A Szegedi Ítélőtábla Pf.21125/2017/3. számú határozata felelősség megállapítása (VEZETŐ felelősségének megállapítása) tárgyában. [1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 33/A. §, 2013. évi V. törvény (Ptk.) 3:24. §, 3:118. §] Bírók: Béri András, Dobler László, Gaálné dr. Jobbágy Ildikó

Kapcsolódó határozatok:

Gyulai Törvényszék P.20200/2017/4., *Szegedi Ítélőtábla Pf.21125/2017/3.* (ÍH 2018.139)

***********

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.III.21.125/2017/3. szám

A Szegedi Ítélőtábla a felperesi képviselő szervezet neve (ügyintéző: jogtanácsos) által képviselt felperes neve, felperes székhelye székhelyű felperes által - a Dr. Vígh Attila ügyvéd által képviselt alperes neve, alperes székhelye szám alatti állandó lakos alperes ellen gazdasági társaság vezető tisztségviselője felelősségének megállapítása iránti perében a Gyulai Törvényszék 2017. október 30. napján kelt 10.P.20.200/2017/4. sorszámú ítélete ellen az alperes által 5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő

Í T É L E T E T:

Az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Az alperes köteles megfizetni az államnak az adóhatóság felhívása szerint 48.000,- (Negyvennyolcezer) forint fellebbezési eljárási illetéket.

Kötelezi alperest, 15 nap alatt fizessen meg felperesnek 20.000,- (Húszezer) forint másodfokú eljárási költséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S

Az ítélőtábla az alábbi tényállást állapította meg.

Az alperes 2012. november 6. napjától egyedüli tagja, majd 2014. február 10. napjától ügyvezetője volt a adós gazdasági társaságnak (továbbiakban: adós).

A felperes 2014. április 16. napjától folytatott végrehajtási eljárást az adós ellen, melynek ténye a cégjegyzékbe is bejegyzésre került. Az adós 2015. év márciusától havi rendszerességgel nyújtott be részletfizetés iránti kérelmet a felpereshez. Az adós adófolyószámlája 2015. december 31. napján 5.005.729,- forint tartozást mutatott. 2016. február 17. napján foglalási jegyzőkönyv is készült az adóssal szembeni végrehajtási eljárás során, mely szerint a végrehajtás sikerre nem vezetett. A jegyzőkönyvben az adós tartozásaként 7.111.405,- forint került feltüntetésre.

Az adós 2015. évi mérlege szerint a mérleg fordulónapján (2015.12.31.) 1.037.000,- forint eszközzel, ebből 9.000,- forint pénzeszközzel és 1.028.000,- forint készlettel, valamint 6.449.000,- forint rövid lejáratú kötelezettséggel rendelkezett.

Az alperes 2016. január 1. napján 700.000,- forint, 2016. február 14. napján 600.000,- forint, 2016. február 26. napján 500.000,- forint és 2016. március 22. napján 300.000,- forint kamatmentes tagi kölcsönt nyújtott az adósnak. A kölcsönszerződések határozatlan lejáratúak voltak azzal, hogy a visszafizetés időpontja legkésőbb a tagsági, illetve a tulajdoni jogviszony megszűnését követő 8. nap. A szerződések 5. pontja tartalmazta azt is, hogy a kölcsön nyújtása a szerződés aláírásával egyidejűleg készpénzben történik, melyet a felek aláírásukkal elismertek.

Az alperes 2016. április 28. napján 500.000,- forint, 2016. május 26. napján 1.000.000,- forint, 2016. május 31. napján 500.000,- forint és 2016. június 30. napján 250.000,- forint, mindösszesen 2.250.000,- forint összegben fizette vissza az általa nyújtott tagi kölcsönöket. Az adós, mint kölcsönvevő a visszafizetéseket aláírásával elismerte és nyugtázta, és a kölcsön visszafizetéséről készült bizonylatok tartalmazták azt is, hogy azok készpénzben történtek az alperes, mint kölcsönt nyújtó részére.

A felperes 2016. május 4. napján érkezett kérelmében kezdeményezett felszámolási eljárást az adóssal szemben. Kérelmének jogalapjaként a felszámolási eljárást is szabályozó 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 27. § (2) bekezdés c) pontját jelölte meg az adós lejárt esedékességű, meg nem fizetett adótartozását pedig 8.366.161,- forintban. Az adós felszámolási eljárását a Gyulai Törvényszék 2016. július 28. napján kelt és 2016. augusztus 25. napján jogerőre emelkedett 5.Fpk.04-16-000096/6. sorszámú végzésével rendelte el. Az adóssal szembeni felszámolási eljárás kezdő időpontja 2016. szeptember 9.

Az adós felszámolási eljárásába bejelentett összes hitelezői igény 10.690.559,- forint, melyből a felperes bejelentett és nyilvántartásba vett hitelezői igénye 9.878.833,- forint.

Az adós tevékenységzáró bevallása szerint 45.000,- forint készpénzzel rendelkezett, rövid lejáratú kötelezettségeinek összege 9.575.000,- forint volt.

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes, mint az adós ügyvezetője az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetének bekövetkeztét követően ügyvezetési feladatait nem a hitelezői érdekek alapján látta el, ezáltal az adós vagyona 2.250.000,- forinttal csökkent.

A Cstv. 33/A. § (1) bekezdése törvényi tényállási feltételei körében előadta, hogy az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete 2015. december végén következett be. Ezt a 2015. évre vonatkozó egyszerűsített éves beszámoló adatai is alátámasztják, mert 2015. december 31-én az adós vagyona már nem fedezte a rövid lejáratú kötelezettségeit. Alátámasztja továbbá e tényt az is, hogy a felperesi képviselő szervezet neve 2014. április 16-tól adóvégrehajtási eljárást folytatott az adóssal szemben, valamint, hogy az adós 2015. március hónaptól havi rendszerességgel nyújtott be részletfizetési kérelmet az adóhatósághoz.

A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően került sor 2016. évben nyújtott tagi kölcsönök visszafizetésére, amelyek a visszafizetés időpontjában még nem voltak lejárt esedékességűek. A 2016. január 1. napján nyitó tételként szereplő 200.000,- forint kölcsön lejárati határidejéről - kölcsönszerződés hiányában - információ nincs. Utalt arra, hogy 2016. április 28-án az első kölcsön visszafizetésekor az adósnak 8.386.161,- forint lejárt esedékességű adótartozása volt, míg a 2016. május 26., május 31-i és június 30-i kifizetésekre a felszámolási eljárás kezdeményezésének ismeretében az adós által kért 45 napos fizetési haladékot engedélyező végzés meghozatalát követően került sor.

Az alperes a végrehajtás alá vont lejárt adótartozás rendezése helyett arra fordította az adós rendelkezésre álló pénzeszközét, hogy a saját maga részére fizesse vissza a tagi kölcsönöket. Olyan követeléseket rendezett ezzel, melyek a felszámolás kezdő időpontja után a Cstv. 57. § (1) bekezdés h) pontja szerinti követelésként csak az e), f), illetve g) pontba sorolt követelések kiegyenlítése után fizethetők ki. Utalt arra is, hogy a Cstv. 57. § (1) bekezdés h) pontja szerinti személyek részére a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben a vezető általi kifizetés - még ha az valós ügylet alapján történik is - jóerkölcsbe ütköző és a hitelezők érdekeinek sérelmével jár.

A Ptk. 3:112. § (2), és 3:118. §-a, valamint a Cstv. 33/A. § (1) bekezdése alapján az alperes vezetői felelőssége fennáll, mert a visszafizetett 2.250.000,- forintot a hitelezők elől elvonta, nem úgy járt el ahogy az egy cégvezetőtől általában elvárható, a hitelezők érdekeit felróható módon nem vette figyelembe. A vagyoncsökkenést az adós okiratai igazolják, a hitelezői igényét a felszámoló nyilvántartásba vette, az összes bejelentett hitelezői igény 10.706.685,- forint. Így a kifizetett 2.250.000,- forint pénzeszköz a vele szemben fennálló tartozás kiegyenlítésére részben fedezetet nyújtott volna, ezáltal a vagyoncsökkenés bekövetkezett. Kétségkívül az ügyvezető magatartásával a 2.250.000,- forintos vagyoncsökkenés tekintetében az ok-okozati összefüggés is fennáll.