási költség bruttó 19 710,18 euró, ez a megállapítás az értékcsökkenés összegét nem befolyásolja, így a német szakértői véleményben szereplő 2850 euró érték elfogadható. Az elsőfokú bíróság ezért a Pp. 206. § (1) bekezdése szerinti mérlegelés eredményeként kötelezte az alperest 5 730 964 forint megfizetésére.