A Legfelsőbb Bíróság Kfv.35426/2008/9. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1992. évi LXXIV. törvény (Áfa tv.) 32. §, 35. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 1. §] Bírók: Kárpáti Magdolna, Kurucz Krisztina, Lomnici Zoltán

Kapcsolódó határozatok:

Budapest Környéki Törvényszék K.26589/2006/29., *Kúria Kfv.35426/2008/9.*, Győri Törvényszék K.27150/2012/6., Kúria Kfv.35121/2013/8., Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.32120/2013/17., 3032/2015. (II. 20.) AB végzés, Kúria Kfv.35646/2014/6. (AVI 2016.2.10), Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.32189/2015/16., Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.32190/2015/14., Kúria Kfv.35383/2016. (BH 2017.8.280), Kúria Kfv.35353/2016/5., Kúria Kfv.35349/2016/5. (BH 2017.3.104)

***********

Kfv.V.35.426/2008/9.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Burai-Kovács és Partnerei Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek a dr. Váltó Veronika jogtanácsos által képviselt Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Központi Hivatala Hatósági Főosztály Közép-magyarországi Kihelyezett Hatósági Osztály alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Pest Megyei Bíróság által 2008. március 3. napján hozott 6.K.26.589/2006/29. számú ítélet ellen a felperes által 30. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán eljárva - nyilvános tárgyaláson - meghozta az alábbi

í t é l e t e t

A Legfelsőbb Bíróság a Pest Megyei Bíróság 6.K.26.589/2006/29. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 100.000 (egyszázezer) forint felülvizsgálati perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 777.400 (hétszázhetvenhétezer-négyszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes bejelentett főtevékenysége hulladék nagykereskedelem, alkalmazottat nem foglalkoztat, hulladék tárolásához, raktározásához, feldolgozásához szükséges ingatlannal, gépekkel, szállító-eszközökkel nem rendelkezik.

A felperes ügyvezetője tizenkettő évig volt az M.G.Kft. /a továbbiakban: M.G. Kft./ ügyvezetője, a felperes tulajdonosa az M.G. GmbH, az M.G. Kft. tulajdonosai az M.T.L., az M.G.GmbH.

A felperes 2004. augusztus 2-án és 2005. január 3-án keretszerződést kötött az M.G. Kft-vel hulladék értékesítése tárgyában. E szerződés tartalmazza, hogy a felperes felvásárolja az M.G. Kft. által esetenként megjelölt és azonosított hulladék anyagot, majd azt saját nevében az Európai Unió más tagállamai területén értékesíti, és tevékenységének ellenértékeként jogosult az értékesítés nettó árbevételének 0,5 %-ára, és ezen összegek 25 %-os általános forgalmi adójára /a továbbiakban: áfa/.

A felperes a 2004. decemberi és a 2005. januári bevallásában levonható adóként szerepeltette a M.G.Kft. által hulladék anyagértékesítésről felé kibocsátott számlák áfa-tartalmát, az 53.172.000 Ft, illetve 41.137.000 Ft-ot.

Az adóhatóság a felperesnél 2004. december és 2005. január hónapokra áfa-adónemben ellenőrzést végzett. A revíziók eredményeként hozott elsőfokú határozatokat helybenhagyva az alperes a 8429296392 /1745/3/2005/számú határozatában -2004. december hónapra - kötelezte a felperest 1.464.000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözet és 732.000 Ft adóbírság megfizetésére, illetve a 8429296381 (1744/3/2005.) számú határozatában - 2005. január hónapra - a felperes terhére 11.493.000 Ft jogosulatlan visszaigénylésnek minősülő áfa-adókülönbözetet írt elő, aminek kiutalását elutasította és a felperest 5.746.000 Ft adóbírsággal sújtotta.

Az alperes érdemi döntéseit az általános forgalmi adóról szóló többször módosított 1992. évi LXXIV. törvény /a továbbiakban: Áfa tv./ 32. § /1/ bekezdés a/ pontjában, 35.§ /1/ bekezdés a/ pontjában, 43.§ /6/ bekezdésében, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény /a továbbiakban: Sztv./ 15.§ /9/ bekezdésében, 166.§ /1/ bekezdésében, az önálló kereskedelmi ügynöki szerződésről szóló 2000. évi CXVII. törvény /a továbbiakban: Öktv./ 1.§ /2/ bekezdésében, 8., 9., §-aiban, 13-14. §-aiban, az adózás rendjéről szóló többször módosított 2003. évi XCII. törvény /a továbbiakban: Art./ 1.§ /7/ bekezdésében foglaltakra alapította. Határozatait azzal indokolta, hogy a felperes által a levonásba helyezett számlák tartalmilag hiteltelenek, ezek nem a valóságban végbe ment gazdasági eseményeknek megfelelően kerültek kiállításra. A felek között ténylegesen nem termékértékesítésekre került sor, a felperes csupán közvetítő, illetve kereskedelmi ügynök szerepet töltött be, szolgáltatást teljesített az M.G. Kft. felé, így adókötelezettségét is ennek alapján kell megítélni, ezért nem volt jogosult a M.G.Kft. által kiállított számlák szerinti áfa-tartalom levonásba helyezésére.

A felperes keresetében az adóhatósági határozatok megváltoztatását, bevallásaiban foglaltaknak megfelelően az áfa-visszatérítés iránti kérelmeinek teljesítését, a terhére előírt adóbírságok törlését, és a kiutalni kért levonható áfa után az alperes késedelmi kamatfizetésre kötelezését kérte.

Azzal érvelt, hogy az alperes jogsértően alkalmazta az Art. 1.§ /7/ bekezdését, tévesen minősítette át a közte és a M.G.Kft. között létrejött szerződéseket, a felek között ugyanis az adásvételek ténylegesen létrejöttek, és az ezek alapján kibocsátott számlák tartalmilag hitelesek.

A megyei bíróság a felperes keresetei alapján indult ügyeket egyesítette, és jogerős ítéletében mindkét alperesi határozata ellen előterjesztett keresetet elutasította.

Az volt a jogi álláspontja, hogy a felperes a perben nem bizonyította az alperesi határozatok jogszabálysértő voltát. Az alperes határozatai megfelelnek az Art., az Áfa tv. és az Öktv. jogvita eldöntésére irányadó rendelkezéseinek.