3286/2014. (XI. 11.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Ítélőtábla 11.Pk.50.073/2014/5. számú végzése ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Az indítványozó 2014. október 30. napján alkotmányjogi panaszt nyújtott be a Fővárosi Ítélőtáblához az Alkotmánybírósághoz címezve, amelyben az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a, valamint a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) 233. §-a alapján indítványozta a Fővárosi Ítélőtábla 11.Pk.50.073/2014/5. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és a végzés megsemmisítését.
[2] Az ügy előzményéhez tartozik, hogy a Budapest Fővárosi XV. kerület Helyi Választási Bizottság (a továbbiakban: HVB) a 9. számú egyéni választókerület választása végeredményét akként állapította meg, hogy a panaszos két szavazatszámmal szorult a második helyre. A panaszos a határozat ellen fellebbezést nyújtott be a Fővárosi Választási Bizottsághoz (a továbbiakban: FVB), amelyben kérte, hogy két szavazókörben valamennyi leadott - érvényes és érvénytelen - szavazatot a bizottság vizsgáljon meg, azokról újraszámolást követően döntsön és mindezek alapján a megtámadott határozatot változtassa meg.
[3] Az FVB 314/2014. (X. 20.) számú határozatában egyhangúlag úgy döntött, hogy a fellebbezésnek helyt ad, egyúttal megállapította, hogy a HVB határozatát egy korábbi FVB határozat [312/2014. (X. 20.)] már megváltoztatta. Ennek lényege az volt, hogy az eredeti két szavazatszám-különbség egyre csökkent. Döntését azzal indokolta, hogy más kérelmezők ugyanezt kérték, jogorvoslati kérelmeik tartalma szó szerint megegyezett a panaszoséval. Az FVB az egyik szavazókörben mind az érvénytelen, mind az érvényes szavazatokat átvizsgálta, ugyanakkor a másik szavazókörben csak az érvényteleneket vette számba.
[4] A mindkét határozattal szemben előterjesztett bírósági felülvizsgálati kérelmében a panaszos éppen azt szorgalmazta, hogy a felülvizsgálat során legyen teljes körű - tehát valamennyi érintett érvényes szavazatra is kiterjedő - az újraszámolás. Ezen túlmenően szükségesnek ítélte további szavazókörök bevonását a vizsgálatba, mert szerinte a bizonyítási kör kiegészítése nem ütközhet eljárásjogi akadályokba.
[5] A Fővárosi Ítélőtábla a felülvizsgálati kérelmet nem találta alaposnak. A bíróság értékelése szerint a megvizsgált szavazólapok és szavazatok mindegyike kétséget kizáróan érvényes volt, összességében és jelöltenként is egyezett számszakilag az FVB által rögzített adatokkal. Nem osztotta a kérelmező azon álláspontját, hogy a részleges újraszámolás elrendelésének és lefolytatásának nincs helye. A Kúria által kialakított bírósági gyakorlatnak megfelelően a Fővárosi Ítélőtábla az újraszámolást csak abban a körben végezte el, amelyet a kérelem alapján az igazolni kívánt tények bizonyításának szükségessége indokolt. Tévesnek ítélte továbbá a kérelmező azon jogi okfejtését, hogy a felülvizsgálati kérelemben foglaltakat a fellebbezéséhez képest kiterjesztheti. Mindezekre tekintettel az FVB megtámadott határozatait helybenhagyta.
[6] 2. Az indítványozó alapvetően azt kifogásolta a bírósági eljárással kapcsolatban, hogy ugyan elvégezték a szavazatok újraszámolását, de mindezt "zárt ajtók mögött", "titkosan", a nyilvánosság teljes kizárásával tették. Hivatkozik a Ve.-ben rögzített választási alapelvekre, konkrétan a választás tisztaságának megóvására és a választási eljárás nyilvánosságára. Ezek szerinte az ő ügyében lefolytatott felülvizsgálati eljárásban nem érvényesülhettek. A panaszos azt állítja, hogy mivel a választási eljárás során minden szavazatszámlálás és újraszámolás nyilvános, így a bírósági szakban is annak kellene lennie. Külön kifogásolja, hogy a Fővárosi Ítélőtábla a szavazatok újraszámolásának időpontjáról és helyszínéről nem értesítette, az erre irányuló kérelme figyelmen kívül hagyásának okát a bíróság nem indokolta. Úgy véli, hogy a szavazatszámlálás nyilvánossága a társadalom számára a tisztesség bizonyítéka. Ebből következően sérül a tisztességes eljáráshoz való joga.
[7] Felsorolásszerűen még az alábbi alaptörvényi rendelkezéseket hívja fel:
- Alaptörvény R) cikk (2) bekezdés (az Alaptörvény és a jogszabályok mindenkire kötelezőek);
- Alaptörvény I. cikk (3) bekezdés (az alapjog-korlátozási klauzula);
- Alaptörvény XXIII. cikk (1) és (2) bekezdés (a választáshoz való jog);
- Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdés (hatósági tisztességes eljárás);
- Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdés (bírósági tisztességes eljárás, jogorvoslathoz való jog).
[8] 3. A Ve. 233. § (1) bekezdése szerint az e törvény alapján, a választási szerv határozatával kapcsolatos jogorvoslati eljárásban hozott bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz a sérelmezett döntés közlésétől számított három napon belül nyújtható be. A (2) bekezdés kimondja, hogy az Alkotmánybíróság az e törvény alapján, a választási szerv határozatával kapcsolatos jogorvoslati eljárásban hozott bírói döntés elleni alkotmányjogi panaszról az Abtv. 56. §-a szerint a beérkezésétől számított három munkanapon belül, a befogadott alkotmányjogi panaszról további három munkanapon belül dönt. A jelen ügyben az alkotmányjogi panasz az FVB határozata ellen benyújtott felülvizsgálati kérelem elbírálásáról szóló végzést támadja.
[9] 4. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság formai feltételeinek csak részben felel meg.
[10] Az Abtv. 52. § (1) bekezdése értelmében az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az Alaptörvényben biztosított jog sérelme lényegének kifejtése, továbbá a kérelem részletes indokolása része a határozott kérelemmel szemben meghatározott követelményeknek. Az alkotmányjogi panaszos ezzel szemben nem fejti ki, hogy a választáshoz való jogát, illetőleg a jogorvoslathoz való jogát a támadott bírói döntés miben és mennyiben sérti. Emiatt az Alaptörvény XXIII. cikk (1) és (2) bekezdése, valamint a XXVIII. cikk (7) bekezdése tekintetében - alkotmányjogilag értékelhető okfejtés hiányában - az indítvány nem bírálható el.
[11] 5. Az indítvány formai megfelelőségén túlmenően az Abtv. 56. § (2) bekezdése előírja, hogy a tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26-27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29-31. § szerinti feltételeket.
[12] 5.1. Az Abtv. 27. §-a szerint az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés
a) az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és
b) az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
[13] Az alkotmányjogi panasz tehát az Abtv. 26-27. §-ai alapján az Alaptörvényben biztosított jogok védelmének eszköze. Az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése azonban önállóan nem szabályoz az indítványozó számára biztosított alapjogot, helyette az Alkotmánybíróság gyakorlatában kikristályosodott általános alapjogvédelmi tesztet deklarálja. Funkciója az, hogy garanciális szabályként rögzítse az alapvető jogok korlátozhatóságának általános kereteit. Miután az Alaptörvény R) cikk (2) bekezdése az Alaptörvény és a jogszabályok kötelező voltát deklarálja, szintúgy nem minősül Alaptörvényben biztosított jognak. Mindezekből fakadóan ezen alaptörvényi rendelkezések nem minősülhetnek alkotmányjogi panasz benyújtásának alapjául.
[14] 5.2. Az Abtv. 29. §-a alapján az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának további feltétele, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség lehetőségét vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában is megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását (erről lásd: 3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30], illetve 34/2013. (XI. 22.) AB határozat Indokolás [18]). A feltételek meglétének a vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.
[15] A jelen ügyben az Alkotmánybíróság az Abtv. 29. §-ában foglalt tartalmi követelmények teljesülését a tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben a szavazatszámlálás nyilvánossága, illetve annak hiánya kapcsán az alábbiak szerint értékelte.
[16] Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt rámutat, hogy az ügy tárgya nem valamelyik, az Alaptörvény 35. cikk (1) bekezdésében nevesített választási alapelv sérelme, hanem a Ve.-ben deklarált egyik választási eljárási alapelvnek a bírósági felülvizsgálati eljárásban való érvényesülése. Éppen ezért releváns tényező a Ve. idevonatkozó szabályozása, hogy az ülések és a szavazatszámlálás nyilvánosságát a választási szervekre korlátozza, míg a bírósági felülvizsgálatra a nemperes eljárás szabályainak alkalmazását írja elő. Ennek az alkotmányossági alapja az, hogy a választási szervek és a bíróságok funkciója az államhatalmi szervek rendszerében nyilvánvalóan eltérő. Míg a választási szervek (választási bizottságok és szavazatszámláló bizottságok) közvetlenül vesznek részt a választások szabályszerű lebonyolításában, addig a bíróságoknak törvényességi felülvizsgálati jogkörük van. Az Alkotmánybíróság mérlegelése szerint a konkrét üggyel kapcsolatban ezért nem merülhet fel alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként a nyilvánosság eltérő szabályozása. Ugyanebből a megfontolásból az Alkotmánybíróság nem minősítette a bírói döntést érdemben befolyásoló tényezőnek a nyilvánosság hiányát a konkrét ügyben a szavazatok újraszámolása során.
[17] 6. A fentiekben kifejtettekre tekintettel az Alkotmánybíróság tanácsa - az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése szerint eljárva - az alkotmányjogi panasz befogadását az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdése, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján visszautasította.
Budapest, 2014. november 4.
Dr. Lévay Miklós s. k.,
tanácsvezető, előadó alkotmánybíró
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Salamon László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1797/2014.