A Kúria Pfv.21804/2017/7. számú precedensképes határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 325. §, 326. §, 36/2007. (XII. 29.) PM rendelet 11. § (2) bek.] Bírók: Madarász Anna, Magosi Szilvia, Molnár Ambrus
A határozat elvi tartalma:
Nem állapítható meg a követelés érvényesítését érintő menthető ok, ha jogosult nem tud olyan körülményre hivatkozni, ami a követelés érvényesítését akadályozta. Ha pedig az elévülés nyugvása nem alkalmazható, az elévült követelés bírósági úton nem érvényesíthető.
***********
A Kúria
mint felülvizsgálati bíróság
ítélete
Az ügy száma: Pfv.V.21.804/2017/7.
A tanács tagjai: Dr. Molnár Ambrus a tanács elnöke, Dr. Madarász Anna előadó bíró, Dr. Magosi Szilvia bíró
A felperes:
A felperes képviselője: Oppenheim Ügyvédi Iroda, ügyintéző: Dr. Farkas Zsolt ügyvéd)
Az alperes:
Az alperes képviselője: Tercsák Ügyvédi Iroda : Dr. Tercsák Tamás ügyvéd)
A per tárgya: kártérítés
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes (46. sorszám)
A csatlakozó felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes (Pfv.3 sorszám)
A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Fővárosi Ítélőtábla 20.Gf.40.121/2017/7/I.
Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Fővárosi Törvényszék 29.G.40.754/2016/39.
Rendelkező rész
- A Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.
- Kötelezi a felperest, hogy 15 (tizenöt) nap alatt fizessen meg az alperesnek 10.000.000 (tízmillió) forint felülvizsgálati és fellebbezési együttes eljárási költséget.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
Indokolás
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[1] A 2016. február 16. napján előterjesztett, majd módosított keresetében a felperes elsődlegesen 323.443.000 forint, ennek 2014. január 1. napjától számított a régi Ptk. 301/A. § (2) bekezdése szerinti késedelmi kamata, továbbá 140.273.765 forint, másodlagosan 323.443.000 forint, ennek 2009. november 30. napjától számított a régi Ptk. 301/A. § (2) bekezdése szerinti késedelmi kamata megtérítésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy közte és az alperes között 1999. óta megbízási jogviszony állt fenn, melynek keretében az alperes a felperes által belföldön beszerzett termékeket és igénybe vett szolgáltatásokat terhelő, előzetesen felszámított általános forgalmi adó (áfa) visszatérítése érdekében eljárt, az adóhatóság előtt ellátta a felperes képviseletét. A 2008. évre vonatkozó áfa visszaigénylése érdekében az alperes 2009. március 16. napján hiányos tartalmú kérelmet terjesztett elő az elsőfokú adóhatóságnál, ezért az APEH Kiemelt Adózók Igazgatósága 2009. május 20. napján hiánypótlást rendelt el. Az alperes a felhívásnak megfelelően nem tett eleget a hiánypótlásnak, ezért az elsőfokú hatóság a kérelmet elutasította, határozatát 2009. augusztus 4. napján kézbesítette az alperesnek, mint a felperes képviselőjének. Az alperes által előterjesztett fellebbezést az APEH Központi Hivatal Kizárólagos Illetékességi Ügyek Osztálya, mint másodfokú hatóság elutasította, mert az elsőfokú eljárásban hiányolt nyilatkozat megtétele a fellebbezési eljárásban sem történt meg. A másodfokú határozatot az alperes 2009. november 30. napján vette át, de arról a felperest nem tájékoztatta, a 2008. évre járó áfa visszatérítése érdekében semmilyen módon nem járt el, a felperes 2010. augusztus 23-i, majd 2014. augusztus 21-i e-mailjeire nem, illetve érdemben nem válaszolt, nem tett intézkedést. Csak 2015. március 9. napján adott tájékoztatást az alperes a kérelem sorsáról, a másodfokú határozat tartalmáról. A felperes 2015. augusztus 17. napján e-mailben felszólította az alperest 323.443.000 forint és kamatai szerződésszegéssel okozott kár megtérítésére, ami megfelelt az alperes által közölt visszatérítendő áfa összegének. Az alperes a kár megtérítése elől elzárkózott. Az alperes a megbízási szerződést megszegte, amikor az adóhatóság előtti eljárásban a felperes képviselőjeként nem a hatályos jogszabályok szerinti nyilatkozatot tett. Ez a hiba korrigálható lett volna az adójogi elévülési időn belül, ha az alperes megteszi a megfelelő nyilatkozatot. Erre amiatt nem került sor, mert az alperes a jogerős döntést átvette, de azt elkeverte, még a felperes érdeklődésére sem tudta előtalálni. A felperest az adójogi igény elévülésében közrehatás nem terheli. Arról sem kapott tájékoztatást, hogy az alperes nevében eljáró személy már nem az alperesnél, hanem a másik magyar leányvállalatánál dolgozik. Nevezett személy az alperes képviseletében eljárva közölt visszajelzéseket, válaszokat a felperesnek. A felperes kára abban áll, hogy 2014. január 1. napján elvesztette annak lehetőségét, hogy a 2008. évre vonatkozó áfa összegét visszaigényelhesse. A felperes azáltal is kárt szenvedett, hogy az alperes nem a megfelelő jogszabály alapján igényelte vissza az áfát. Ez esetben a felperes már az elsőfokú határozat meghozatalával jogosulttá vált volna az abban érintett összeg (260.987.752 forint) visszatérítésére, az alperes szerződésszegése miatt nem tudott rendelkezni ezen összeg felett, a használat elmaradásából kár érte, nem tudta befektetni, kamatoztatni. A felperes általános kártérítésként a pénzhasználat általános ellenértékének tekinthető a gazdálkodó szervezetek közötti késedelmi kamat mértékével azonos kártérítést érvényesített, melynek mértéke 2009. november 26. és 2013. december 31. napja közötti időszakra számítva 140.273.765 forint.
[2] Keresete jogszabályi hivatkozása a régi Ptk. 318., 339., 355. §-a, 359. § (1), 474. § (1) és (2) bekezdése volt.
[3] Az alperes védekezésére előadta, nincs relevanciája, hogy a helyzet tisztázása során az alperes képviseletében járt-e el. A felperes nem mos össze egyetlen alperesi cégcsoportbeli entitást a másikkal, csak azt állítja: az alperes nevében tett az üggyel kapcsolatos nyilatkozatokat, folytatott a felperessel egyeztetést. Állította, neki pusztán azt kell igazolnia, hogy az alperes egy vele fennálló jogviszony alapján járt el. Ezt az adóhatósági határozatok vitán felül igazolják. A perbeli jogvita szempontjából annak van jelentősége, hogy az alperes a felperes érdekeinek megfelelően, kellő gondossággal járt-e el. Azt pedig, hogy a megbízási jogviszonyra irányadó törvényi feltételektől a felek eltértek volna, már az alperesnek kell bizonyítani. A felperes oldalán bekövetkezett kárral, annak az alperesi mulasztással fennálló okozati összefüggésének vitatásával kapcsolatban arra hivatkozott, hogy ugyanazon tényállás mellett érdemben változatlan jogszabályi környezetben mind korábban, mind később az adóhatóság az ügyet érdemben eldöntve visszatérítette az áfát, és ez nem hagy kétséget afelől, hogy a közbenső évben is ez történt volna, ha az alperes tisztában lett volna a formai követelményekkel. Az alperes a kereseti kérelmeket félreértelmezi. A felperes két különböző károkozó magatartás alapján érvényesít igényt. Az egyik szerint az alperes hibás eljárása miatt az adott időpontban nem jutott hozzá a visszaigényelt összeghez, így azzal nem tudott rendelkezni, a helyes jogszabályi hivatkozás mellett már 2009 őszén megkapta volna a visszatérítést. A másik károkozó magatartás az volt, hogy 2013. december 31. napjáig nem tette meg azt a lépést a visszatérítés sikere érdekében amellyel az adójogi elévülés elkerülhető lett volna. Ezzel a magatartással 2014. január 1. napjával véglegesen megfosztotta a felperest a visszaigényelni kívánt összegtől. Az elévülési kifogással kapcsolatban előadta, hogy az elévülés 2015. március 9. napjáig nyugodott, mert az alperes ekkor tájékoztatta először a rábízott ügy mikénti kimeneteléről. Az hogy a visszaigénylés lehetősége "végképp megszűnt", csak az adójogi elévülés bekövetkeztével történt meg. Arra az esetre, ha bíróság elfogadná a 2009. november 30. napjával történő esedékessé válást, előadta, hogy az elévülés 2015. március 9. napjáig nyugodott, mert az alperes ekkor adott először tájékoztatást az áfa-visszatérítés tárgyában, tájékoztatás hiányában pedig nem volt abban a helyzetben, hogy igényét érvényesítse. Ehhez képest pedig egy éven belül megindította a pert. A 2009. november 30. és 2013. december 31. napja közötti időszakra vonatkozó, a pénzhasználat lehetőségétől való megfosztásban álló kárigény nem a kezdőnappal következett be teljes egészében, hanem folyamatosan napról napra. Az elévülés nem csupán az adóeljárás kimeneteléről való tudomásszerzésig, hanem addig az időpontig nyugodott, amíg a felperes számára - az alperes tájékoztatása alapján - világossá vált, hogy nincs lehetősége az áfa visszaigénylésére. Eddig az időig a felperes nem volt abban a helyzetben, hogy felismerje, az alperessel szemben kártérítési igénye állhat fenn amiatt, hogy az adóeljárást súlyosan gondatlanul intézte, annak eredményéről a felperest nem értesítette, és a felperesnek nem állnak rendelkezésére további lépések az áfa visszaigénylésének elérésére.
A tartalom megtekintéséhez jogosultság szükséges. Kérem, lépjen be a belépőkódjaival vagy a telepített Jogkódexből!
Ha személyes segítségre van szüksége, írjon nekünk!