A Kúria Mfv.10242/2012/6. számú precedensképes határozata fegyelmi határozat hatályon kívül helyezése tárgyában. [1997. évi LXVIII. törvény (Iasz.) 9. §, 39. §, 41. §] Bírók: Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna, Sztojkoné dr. Hajdu Edit, Tallián Blanka

A határozat elvi tartalma:

A pártfogó a munkaköréhez méltatlan magatartást tanúsít, ha a vezetőjével szembeni ellenszenv miatt panasz benyújtását javasolja az eljárásban résztvevőnek a nemzeti és etnikai jogok országgyűlési biztosához. 1997. LXVIII. Tv. 9. §, 1997. LXVIII. Tv. 39. §, 1997. LXVIII. Tv. 41. §

Kapcsolódó határozatok:

Szolnoki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.704/2010/24., Szolnoki Törvényszék Mf.20900/2011/14., *Kúria Mfv.10242/2012/6.* (BH 2013.4.102)

***********

Mfv.I.10.242/2012/6.

A Kúria a dr. Vida Sándor ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Tóta Áron ügyvéd által képviselt alperes ellen fegyelmi határozat hatályon kívül helyezése iránt a Szolnoki Munkaügyi Bíróságnál 3.M.704/2010. szám alatt megindított és másodfokon a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság 4.Mf.20.900/2011/14. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság 4.Mf.20.900/2011/14. számú ítéletét hatályon kívül helyezi és a Szolnoki Munkaügyi Bíróság 3.M.704/2010/24. számú ítéletét helybenhagyja.Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - tizenöt nap alatt - 100.000 (egyszázezer) forint együttes másodfokú és felülvizsgálati eljárási költséget.A másodfokú és a felülvizsgálati eljárás illetéke az államot terheli.

I n d o k o l á s :

A felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes fegyelmi határozata jogsértő, a szolgálati viszonyát jogellenesen szüntette meg, erre tekintettel annak helyreállítását és az alperes elmaradt illetmény megfizetésére kötelezését igényelte perköltség fizetés mellett.A Szolnoki Munkaügyi Bíróság 3.M.704/2010/24. számú ítéletével a keresetet elutasította és rögzítette, hogy az illetéket és a költséget az állam viseli. A felperest perköltség fizetésére kötelezte.A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes az alperes jogelődjénél 2007. április 1-jétől létesített jogviszonyt, amely tartama alatt pártfogó felügyelő munkakörben foglalkoztatták.A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Igazgatóság Bűnügyi Osztály 2010. január 19-én alpereshez érkezett megkeresésében kérte kiskorú K.J. környezettanulmányának elkészítését hivatkozással arra, hogy ellene büntetőeljárás van folyamatban. Az ügyet az osztályvezető a felperesre szignálta, aki 2010. január végén a családnál helyszíni szemlét tartott. A felperes a tapasztaltakat 2010. február 3-án írásba foglalta és a rendőrfőkapitányság részére megküldte rögzítve, hogy az iskolai jellemzés megkérése folyamatban van.2010. február 9-én a GYIVI megkeresést küldött a felperesnek, amelyben tájékoztatta, hogy 2010. február 12-én gyermekelhelyezési értekezlet tartására kerül sor kiskorú K.G., ideiglenes hatállyal elhelyezett gyermek gondozási helyének kijelölése ügyében. A megyei igazgató ekkor szerzett tudomást arról, hogy a felperes által elkészített környezettanulmány nem felel meg a szakmai elvárásoknak, amellyel K.A. osztályvezető és dr. R.M. igazgató-helyettes is egyetértett. Az igazgató a megbeszélésen kifejtette, hogy a felperes nem tárta fel a bűncselekményhez vezető okokat, az összegzésben tett megállapításai ellentmondásba ütköznek, nem tartalmazza a veszélyeztetettség vizsgálatára vonatkozó megállapításokat, és az iskolai jellemzés nélkül küldte meg a környezettanulmányt. A 2010. február 12-ei gyermekelhelyezési értekezleten a felperes és az igazgató külső szakértőként vettek részt. Ezen a megbeszélésen az igazgató tájékoztatást adott, illetőleg kérdéseket tett fel, amelyre a családtagok válaszoltak. A felperes nem szólalt meg, kérdéseket sem intézett a megjelentekhez.

Az értekezletet követően a felperes beszélt a B. családdal, amelynek során kifejtette azon véleményét, hogy az igazgatónak nem állt jogában a család kikérdezése, a környezettanulmány már elkészült, az igazgató valamennyi gyermeküket pártfogó felügyelet, védelembevétel alá akarja helyeztetni. A felperes azt is közölte, hogy ha az ő lányával beszélt volna valaki így, akkor azt biztosan feljelentené. Megoldásként azt vázolta, hogy be kell panaszolni az igazgatót, írni kell az ombudsmannak. A felperes a későbbiekben maga készítette el a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa részére a panaszbeadványt amelyet a B. család lakására kivitt, velük azt aláíratta. B.S. a beadványba csak beleolvasott. A felperes ezután a B. családot a lakásán több alkalommal felkereste, telefonon is többször beszélt velük a környezettanulmány elkészítését követően is. A gyermekelhelyezési értekezlet után a felperes E.K.É.-t, a Gyermekvédelmi Szolgálat vezetőjét is megkereste közölve, hogy az igazgatónő szerinte a kérdéseivel és a hangnemével megsértette a családot a megbeszélésen, amiért úgy gondolja, fel kellene jelenteni a kisebbségi ombudsmannál. A szolgálat vezetője a felperes elképzelését nem támogatta.E.K.É. 2010. május 14-én tájékoztatta T.M. megyei igazgatót a felperes tevékenységéről, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa pedig a hozzá küldött panaszbeadványban foglaltak alapján annak tisztázása érdekében vizsgálatot indított. A felperes a település polgármesterénél panaszolta be a Gyermekjóléti Szolgálat vezetőjét. A főigazgató a felperessel szemben fegyelmi eljárás lefolytatását rendelte el, amely eredményeként 2010. szeptember 17-én kelt fegyelmi határozattal megállapította, hogy a felperes az Igazságügyi alkalmazottak szolgálati viszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény (Iasz.) 39. § (1) bekezdés b), c), e) pontjában, valamint a (2) bekezdésben foglalt szolgálati viszonyából eredő kötelezettségét vétkesen megszegte, az 55. § szerint fegyelmi vétséget követett el, amely miatt elbocsátás fegyelmi büntetést alkalmaztak vele szemben.A határozat indokolása szerint a fegyelmi tanács a rendelkezésre álló okirati bizonyítékok, tanúmeghallgatások alapján megállapította, hogy a hivatalos ügyekben járatlan ügyfeleket a felperes félretájékoztatta, az igazgató által elmondottakat igaztalanul olyan színben tüntette fel, amelyek miatt ellenségnek tekintették, ezzel őket rábírta, hogy az általa szerkesztett beadványt kézjegyükkel ellássák. Ezzel a magatartásával a felperes korábbi ügyfeleit (a panaszlevél megírására a környezettanulmány elkészítése után került sor) igazolhatóan kedvezőtlen helyzetbe hozta, őket zavarta, félelembe ejtette. T.M. igazgató jogos érdekei úgyszintén sérültek, mivel ellene az ombudsmani hivatalnál vizsgálat indult és ő ezzel kapcsolatosan magát védeni kényszerült. A kialakult helyzetről munkatársai és egyes együttműködő szervek is tudomást szereztek, ezért a napi munkavégzése során is kellemetlenségei származtak. A fentiek alapján a felperes a magatartásával megsértette az Iasz. 39. § b) pontját.