BH 2024.2.39 I. Költségpótló járadékigényt nem csupán a károsult, hanem az őt segítő hozzátartozója is érvényesíthet. Ha az e tevékenységeket végző hozzátartozónál jövedelemveszteség keletkezik, az külön kártérítési igényt alapozhat meg. Ezeknek a követeléseknek eltérő tény- és jogalapjuk van.

II. A felülvizsgálati eljárásnak nem lehet tárgya - az egységes és régóta kialakult joggyakorlat értelmében - sem olyan tény-, sem pedig olyan jogkérdés, amely a megelőző eljárásban nem merült fel, amelyre a felek korábban nem hivatkoztak [2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:522. § (1) bek.; 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 423. § (1) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Az I. rendű felperes 2015. november 18-án motorkerékpár vezetőjeként az alperes biztosítottja által okozott közlekedési balesetet szenvedett. A súlyos gerincsérülése a felső végtagok részleges, az alsó végtagok teljes bénulásával járt. Az állapota végleges, abban érdemi javulás nem várható. Jelenleg kerekesszéket használ, az önálló életvitelének képességét elvesztette.

[2] Az I. rendű felperes ápolását, gondozását és felügyeletét a II. rendű felperes látja el.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[3] A felperesek keresetükben - egyebek mellett - a II. rendű felperes javára 23 544 892 forint elmaradt jövedelem és annak 2018. március 1-jétől a kifizetés napjáig járó késedelmi kamata, 4 768 500 forint elmaradt jövedelem és annak 2020. június 1-jétől a kifizetés napjáig járó késedelmi kamata, 757 676 forint béren kívüli juttatás és annak 2017. március 1-jétől a kifizetés napjáig járó késedelmi kamata, 319 560 forint egészségügyi szolgáltatási járulék és annak 2018. szeptember 1-jétől a kifizetés napjáig járó késedelmi kamata, valamint 2020. december 1-jétől havi 433 500 forint járadék megfizetésére kérték kötelezni az alperest. Előadták, hogy a II. rendű felperesnek az I. rendű felperes balesete miatt kellett megszüntetnie a korábbi munkaviszonyát, és azóta semmiféle jövedelemszerző tevékenységet nem végzett.

[4] Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset ismertetett részének elutasítását kérte. Állítása szerint a II. rendű felperes saját döntése volt, hogy személyesen ápolja és gondozza az I. rendű felperest, és ezzel a kárenyhítési kötelezettségét nem teljesítette. Hivatkozott továbbá arra, hogy mivel az I. rendű felperes az ápolás és gondozás költségének járadékként való megtérítését is kérte, ezért ugyanazon tevékenységért kétszeres kifizetést teljesítene.

Az első- és a másodfokú ítélet

[5] Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperest - többek között - bruttó 36 549 892 forint lejárt jövedelempótló járadék és abból különböző részösszegek után eltérő időpontoktól járó késedelmi kamat, valamint 2022. július 1-jétől véghatáridő nélkül havi bruttó 433 500 forint jövedelempótló járadék II. rendű felperes részére történő megfizetésére kötelezte.

[6] A bizonyítás eredménye alapján megállapította, hogy a II. rendű felperes a munkáját kényszerűségből, az I. rendű felperes balesetének következtében volt kénytelen feladni, és az I. rendű felperes mellett végzett ápolási, gondozási és felügyeleti szükséglet miatt jelenleg sem képes jövedelemszerző tevékenységet folytatni. Egyetértett a felperesekkel abban, hogy a II. rendű felperes kiesett jövedelmének megtérítése iránti követelés teljesítésére az I. rendű felperes által igényelt ápolási és gondozási járadék nem volt alkalmas. E körben utalt a Kúria Pfv.III.21.417/2017/9. számú határozatának indokolására. Figyelembe vette, hogy a II. rendű felperes a korábban havi 20-22 napra kiterjedő, napi 8 órában végzett munkával szerzett jövedelemről mondott le az I. rendű felperes ellátása érdekében, és végez havi 30-31 napban, napi 24 órában az I. rendű felperes körül szükséges, olykor szakápolói, gondozói és szakvégzettséget igénylő gyógytornászi feladatokat. Mindezek alapján indokoltnak tartotta, hogy mivel az I. rendű felperes napi 14 órára vonatkozóan ápolási és gondozási járadékban részesül, ezért a fennmaradó időszakra a II. rendű felperes a jövedelemveszteségének megtérítésére tarthat igényt. Megalapozottnak ítélte a II. rendű felperesnek azt az érvelését, hogy az igazolt iskolai végzettségével, szakmai tapasztalatával az általa korábban vezetett projekt megszűnése után is folytathatott volna jövedelemszerző tevékenységet, és az elmúlt időszakban akár jövedelmezőbb állást is betölthetett volna. Ennek ellenére, a keresetnek megfelelően a baleset következtében megszűnt munkaviszonyban elért jövedelem alapján határozta meg a jövedelemveszteség mértékét. A számítás során levonta a II. rendű felperes részére 2020 januárjától folyósított ápolási díjat.

[7] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezését részben megváltoztatta, és - egyebek mellett - az alperes által a II. rendű felperesnek fizetendő 36 549 892 forint tőkeösszeget 11 921 875 forintra és annak 2019. augusztus 1-jétől a kifizetés napjáig járó késedelmi kamatára, a 2022. június 1-jétől fizetendő járadék havi összegét 433 500 forintról 156 250 forintra leszállította, egyúttal a bruttó és a jövedelempótló megjelölést mellőzte.

[8] Rögzítette, hogy a II. rendű felperes a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:522. § (2) bekezdés b) pontja alapján elmaradt vagyoni előnyként kérte az abból eredő kárának megtérítését, hogy az I. rendű felperes ellátása, ápolása, gondozása miatt jövedelemszerző tevékenységet folytatni nem tud. Ez az igényérvényesítést helyesnek tartotta, mert a baleset folytán a II. rendű felperes munkaképessége nem csökkent, és ennek következtében a Ptk. 6:528. §-a alapján jövedelempótló járadékot nem követelhetett. Figyelemmel volt azonban arra is, hogy a II. rendű felperes jövedelemszerző tevékenységet azért nem tud végezni, mert az I. rendű felperes ápolását, gondozását, felügyeletét látja el, illetve az I. rendű felperes kieső háztartási tevékenységét helyette elvégzi, és az elsőfokú bíróság e tevékenységek ellenértékének megfizetésére az I. rendű felperes javára kötelezte az alperest. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy - függetlenül attól, hogy az I. rendű felperes költségpótló járadékot, a II. rendű felperes pedig az elmaradt vagyoni előnyt egymás között milyen felosztás eredményeként határozták meg - a II. rendű felperes az elmaradt vagyoni előny megtérítését csak annyiban igényelhette, amennyiben az elmaradt jövedelme a költségpótló járadék összegét meghaladta.

[9] Kiemelte, hogy az alperes a fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének a II. rendű felperes javára jövedelempótló járadékban marasztaló rendelkezését támadta, és a jövedelempótló járadék iránti kereset elutasítása mellett ápolás-gondozás címén kérte havi 156 250 forint költségpótló járadékban és 11 921 875 forint lejárt járadékban való marasztalását. Mindezt úgy értelmezte, hogy a fellebbezési kérelem a marasztalási összeg leszállítására irányult, holott az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított és az alperes által megállapítani kért járadéknak eltérő a jogszabályi alapja. Éppen ezért abból indult ki, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének első fokon jogerőre emelkedett rendelkezése szerint az alperes az I. rendű felperes javára havi 375 000 forint ápolási-gondozási járadékot, míg a másodfokon jogerőre emelkedett elsőfokú ítéleti rendelkezés szerint havi 40 000 forint háztartási kisegítői járadékot köteles megfizetni. Mivel ezeknek és az alperes fellebbezésében megjelölt havi 156 250 forint járadéknak az együttes összege meghaladta az elsőfokú bíróság által megítélt jövedelempótló járadék összegét, ezért álláspontja szerint a II. rendű felperes a havi 156 250 forintot meghaladó elmaradt vagyoni előny megtérítésére nem tarthatott igényt. A II. rendű felperest megillető marasztalási összeget ennek megfelelően szállította le.