A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20562/2015/7. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 206. §, 228. §, 239. §, 253. §, 254. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 75. §, 76. §, 345. §, 355. §, 359. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 74. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §, 15. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bírók: Csepinszky Andrea, Klicsuné dr. Sólyom Lívia, Pávlisz Beatrix Hajnalka

Fővárosi Ítélőtábla

22.Pf......./2015/7.

A Fővárosi Ítélőtábla

a dr. Kovács Imre ügyvéd (fél címe1) által képviselt

I.rendű felperes neve (címe) I. rendű,

II.rendű felperes neve (címe) II. rendű,és

III.rendű felperes neve (címe) III. rendű felpereseknek

a dr. Gergelyné dr. Mohácsy Edit jogtanácsos által képviselt

alperes neve (alperes címe) alperesellen

kártérítés iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2015. február 26. napján hozott 36.P...../2011/75. sorszámú ítélete ellen az alperes által 76. és 77. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

Í T É L E T E T :

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti.

Fellebbezett rendelkezéseit azzal a pontosítással hagyja helyben, hogy 138.000,- (százharmincnyolcezer) Ft, az állam által előlegezett szakértői díjat az alperes a Fővárosi Törvényszék költségvetési elszámolási számlájára köteles megfizetni a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Hivatala felhívásában megjelölt módon.

Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az I. rendű felperesnek 254.000,- (kettőszáz-ötvennégyezer) Ft másodfokú perköltséget, és térítsen meg az államnak külön felhívásra 897.400,- (nyolcszázkilencvenhétezer-négyszáz) Ft fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I N D O K O L Á S :

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. rendű felperesnek 12.318.778,- Ft-ot, abból 5.000.000,- Ft után 2008. július 5., 84.000,- Ft után 2009. december 3., 6.836.350,- Ft után 2011. szeptember 1., 398.428,- Ft után 2013. december 18. napjától 2014. június 30. napjáig a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon, 2014. július 1. napjától a kifizetésig a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal azonos mértékű kamatát. Megállapította, hogy az alperes 2015. március 1-től köteles az I. rendű felperesnek minden hónap 10. napjáig előre esedékesen véghatáridő nélkül megfizetni havi 157.520,- Ft járadékot. Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a II. és III. rendű felpereseknek személyenként 1.200.000,- - 1.200.000,- Ft-ot, és annak 2008. július 5. napjától 2014. június 30. napjáig a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó, 2014. július 1. napjától a kifizetésig a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal azonos mértékű kamatát. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg 400.000,- Ft + áfa perköltséget a felperesek részére. Megállapította, hogy az ítélet a lejárt és a folyó járadékok tekintetében fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható. Rögzítette, hogy a le nem rótt kereseti illetékből 560.800,- Ft-ot, míg az állam által előlegezett szakértői díjból 138.000,- Ft-ot az alperes köteles az államnak külön felhívásra megfizetni, a fennmaradó 99.000,- Ft kereseti illetéket, és 24.438,- Ft szakértői díjat az állam visel.

Indokolásában tényként állapította meg, hogy 2008. július 5. napján az esti órákban a felperes az (név1) által vezetett ... forgalmi rendszámú személygépkocsival utazott Szolnok külterületén, a 3224 számú főúton Szolnok felé, amikor a 3 km szelvénynél (név1) a balra ívelő útkanyarulatba eltúlzott sebességgel haladt be, emiatt a gépkocsi az úttestről jobbra letért, és annak jobb oldalán lévő vízelvezető árkon áthaladva egy fának ütközött. (név1) enyhe fokú alkoholos befolyásoltság állapotában vezette a gépjárművet. A baleset következtében mind ő, mind az I. rendű felperes súlyos sérüléseket szenvedtek. Az elsőfokú bíróság rögzítette az I. rendű felperes sérüléseit, valamint azt, hogy a balesetet megelőzően a biztonsági övét nem használta, a gépjárműből kiesve súlyos sérülései folytán négy végtagra kiterjedő bénulása következett be, munkaképesség csökkenése 100%-os mértékű, maradványállapota végleges. A Szolnoki Városi Ügyészség a 2008. december 15. napján kelt 4.B....../2008/5. számú határozatával a súlyos testi sértést okozó, ittas állapotban elkövetett járművezetés bűntette miatt indított nyomozást felfüggesztette, mert a gyanúsított, (név1) tartós, súlyos betegsége miatt az eljárásban nem vehetett részt. Folyamatos orvosi gyógykezelés alatt állt, ügyei viteléhez szükséges belátási képessége állandó jelleggel, tartósan, teljes mértékben hiányzott.

Az I. rendű felperest a balesetet követően az Országos Mentőszolgálat a Hetényi Géza Kórházba szállította, ahol 2008. július 5. napjától 2008. augusztus 22. napjáig ápolták. A balesetben elszenvedett sérülései következtében életvitelre képtelenné vált, belátási képessége állandó jelleggel teljesen hiányzik. A Szolnoki Városi Bíróság ezért őt ítéletével cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezte, gondnokául a III. rendű alperest, édesanyját rendelték ki.

A felperes a kárt bejelentette az alperesi biztosító részére, mely közrehatás alkalmazását látta szükségesnek, tekintettel arra, hogy a gépjármű vezetője és az I. rendű felperes sem használta a biztonsági övét, mindketten a gépjárműből kirepültek, továbbá tudtak egymás ittasságáról, hiszen közös rendezvényen vettek részt. Az alperes ezért havi 82.000,- Ft járadékot utalt az I. rendű felperes részére az elsőfokú bíróság által ítélete indokolásában részletezett bontásban, továbbá 8.000.000,- Ft-ot fizetett nem vagyoni kártérítésként, a közrehatást is figyelembe véve. A II. és III. rendű felperesek részére a közrehatás figyelembevételével fejenként 800.000,- Ft-os fizetett nem vagyoni kártérítésként. Az ápolási díjat 100.000,- Ft összegben határozta meg, és abból 40%-os közrehatást vont le. Gyógyszerköltségként havi 10.000,- Ft, rehabilitáció, gyógytorna, masszázs költségként havi 10.000,- Ft-ot állapított meg, és közrehatást alkalmazott e vonatkozásban is.

Az elsőfokú bíróság részletesen rögzítette a felperesek kereseti kérelmeit, valamint az alperes ellenkérelmét is, majd pedig megállapította, hogy a felperesek keresete nagyobb részben alapos. Annak elbírálása során figyelemmel volt a 190/2004. (VI.8.) Kormányrendeletre, továbbá az 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 345. § (1) és (2) bekezdéseire.

Akként foglalt állást, hogy a perben egyértelműen megállapíthatóvá vált, hogy az I. rendű felperes elmulasztotta a biztonsági öv becsatolását, továbbá ő és a gépjármű vezetője is ittas volt. A baleset azért következett be, mert a gépjármű vezetője sebesség túllépése miatt elvesztette uralmát a gépkocsi felett. Az egyesített igazságügyi műszaki szakértői vélemény alapján megállapította, figyelembe véve a perbeli baleseti mechanizmust, hogy a sodródás, illetve borulás miatt a biztonsági öv védőhatása az ütközésekhez képest kisebb volt. Amennyiben az I. rendű felperes bekötött biztonsági övvel közlekedett volna, nagy valószínűséggel nem esett volna ki a járműből, de a biztonsági öv nem tudta volna megakadályozni, hogy végtagjai szabadon mozogva a személygépkocsi utasterével ütközzenek, sérüléseket szenvedjenek, továbbá a boruláskor a biztonsági övből kicsúszva sérülései keletkezzenek. A nagyobb sebességnél történő ütközés miatt a hirtelen lefékezéskor a biztonsági öv a nyaki gerinc előrefelé történő túlfeszülését az esetek nagy részében nem tudja megakadályozni, így becsatolt biztonsági öv esetén is a nyaki gerinctörés bekövetkezhetett volna. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy az I. rendű felperes közrehatott a baleset bekövetkeztében, sérülései súlyosbodásában, melynek mértékét 20%-ban látta megállapíthatónak, figyelemmel az egyesített orvosszakértői véleményben foglaltakra. Hangsúlyozta az elsőfokú bíróság, hogy az I. rendű felperes saját ittassága a balesettel okozati összefüggésben nem áll. A gépjármű vezetőjének ittasságáért és sebesség túllépéséért felelősséggel nem tartozik. A perbeli esetben minden kétséget kizáróan a rendelkezésre álló orvosszakértői és műszaki szakértői egyesített vélemény alapján nem volt az megállapítható, hogy a becsatolt biztonsági öv mellett az I. rendű felperes minden kétséget kizáróan nem szenvedett volna ilyen súlyos, maradandó egészségkárosodást okozó sérüléseket. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az alperes által alkalmazni kért 60% mértékű felperesi közrehatás jelentősen eltúlzott volt, és a perben az nem nyert bizonyítást.