BH 1993.9.553 A volt házastársak közös tulajdonában álló ingatlannal kapcsolatban a közös tulajdon megszüntetése iránt érvényesített igény, a lakáshasználati jog ellenértéke és a többlethasználatból eredő használati díj iránti igény összefüggése, s a rendezésnél irányadó szempontok. [Csjt. 31/B. §, 31/C. §, 31/D. §].

A peres felek 1969-ben megkötött házasságából 3 gyermek született, közülük a jelenleg már nagykorú Péter az életközösség 1988. augusztus 27-én bekövetkezett megszakadása után a felpereshez költözött, a még tartásra szoruló Olivér és Levente nevű gyermekek pedig a felek egyenlő arányú közös tulajdonában levő közös lakásban élnek az alperessel, annak jelenlegi házastársával és a házastárs két gyermekével együtt. A bontóperben a bíróság a közös tulajdonú lakás használatáról és a gyermekek elhelyezéséről nem döntött, ezzel kapcsolatban a városi bíróság az 1989. június 5-én jogerőssé vált ítélet indokolásában leszögezte: "a felek lakáshelyzete és vagyonjogi vitája megoldásra vár, a gyermekek hollététől függően kívánják mind a vagyonjogi, mind a lakáshelyzetük megoldását".

A felperes 1989. augusztus 7-én a házastársi közös vagyon megosztása iránt keresetet terjesztett elő, amelyben az OTP- és munkáltatói kölcsönök igénybevételével felépült ingatlanuk közös tulajdonának a megszüntetését kérte a volt házastársa megváltásra történő feljogosításával, teljesítőképesség hiányában pedig az ingatlan árverési értékesítésének az elrendelését kérte. Igényt tartott továbbá az ötelemes szekrénysorból, két heverőből és dohányzóasztalból álló ingó vagyon megosztására. A még fennálló kölcsöntartozások zálogjogosultjaival szemben előterjesztett kereseti kérelem a közös tulajdon megszüntetésével kapcsolatosan tűrésre irányult.

A bíróság az 1990. január 24-i tárgyaláson meghozott 2. sorszámú végzéssel a közös tulajdon megszüntetése iránti pert felfüggesztette, és a felperest felhívta, hogy 30 napon belül kezdeményezzen eljárást az I. r. alperes ellen a lakáshasználat rendezése iránt.

Ilyen előzmények után terjesztette elő a felperes 1990. február 19-én a közös lakásra vonatkozóan azt a kereseti kérelmet, hogy a bíróság őt jogosítsa fel a kizárólagos lakáshasználatra, az alperest pedig - mint jogcím nélküli lakáshasználót - kötelezze kiürítésre. Ezt a kérelmét a felperes a keresetében azzal támasztotta alá, hogy az alperes őt többször tettlegesen is bántalmazta, a távozása után pedig a közös lakásba befogadta az élettársát (jelenleg már házastársát) és annak gyermekeit. A felperes egyben 1989. július 1-jétől kezdődően az alperest havi 6000 forint többlethasználati díj megfizetésére is kérte kötelezni.

Az alperes a védekezésében elismerte, hogy a felperest esetenként tettlegesen bántalmazta, arra hivatkozott azonban, hogy ezt a felperes váltotta ki a magatartásával. Állítása szerint a felperes minden kényszerítő körülmény nélkül távozott el a közös lakásból.

A bíróság a bizonyítási eljárás során ingatlanforgalmi szakértői véleményt szerzett be. Az 1991. július 3-án benyújtott szakértői vélemény szerint a perbeli ingatlan beköltözhető értéke 1 300 000 forint, lakott értéke 650 000 forint. A lakáshasználati díjat a szakértő a 45/1982. (X. 7.) MT rendelet 4. §-a (1) bekezdésének a) pontjára hivatkozással négyzetméterenként 15 forint alapulvételével 1095 forintban határozta meg.

A szakértői vélemény ismeretében a felperes nem ellenezte az alperes kizárólagos lakáshasználatra feljogosítását, azonban a beköltözhető és lakott érték különbözetének megfelelő lakáshasználati jog ellenértékének megfizetésére tartott igényt. Változatlanul havi 6000 forint többlethasználati díj megfizetésére kérte kötelezni az alperest, a marasztalás kezdő időpontját azonban az életközösség 1988. augusztus végén bekövetkezett megszakadásához képest 1988. szeptember 1-jére módosította. Az alperes a felperes használati díj iránti követelését a szakértő által megállapított összeg fele részére elismerte, azt meghaladóan azonban elutasítást kért. Előadta, hogy a felperes az élettársával együtt abban az ingatlanban lakik, amely örökség folytán az ő résztulajdonában van, és a felperes ennek az ingatlannak a használatáért semmit nem fizet a részére, de az életközösség megszakadása óta a közös tulajdonú lakás fenntartásával és kölcsönök törlesztésével kapcsolatos kiadásokhoz sem járul hozzá, s a gyermektartásdíj fizetésére is peres eljárással kellett a felperest rászorítania.

A városi bíróság ítéletével az alperest "jelölte ki" a három különbejáratú szobából álló, 73 m2 alapterületű összkomfortos lakás kizárólagos használatára, egyben az alperest 15 napos határidővel 260 000 forint lakáshasználati jog ellenértékének megfizetésére, továbbá arra kötelezte, hogy 1988. szeptember 1-jétől kezdődően havi 2000 forint többlethasználati díjat fizessen a felperesnek. Az 1991. október 1-jéig lejárt 76 000 forint használati díj megfizetésére havi 2000 forint részletfizetést engedélyezett azzal, hogy egy részlet elmulasztása esetén a teljes hátralék esedékessé válik.

Az ítélet indokolása szerint a bíróság a lakáshasználati jog ellenértékének összegszerűségét a szakértői véleményben megállapított beköltözhető és lakott érték különbözetének 2/5 részében határozta meg arra figyelemmel, hogy a három közös gyermek közül a még tartásra jogosult két gyermek az alperes háztartásában él. A használati díj összegszerűségét illetően kiemelte, hogy a perbeli ingatlan közös tulajdonú, társasházi összkomfortos lakás, ezért a hasonló lakásokért fizetett bér összegének nincs meghatározó jelentősége.