BH 2017.3.89 A túlzott mértékű kötbért a bíróság kivételesen, a szolgáltatás értéke és a kötbér összege közötti kirívó aránytalanság esetében mérsékelheti [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 246. § (1) bek., 247. § (1) és (2) bek.]

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperesek jogelődje a közte és az alperes között 2002. május 20-án létrejött vállalkozási szerződés alapján 2 414 862 forint vállalkozói díj ellenében kötelezettséget vállalt az alperesi társasház elektromos hálózata felújítási munkáinak elvégzésére. A teljesítési késedelem esetére a szerződésben mindkét szerződő fél napi 5000 forint kötbér fizetését vállalta.

[2] Az alperes a vállalkozói díjból 2002. szeptember 11-ig összesen 1 150 000 forintot megfizetett.

[3] A vállalt munkafeladatot a felperesek jogelődje elvégezte, 2002. október 17-én az átadás-átvételre is sor került. Az elvégzett teljes építési-szerelési munka értékét a felek 2 649 862 forintban állapították meg, amelyből 235 000 forint kötbért az alperes javára elszámoltak.

[4] Az előleg és a kötbér elszámolását követően fennmaradt, 2002. december 13-ig esedékes 1 264 862 forint hátralékos vállalkozói díjból az alperes 2004. október 4-én megfizetett 632 431 forintot, a további 632 431 forint megfizetésére azonban nem került sor.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[5] A felperesek keresetükben 632 431 forint vállalkozói díjhátralék és késedelmi kamatai, a korábban megfizetett 632 431 forint vállalkozói díj után a 2002. de­cember 14. és 2004. október 4. közötti időszakban felmerült 128 424 forint késedelmi kamat, 22 185 000 forint lejárt késedelmi kötbér, valamint a jövőre nézve napi 5000 forint kötbér fizetésére kérték az alperest kötelezni.

[6] Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Többek között a túlzott mértékű kötbér mérséklését kérte.

Az első- és másodfokú ítélet

[7] Az elsőfokú bíróság ítéletében az alperest a felperesek mint egyetemleges jogosultak részére 11 848 270 forint és járulékai, valamint 2015. február 6-tól a 632 431 forint hátralékos vállalkozói díj megfizetéséig napi 2500 forint kötbér fizetésére kötelezte, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatva mellőzte a felperesek egyetemleges jogosultságának megállapítását, az alperest a felperesek javára személyenként terhelő marasztalás összegét 660 576 forintra és járulékaira leszállította, az alperes napi 2500 forint kötbér fizetésére kötelezését pedig mellőzte.

[8] A jogerős ítélet indokolása értelmében a felpereseket megilleti a 632 431 forint hátralékos vállalkozói díj a kifizetés napjáig járó késedelmi kamataival együtt, valamint a korábban késedelmesen megfizetett 632 431 forint után a 2002. december 14. és 2004. október 4. közötti időszakban felgyülemlett összesen 125 839 forint késedelmi kamat. Az alperes a vállalkozóidíj-hátralék után a törvényes mértékű késedelmi kamat mellett kötbér fizetésére is köteles, a szerződésben kikötött kötbér mértéke azonban aránytalan, rendkívül eltúlzott volt. A nem a késedelemmel érintett tőkeösszeghez igazodó, hanem napokra számított, felső határ nélküli kötbér rendeltetése ugyanis a rövidebb időtartamú késedelem szankcionálása, a felperesek jogelődje azonban csupán a teljesítési határidő lejártát követő 8 év elteltével, közvetlenül az elévülési határidő lejárta előtt érvényesítette igényét az alperessel szemben. Ennek következtében az általa felszámított kötbér összege a hátralékos vállalkozói díj összegének több mint hússzorosát tette ki, noha számottevő kára egyébként a késedelem folytán nem keletkezett, a díjhátralék pedig csupán a teljes vállalkozói díj mintegy egynegyede volt. Arra is figyelemmel, hogy az értékmegőrzést biztosító törvényes mértékű késedelmi kamatot az alperes a kötbér mellett egyébként is köteles megfizetni, a másodfokú bíróság a kötbér mértékét a hátralékos vállalkozói díj után járó, az ítélethozatalig terjedő késedelmes időszakra irányadó törvényes mértékű késedelmi kamatnak megfelelő összegre, 562 882 forintra szállította le. Rámutatott ugyanakkor, hogy a marasztalási összeg tekintetében a felperesek nem tekinthetők egyetemleges jogosultaknak, jogelődjüknek ugyanis 1/2-1/2 arányban törvényes örökösei. Ennek megfelelően az alperessel szembeni követelést is egymás között egyenlő arányban érvényesíthetik.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[9] A jogerős ítélet ellen - annak hatályon kívül helyezése és elsődlegesen az elsőfokú ítélet helybenhagyása, másodlagosan az alperesnek az elsőfokú ítéletben meghatározott marasztalási összeg 1/2-1/2 arányban a javukra történő megfizetésére kötelezése, harmadlagosan pedig a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítása iránt - a felperesek éltek felülvizsgálati kérelemmel.

[10] Kifejtették, hogy a jogerős ítélet sérti a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 246. § (1) és (2) bekezdését, 247. § (1) és (2) bekezdését és 301. § (2) bekezdését, valamint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 164. § (1) bekezdését és 206. § (1) és (2) bekezdését.

[11] Szerintük a másodfokú bíróság a bizonyítékok téves értékelése alapján, a teljes vállalkozói díj és a kikötött napi kötbér arányát figyelmen kívül hagyva mérsékelte tovább az elsőfokú bíróság által már egyébként is mérsékelt kötbér összegét. Érvelésük értelmében az, hogy keletkezett-e számottevő káruk, nem lehet a kötbér mérséklésének szempontja, kötbérigényt ugyanis a jogosult akkor is érvényesíthet, ha kára egyáltalán nem keletkezett. Tévesen értékelte a terhükre a másodfokú bíróság azt is, hogy jogelődjük röviddel az elévülési idő elteltét megelőzően érvényesítette igényét a bíróság előtt. A perindítást megelőzően ugyanis jogelődjük hat alkalommal szólította fel az alperest a tartozás megfizetésére, illetve kísérelte meg a követelést peren kívül behajtani.

[12] Arra is hivatkoztak, hogy nagyobb súllyal kellett volna értékelnie a másodfokú bíróságnak azt, hogy az alperes mindvégig tisztában volt a hátralékos vállalkozói díj megfizetése iránti kötelezettségével, de kifejezetten rosszhiszeműen eljárva elzárkózott a tartozás megfizetésétől, és a követelés érvényesítésére irányuló peres eljárás elhúzódását eredményező eljárási cselekményeket is tett. Emiatt azzal, hogy az alperes a kötbér mérséklését kérte, szerintük saját felróható magatartására kívánt előnyt alapítani.

[13] Előadták, hogy a vállalkozási szerződés alapján jogelődjüket is terhelte kötbérfizetési kötelezettség, amelyet az alperes elfogadott és a javára az azonos mértékű napi kötbér alapulvételével kiszámított kötbérösszeget elszámolták. Megítélésük szerint a kötbér mértékének a törvényes mértékű késedelmi kamathoz igazodó leszállítása egyébként is ellentétes a kötbér jogintézményére vonatkozó szabályokkal, teljes mértékben kiüresíti azokat. Végül sérelmezték, hogy a másodfokú bíróság a jövőre nézve annak ellenére sem kötelezte az alperest kötbér fizetésére, hogy a hátralékos vállalkozói díj megfizetése nem történt meg.