BH 2001.6.301 A bíróság az egyes bizonyítékok kellően indokolt elfogadásával - mérlegeléssel - olyan tényállást is megállapíthat, amely a fél által vitatott bizonyíték tartalmával nem áll ugyan összhangban, a per egyéb adataira figyelemmel azonban nem okszerűtlen [Pp. 206. § (1) bek.].

A felperes a keresetében a munkaviszonya rendes felmondással történt megszüntetésének megállapítását, az elmaradt munkabérét, valamint végkielégítés és mindezek kamatai megfizetését kérte.

A munkaügyi bíróság az ítéletével megállapította, hogy a felperes munkaviszonya az alperesnél 1998. július 27. napjától számított 6 hónap felmondási idő lejártával rendes felmondással szűnik meg, és az alperest 1 008 000 forint felmondási időre járó munkabér, valamint 672 000 forint végkielégítés, illetve ezen összegek kamatai megfizetésére kötelezte.

Az ítélet tényállása szerint az alperes közgyűlése az 1998. március 11-én hozott határozatával a felperest visszahívta az igazgatósági elnök tisztségéből, majd 1998. július 13-án rendkívüli felmondással megszüntette a munkaviszonyát. Az 1998. július 27-én kelt jegyzőkönyv szerint az egyeztetés során az alperes szövetkezet elnöke a rendkívüli felmondást rendes felmondásra változtatta azzal, hogy a felperest hat havi felmondási idő és négy havi végkielégítés illeti meg. Az egyezségkötést követően a szövetkezeti elnök lemondott, és a szövetkezettől szintén távozott. A felperes ezután kérte az alperestől az egyezségben foglaltak teljesítését. Ez azonban nem vezetett eredményre.

A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a peres felek között létrejött előbbi egyezség jogszerű volt, mert az alperes szervezeti és működési szabályzata szerint az igazgatóság elnöke jogosult volt a munkáltatói jogkör gyakorlására.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és elutasította a felperes keresetét.

A másodfokú bíróság a tényállást kiegészítette. Megállapította, hogy az 1998. július 13-án meghozott igazgatósági határozat alapján a rendkívüli felmondást a szövetkezeti elnök adta ki az aláírásával, és a felperes ezt követően az 1998. július 31-én kelt munkáltatói igazolás átvételét az aláírásával igazolta. Ezen okirat szerint a felperes munkaviszonya "rendkívüli felmondás a munkáltató részéről" jogcímen szűnt meg. A jogvégzett felperes az igazolás átvételekor ez ellen nem emelt kifogást. Az elnök jogviszonya az alperesnél 1998. augusztus 6-án megszűnt. A munkaköre átadásakor folyamatban lévő ügyként nem jelölte meg a felperes munkaviszonyának rendes felmondással való megszüntetését, és jogviszonya megszűnéséig a felmondási járandóságok kifizetése iránt sem intézkedett. A felperes az alperesnek az 1998. július 27-én kelt jegyzőkönyvet az igénye bejelentésekor, 1998. október 1-jén adta át. A másodfokú bíróság megállapította, hogy a felperes a perben nem bizonyította: mikor és milyen módon kezdeményezett egyeztetési eljárást. A per adatai alapján a bíróság arra következtetett, hogy az egyeztetés, illetve a jegyzőkönyvben foglalt egyezség megkötése nem történt meg 1998. augusztus 6-a, az elnök jogviszonyának megszűnése előtt. Ezért megállapította, hogy az 1998. július 27-ei keltezésű jegyzőkönyvben foglalt megállapodás érvénytelen.

A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet "megváltoztatását" és a keresetének helyt adó határozat hozatalát kérte törvénysértésre [1992. évi I. törvény 29. § (1) bekezdés, Mt. 6. § (4) bekezdés, 7. § (6) bekezdés, 8. § (1) bekezdés] hivatkozva. Vitatta a munkáltatói jogkör gyakorlójára vonatkozó jogerős ítéleti álláspontot. Iratellenesnek tartotta azt a ténymegállapítást, hogy az egyeztetési jegyzőkönyv 1998. augusztus 6. és október 1. közötti időpontban készült. Állította, hogy a munkáltatói igazolást 1998 októberében állította ki részére az alperes. Az alperes bélyegzőjének használatára és az elnök közjegyzői okiratba foglalt nyilatkozatára hivatkozva vitatta a mérlegelés okszerűségét.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.