BH 2013.4.102 A pártfogó a munkaköréhez méltatlan magatartást tanúsít, ha a vezetőjével szembeni ellenszenv miatt panasz benyújtását javasolja az eljárásban résztvevőnek a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosához [1997. évi LXVIII. tv. (Iasz.) 9. §, 39. §, 41. §].

A felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes fegyelmi határozata jogsértő, a szolgálati viszonyát jogellenesen szüntette meg, erre tekintettel annak helyreállítását és az alperes elmaradt illetmény megfizetésére kötelezését igényelte.

A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes az alperes jogelődjénél 2007. április 1-jétől létesített jogviszonyt, amely tartama alatt pártfogó felügyelő munkakörben foglalkoztatták.

A Megyei Rendőr-főkapitányság 2010. január 19-én alpereshez érkezett megkeresésében kérte kiskorú K. J. környezettanulmányának elkészítését hivatkozással arra, hogy ellene büntetőeljárás van folyamatban. Az ügyet az osztályvezető a felperesre szignálta, aki 2010. január végén a családnál helyszíni szemlét tartott.

A felperes a tapasztaltakat 2010. február 3-án írásba foglalta és a rendőrfőkapitányság részére megküldte rögzítve, hogy az iskolai jellemzés megkérése folyamatban van.

2010. február 9-én a Megyei Gyermekvédő Intézet és Gyermekotthon (GYIVI) megkeresést küldött a felperesnek, amelyben tájékoztatta, hogy 2010. február 12-én gyermekelhelyezési értekezlet tartására kerül sor kiskorú K. G., ideiglenes hatállyal elhelyezett gyermek gondozási helyének kijelölése ügyében. A megyei igazgató ekkor szerzett tudomást arról, hogy a felperes által elkészített környezettanulmány nem felel meg a szakmai elvárásoknak, amellyel K. A. osztályvezető és dr. R. M. igazgató-helyettes is egyetértett. Az igazgató a megbeszélésen kifejtette, hogy a felperes nem tárta fel a bűncselekményhez vezető okokat, az összegzésben tett megállapításai ellent-mondásba ütköznek, nem tartalmazza a veszélyeztetettség vizsgálatára vonatkozó megállapításokat, és az iskolai jellemzés nélkül küldte meg a környezettanulmányt.

A 2010. február 12-ei gyermekelhelyezési értekezleten a felperes és az igazgató külső szakértőként vettek részt. Ezen a megbeszélésen az igazgató tájékoztatást adott, illetőleg kérdéseket tett fel, amelyre a családtagok válaszoltak. A felperes nem szólalt meg, kérdéseket sem intézett a megjelentekhez.

Az értekezletet követően a felperes beszélt a B. családdal, amelynek során kifejtette azon véleményét, hogy az igazgatónak nem állt jogában a család kikérdezése, a környezettanulmány már elkészült, az igazgató valamennyi gyermeküket pártfogó felügyelet, védelembevétel alá akarja helyeztetni. A felperes azt is közölte, hogy ha az ő lányával beszélt volna valaki így, akkor azt biztosan feljelentené. Megoldásként azt vázolta, hogy be kell panaszolni az igazgatót, írni kell az ombudsmannak. A felperes a későbbiekben maga készítette el a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa részére a panaszbeadványt amelyet a B. család lakására kivitt, velük azt aláíratta. B. S. a beadványba csak beleolvasott.

A felperes ezután a B. családot a lakásán több alkalommal felkereste, telefonon is többször beszélt velük a környezettanulmány elkészítését követően is.

A gyermekelhelyezési értekezlet után a felperes E. K. É.-t, a Gyermekvédelmi Szolgálat vezetőjét is megkereste közölve, hogy az igazgatónő szerinte a kérdéseivel és a hang-nemével megsértette a családot a megbeszélésen, amiért úgy gondolja, fel kellene jelenteni a kisebbségi ombudsmannál. A szolgálat vezetője a felperes elképzelését nem támogatta.

E. K. É. 2010. május 14-én tájékoztatta a megyei igazgatót a felperes tevékenységéről, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa pedig a hozzá küldött panasz-beadványban foglaltak alapján annak tisztázása érdekében vizsgálatot indított. A felperes a település polgármesterénél panaszolta be a Gyermekjóléti Szolgálat vezetőjét.

A főigazgató a felperessel szemben fegyelmi eljárás lefolytatását rendelte el, amely eredményeként 2010. szeptember 17-én kelt fegyelmi határozattal megállapította, hogy a felperes az Igazságügyi alkalmazottak szolgálati viszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény (továbbiakban: Iasz.) 39. § (1) bekezdés b), c), e) pontjában, valamint a (2) bekezdésben foglalt szolgálati viszonyából eredő kötelezettségét vétkesen megszegte, az 55. § szerint fegyelmi vétséget követett el, amely miatt elbocsátás fegyelmi büntetést alkalmaztak vele szemben.

A határozat indokolása szerint a fegyelmi tanács a rendelkezésre álló okirati bizonyítékok, tanúmeghallgatások alapján megállapította, hogy a hivatalos ügyekben járatlan ügyfeleket a felperes félretájékoztatta, az igazgató által elmondottakat igaztalanul olyan színben tüntette fel, amelyek miatt ellenségnek tekintették, ezzel őket rábírta, hogy az általa szerkesztett beadványt kézjegyükkel ellássák. Ezzel a magatartásával a felperes korábbi ügyfeleit (a panaszlevél megírására a környezettanulmány elkészítése után került sor) igazolhatóan kedvezőtlen helyzetbe hozta, őket zavarta, félelembe ejtette. T. M. igazgató jogos érdekei úgyszintén sérültek, mivel ellene az ombudsmani hivatalnál vizsgálat indult és ő ezzel kapcsolatosan magát védeni kényszerült. A kialakult helyzetről munkatársai és egyes együttműködő szervek is tudomást szereztek, ezért a napi munkavégzése során is kellemetlenségei származtak. A fentiek alapján a felperes a magatartásával megsértette az Iasz. 39. § b) pontját.

A határozat szerint az Iasz. 41. § (1) bekezdése értelmében a vezetőnek a munkakör ellátására vonatkozó utasításait az igazságügyi alkalmazott köteles végrehajtani. A felperes ezen kötelezettségét is megszegte.

A fegyelmi határozatban kifejtett álláspont alapján a felperesi kötelezettségszegések együttesen olyan súlyúak, amelyek lehetetlenné teszik, hogy a pártatlanságon és közbizalmon alapuló pártfogó felügyelői tevékenységet a felperes a jövőben gyakorolhassa. A vizsgálat alá vont cselekmények az igazságügyi alkalmazottak, az együttműködő szervezetek és az érintett kisközösség tagjai körében ismertté váltottak, visszatetszést keltettek, aminek enyhítését az eljárás alá vont személy további foglalkoztatása nem szolgálja.

A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a felperes tényállás szerinti magatartásai T. M. igazgatónak indokolatlan presztízsveszteséget okoztak, és ezáltal az alperesi munkáltatónak is, figyelemmel arra, hogy a történtek a társszervek előtt is ismertté váltak és beszédtémát képeztek. A felperes a munkáltatója és a munkahelyi vezetője helytelen megítélésére alkalmas módon járt el, annak szakmai megítélését veszélyeztette és ezáltal pártfogó felügyelőhöz méltatlan magatartást tanúsított. A bíróság a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezésére, vagy annak megváltoztatására nem talált jogalapot, ezért a keresetet mint megalapozatlant elutasította.

A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és az alperes fegyelmi határozatát hatályon kívül helyezte. Kötelezte az alperest, hogy a felperest eredeti munkakörében továbbfoglalkoztassa, valamint 3 286 746 forint illetményt fizessen részére.