A Legfelsőbb Bíróság Pfv.20309/2011/3. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 84. §, 339. §] Bírók: Böszörményiné dr. Kovács Katalin, Kovács Zsuzsanna, Mészáros Mátyás

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.22033/2009/8., Fővárosi Ítélőtábla Pf.21998/2009/8., *Kúria Pfv.20309/2011/3.*

***********

Pfv.IV.20.309/2011/3.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a személyesen eljárt felperesnek a dr. Harsányi Gábor ügyvéd által képviselt alperes ellen kártérítés iránt a Fővárosi Bíróság előtt 31.P.22.033/2009. számon megindított és a Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.21.998/2009/8. számú jogerős ítéletével befejezett perében a felperes által 11. sorszám benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 25.000 (Huszonötezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

Ez ellen az ítélet ellen jogorvoslatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A jogerős ítélet által megállapított tényállás szerint a Legfelsőbb Bíróság Gfv.X.30.143/2007/19. számú ítéletével kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 500.000 forint perköltséget, aminek a felperes 2008. február 14-én banki átutalással eleget tett.

Az alperes jogi képviselője 2008. március 19-én felszólította a felperest, hogy a különböző perekben részére megítélt perköltségeket fizesse meg, ellenkező esetben végrehajtási eljárást fog indítani vele szemben. A felperes március 25-én átvette a felszólító levelet, azonban arra nem válaszolt.

Az alperes által ezt követően, 2008. október 27-én kezdeményezett végrehajtási eljárás során a végrehajtó 2008. november 13-án lefoglalta a felperes három ingatlanát, és megkereste a földhivatalt a végrehajtási joguk bejegyzése érdekében. Majd 2008. november 14-én a végrehajtó megjelent a felperes .. szám alatti irodájában ingófoglalás végett. A felperes felmutatta a követelés kiegyenlítését igazoló bankszámlakivonatot. A végrehajtó jegyzőkönyvben rögzítette a végrehajtási eljárás saját hatáskörben történő felfüggesztését és a végrehajtást kérő felhívását arra nézve, hogy a követelés fennállásáról nyilatkozzon. A végrehajtó eljárása a jegyzőkönyvben rögzítettek szerint 8 óra 55 perctől 9 óra 12 percig tartott.

A felperes kereseti kérelmében a Ptk.339.§ (1) bekezdése alapján, a Ptk. 5.§ (2) bekezdésének és a Vht. 40.§ (1) bekezdésének megsértése miatt 1.000.001 forint vagyoni és nem vagyoni kártérítés megfizetésében kérte marasztalni az alperest. Emellett magánlakáshoz való jogának megsértése miatt a Ptk. 84.§ (1) bekezdésének c) pontja szerint levélben történő elégtétel adására is kérte kötelezni az alperest.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Elismerte, hogy a felperes a perköltséget már a végrehajtási kérelem benyújtása előtt megfizette, azonban erről a körülményről a jogi képviselő nem tudott. Hivatkozott arra, hogy a felperes felróható magatartást tanúsított azzal, hogy nem válaszolt a felszólító levélre.

Álláspontja szerint a felperes személyiségi jogát nem érinti sem a végrehajtási eljárás kezdeményezése, sem a végrehajtási jog ingatlannyilvántartásba történő bejegyzése.

Utalt arra, hogy a felperes mindhárom ingatlanán korábban 2 milliós nagyságrendben, három végrehajtási jog is be volt jegyezve, így az 500.000 forintos végrehajtási jog bejegyzése súlyos következményekkel a felperesre nézve nem járhatott.

Előadta azt is, hogy amikor a felperes teljesítése kiderült, akkor egy héten belül értesítette az alperes képviselője a végrehajtót, és kérte a végrehajtási eljárás megszüntetését, aminek következtében 2008. december 16-án törölték a végrehajtási jogot a felperes ingatlanairól.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 50.000 forintot. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Úgy rendelkezett, hogy a peres felek maguk viselik költségeiket.

Az elsőfokú bíróság megállapította: az alperes a végrehajtási lapot nem vitásan alaptalanul nyújtotta be. Ezért a Vht. 40.§-ára figyelemmel a felperes bizonyította az alperes jogellenes károkozó magatartását.

A Ptk. 5. § (2) bekezdésére hivatkozással kapcsolatban kifejtette, hogy az nem önálló felelősségi jogalap.

Álláspontja szerint az alperes nem követett el magánlaksértést, mivel a felperes sem vitatta, hogy nem hatolt be engedély nélkül a felperes lakásába, ügyvédi irodájába, így az elégtételadás iránti kérelmet elutasította.

A Ptk. 340. §-a alapján értékelte azt, hogy a felperes az alperes felszólító levelére nem válaszolt, azonban ez az alperes kimentését nem eredményezhette. A felperestől elvárható lett volna, hogy a teljesítést jelezze a jogi képviselőnek, ugyanakkor az alperesnek tartózkodnia kellett volna az alaptalan végrehajtási kérelem benyújtásától.

A felperes a végrehajtási lap benyújtásával okozati összefüggésben álló vagyoni kárt nem bizonyított. A végrehajtó ügyvédi irodában történő megjelenése ugyan igazolást nyert, azonban az ebből eredő többletköltség nem. A felperes csupán azt igazolta, hogy 60.000 forintos óradíjjal dolgozik. Az általa hivatkozott, felhasznált idő a perek illetve a végrehajtási eljárás során perköltségként érvényesíthető. Rámutatott, hogy a végrehajtó eljárása a jegyzőkönyvből megállapíthatóan mindössze 20 perces időkiesést eredményezett.

A végrehajtási jogok ingatlan-nyilvántartásba történt bejegyzése és annak egy hónapig való fennállása bizonyítást nyert, azonban a felperes ebből eredő többletköltsége nem.

A becsatolt kondíciós lista nem igazolja konkrét hitel felvételét és a felvett hitel többletköltségét. Ezt nem pótolja a köztudomású tényekkel kapcsolatos bizonyítási szabályokra való hivatkozás.

A végrehajtó megjelenését és az ezzel köztudomásúan együtt járó stresszt, fenyegetettségérzést, mint kárpótlást megalapozó hátrányt az elsőfokú bíróság elfogadta. Annak nem tulajdonított jelentőséget, hogy a felperes ellen több végrehajtási eljárás indult. Megállapította: a végrehajtó eljárása folytán a felperesnek a magánélet tágabb értelemben vett zavartalanságához fűződő joga sérült. Azonban ezt meghaladóan kompenzálandó hátrányt a felperes nem igazolt. Elfogadta az alperes hivatkozását, hogy a felperes ingatlanaira több végrehajtási jog is be volt jegyezve, így a perbeli végrehajtási jogra, mint nem vagyoni hátrányra, okszerűen nem hivatkozhat a felperes, mint ami a jóhírnevét sértette. Az alaptalan végrehajtásnak a foglalás céljából történő kiszállás és a végrehajtási jogok bejegyzésén kívül más megjelenési formája nem volt. A felperes azt nem bizonyította, hogy a felperes ügyfélköre milyen körben szerzett arról tudomást. A végrehajtó az eljárás során nem hajtott végre foglalást az ügyvédi irodában, a végrehajtási eljárást saját hatáskörben azonnal felfüggesztette.

Az ügyintézés kapcsán ráfordított idő a bírósági eljárásban, valamint a végrehajtás megszüntetése iránti perben perköltségként érvényesíthető, az alperesnek küldött levélre szánt idő önmagában sem vagyoni, sem nem vagyoni kárt nem alapoz meg.