BH 1996.9.504 I. A jogutódlás megállapítását nem zárja ki, ha nem teljesen változatlan feltételekkel történik a munkavállaló további foglalkoztatása, de a foglalkoztatás egyéb ismérvei a munkaviszony fennállása mellett a munkáltató személyében bekövetkezett változásra utalnak (MK 154. sz.).

II. A munkaügyi bíróság a jogerős ítélet végrehajtását nem függesztheti fel abból az okból, hogy a fél felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a Legfelsőbb Bírósághoz [Pp. 273. § (4) bek., 1994. évi LIII. tv. 48. §].

A felperes 1966. április 14-től állott a mezőgazdasági termelőszövetkezettel munkaviszonyban, a műanyag üzemben dolgozott. 1992. november 1. napján a szövetkezet és az alperes, valamint a szövetkezet tíz dolgozója, köztük a felperes megállapodtak, hogy az érintettek áthelyezéssel kerülnek az alpereshez mint az áthelyezést fogadóhoz. Az alperest egymillió forint törzstőkével a szövetkezet és egy magánszemély alapította, a tőke 90%-át készpénzben, illetőleg apportként a szövetkezet biztosította. Az alperes ott működött, ahol korábban a szövetkezet műanyag üzeme.

Az alperes a felperessel munkaszerződést kötött, eszerint adminisztratív munkakört lát el havi 30 000 Ft munkabérrel.

Az alperes 1994. január hó 21. napján 30 nap felmondási idővel megszüntette a felperes munkaviszonyát, a felmondási időre a munkavégzés alól mentesítette. A felmondás nem tartalmazott sem indokolást, sem jogorvoslati tájékoztatást.

A felperes egyeztetést kezdeményezett, ennek során az alperes a munkaviszony megszüntetését a munkakör ellátásához szükséges iskolai végzettség hiányával indokolta, a felperes munkaviszonyának helyreállításától elzárkózott. A felperes az intézkedés miatt keresetet indított, a munkaviszonyának helyreállítása helyett kérte az Mt. 100. §-ában meghatározott jogkövetkezmények alkalmazását, figyelembe véve a jogelőd termelőszövetkezetnél eltöltött munkaviszonyát is.

A munkaügyi bíróság ítéletével az alperest 236 691 Ft elmaradt munkabér, 50 633 Ft felmondási időre járó átlagkereset és 328 420 Ft végkielégítés megfizetésére kötelezte, a kamatfizetés kezdő napjaként 1994. március 31. napját jelölte meg. Megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, mert a felmondást nem indokolta meg. Az alperes munkajogi értelemben a termelőszövetkezet jogutódja, ezért a munkaügyi bíróság egységesen vette figyelembe a munkabér és a végkielégítés szempontjából a felperesnek a termelőszövetkezetnél és az alperesnél eltöltött munkaviszonyát.

Az ítélet ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, mert a felperes tudott a munkaviszonya megszüntetésének indokáról, az ügyvezető ezt vele már szóban közölte, és az egyeztetéskor írásban is megismételte. Tagadta, hogy jogutódja lenne a termelőszövetkezetnek, mivel a felperes más munkakört töltött be nála, mint a korábbi munkaviszonyában.

A másodfokú eljárásban a felperes a kiesett időre járó munkabérigényét az időmúlásra tekintettel felemelte.