BH 2003.10.437 Ha az egyik ajánlattevő ügyvezetője és az ajánlatkérő közbeszerzést lebonyolító osztály vezetője ugyanaz a személy, ez olyan összeférhetetlenséget jelent, amely sérti a verseny tisztaságát és az ajánlattevők esélyegyenlőségét is [1995. évi XL. tv. 24. §, 31. §].

Az I. r. felperes a Közbeszerzési Értesítő 2000. szeptember 13-i számában ajánlati felhívást tett közzé biztonságvédelmi szolgáltatás, élőerős védelem tárgyában. Az eljárás nyertese a II. r. felperes lett, vele az ajánlatkérő a szerződést megkötötte.

Az alperesi beavatkozó jogorvoslati kérelme folytán az alperes határozatával a jogorvoslati kérelemnek részben helyt adott, és megállapította, hogy az I. r. felperes (az ajánlatkérő) megsértette a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 24. §-ának (1)-(2) bekezdését, az 52. § (2) bekezdésének b) pontjára tekintettel az 52. § (1) bekezdését és az 59. § (1) bekezdését, ezért az ajánlatkérővel szemben 5 000 000 Ft bírságot szabott ki. Megállapította az alperes, hogy összeférhetetlenség áll fenn a nyertes ajánlattevő vonatkozásában, ajánlata érvénytelen, mert nem volt jogosult az eljárásban részt venni. A nyertes ajánlattevő ügyvezetője ugyanaz a személy, mint az I. r. felperes szolgáltatási osztályának a vezetője; a közbeszerzési eljárás előkészítésében és lebonyolításában az osztály munkatársa és az osztályvezető felettese is részt vett, ezzel olyan helyzet állt elő, hogy a nyertes ajánlattevő az ajánlata elkészítésekor lényegesen több információval rendelkezhetett a többi ajánlattevőnél.

A felperesek keresetükben kérték az alperes határozatának felülvizsgálatát.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperesek keresetét elutasította. Megállapította, hogy a közbeszerzési eljárás előkészítésében és lebonyolításában a szolgáltatási osztály mint szervezeti egység, T. László osztályvezető, V. György csoportvezető, az osztályvezető közvetlen beosztottja és F. Miklós az osztályvezető munkahelyi felettese vett részt, így a Kbt. 31. §-a (2) bekezdésének b) pontjára alapított összeférhetetlenség fennállt. Az I. r. felperes olyan információkkal rendelkezett T. László munkaköréből adódóan, amely számára többletinformáció megszerzését biztosította, megsértve ezzel a Kbt. 24. §-ának (1) és (2) bekezdését is.

Az I. r. felperes az elsőfokú bíróság ítélete elleni fellebbezésében kérte annak megváltoztatását és a beavatkozó jogorvoslati kérelmének keresetének megfelelő teljes elutasítását. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévesen hagyta figyelmen kívül az 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 26. §-ára való hivatkozását, az eljárási szabálysértés releváns volt, mert az elsőfokú bíróság minden bizonyítás nélkül jutott az alperes álláspontjával ellentétesen arra a következtetésre, hogy nevezettet az összeférhetetlenségi körbe kell sorolni; az alperesi határozat meghozatalának alapjául csak az a feltételezés szolgált, hogy a nyertes ajánlattevő lényegesen több információval rendelkezhetett.

A II. r. felperes fellebbezésében kérte az ítélet kereseti kérelmének megfelelő megváltoztatását. Előadta, hogy a nyertes ajánlattevő ügyvezetője nem vett részt a közbeszerzés előkészítésében, lebonyolításában; vitatta, hogy T. László osztályvezetői munkaköréből adódóan többletinformációkkal rendelkezett, maga az alperes is rögzítette határozatában, hogy az eljárás lebonyolításával külső cég lett megbízva; álláspontja szerint az alperes a határozathozatalhoz szükséges tényállást nem tisztázta, az alperes és a bíróság feltételezésekre alapítja a többletinformációt; sem a nyertes, sem a többi ajánlattevő nem ajánlott olyan többletet, melyhez több információra lett volna szükség; összegezve a nyertes ajánlattevő jogosult volt részt venni a közbeszerzési eljárásban, vele szemben érdemi kizáró ok nem merülhetett fel, a verseny tisztasága sem sérülhetett, minden ajánlattevő megkapott minden információt, amely pályázat elbírálásához szükséges volt.

Az alperes ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint felderítette a tényállást, megállapítható volt, hogy a felettes vezető a bíráló bizottság tagja is volt.

A fellebbezések nem alaposak.

Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, és az abból levont jogi következtetése is helytálló, azt osztotta a Legfelsőbb Bíróság.