ÍH 2023.16 AZ EGÉSZSÉGÜGYI SZOLGÁLTATÓ FELELŐSSÉGE

A diagnosztikai tévedés nem alapozza meg az egészségügyi szolgáltató felelősségét, ha a helyes diagnózis felállítása érdekében a szakmai szabályok szerint indokolt minden intézkedést megtett, illetve vizsgálatot elvégzett, és tevékenysége megfelelt az elvárható gondosságnak is [1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 77. § (3) bekezdés, 244. § (2) bekezdés].

Az I-II. rendű felperesek élettársak, a III-VI. rendű felperesek a kiskorú gyermekeik. Az I. rendű felperes hetedik terhességéből 2017. január 11-én az alperesi egészségügyi intézményben született kk. H. A. nevű gyermekük 3350 g születési súllyal, 53 cm-es testhosszal. A gyermeket születése után mentővel a SOTE I. számú Gyermekgyógyászati Klinikájára szállítottak, az itt végzett citogenetikai vizsgálat igazolta kk. H. A. Down-szindrómáját.

A gyermek születésekor a felperes 30 éves volt, a perbeli gyermek kivételével valamennyi gyermeke egészséges. Kk. H. A. a Down-szindróma súlyos változatával született, szellemileg súlyosan sérült, agyi cisztája, szívfejlődési zavara van.

Az I. rendű felperes terhessége során a várandósgondozást az alperes végezte. A vizsgálatok ideje alatt az I. rendű felperes nem rendelkezett érvényes társadalombiztosítási jogviszonnyal, emiatt a sürgősségi ellátásokon kívül csak térítésköteles ellátásra volt jogosult.

A várandósgondozás során az I. rendű felperes első ízben 2016. június 3-án jelentkezett az alperes szülészeti-nőgyógyászati szakrendelésén. Vizsgálatát az alperes alkalmazottja, dr. D. L. szülész-nőgyógyász szakorvos végezte, aki a hasi ultrahang vizsgálat eredményeként megállapította, hogy az I. rendű felperes öthetes terhes. A 2016. június 3-i ambuláns kezelőlapon feltüntetésre került a magzat mérete (8 mm), a terhességi idő (5 hét), valamint a "CSVSZ" jelzés. Ez a rövidítés a családvédelmi szolgálatra utal, a kezelőlapon az alperes gyakorlata szerint ez akkor került feltüntetésre, ha a terhességet ugyan megállapították, azt azonban az anya meg kívánta szakítani. Az I. rendű felperes később a gyermek megtartása mellett döntött.

A második ultrahang vizsgálatot szintén dr. D. L. végezte 2016. július 11-én, ekkor rögzítésre került a magzat paraméterei közül a CRL (36 mm), továbbá a FHR látható méret megjelölése nélkül. A terhesség idejét 10 hét + 4 napban állapították meg, valamint feltüntették a terhesség magas rizikóját, elsődlegesen az I. rendű felperesi anya szociális rászorultsága, nehéz körülményei és egyéb alapbetegségei miatt. Genetikai szempontból az I. rendű felperes terhessége normál, alacsony rizikójú volt.

A második ultrahang vizsgálatot követően az I. rendű felperes jelentkezett terhesgondozásra, a 2016. július 11-i bejegyzés szerint tájékoztatást kapott a térítés ellenében igénybe vehető, valamint a kötelező szűrővizsgálatokról. E bejegyzést az I. rendű felperes aláírásával látta el. Ezt követően négy alkalommal jelent meg terhesgondozáson.

A további ultrahang vizsgálatokat dr. V. Zs. szülész-nőgyógyász szakorvos végezte, aki 2016-ban osztályvezető főorvos volt, és A vagy B típusú ultrahang-jártassági vizsgával rendelkezett. Az I. trimeszteri, ún. genetikai ultrahang vizsgálatot 2016. július 19-én végezte, ennek során rögzítette: "Intra uterin terhesség. Egy élő magzat. Orrcsont látható. 4 végtag/4 üregű szív. Gyomor/hólyag telítődés látható." Az ambuláns lap normál mértékűnek jelölte a szívközeli ér áramlását, rögzítette a magzat ülőmagasságát 6 cm-ben, a fej átmérőt (BPD) 1,9 cm-ben, a compcsont (FL) hosszát 4,8 cm-ben, a has körfogatot (AC) 5,7 cm-ben, valamint a nyaki tarkóredőt (nucha) 1,6 mm-ben. A magzati szívműködést (FHR) láthatóként tüntette fel. Az okirat azon szövegrészénél, hogy az I. rendű felperes kéri-e a Down-szindróma vérből történő szűrését, sem a "kérem", sem a "nem kérem" szövegrész nem lett aláhúzva. A magzat felkarcsontjának hosszát az adatlap nem tartalmazza, mert azt a vizsgáló orvos nem látta szükségesnek megmérni, figyelemmel arra, hogy az egyéb rögzített adatok a normális tartományon belül voltak.

A II. trimeszteri ultrahangot 2016. szeptember 20-án végezte el az alperes orvosa a terhesség 21. hetében, ekkor az ambuláns lapon az alábbiakat rögzítette:

"Az uterusban egy élő magzat koponyavégű fekvésben. Magzatvíz átlagos.

Magzatmozgás jól látható.

BPD: 5,4 cm, FL: 3 cm, AC: 17,3 cm, HC (fej körfogat): 19,1 cm.

Szabályosnak tűnő agy- és arckoponya, agyszerkezet, épnek látszó gerinc.

Gyomor, hólyag telítődés látható. Szabályos 4 üregűnek tűnő szív. Szabályos szívritmus, normál tartományba eső frekvencia, kiáramlási pályák szabályosak.

Rekesz vonala, hasfal és köldökgyűrű épnek látszik, vesék épnek látszanak.

Bőr alatti ödéma nem látható. Köldökzsinórban három ér van.

Hosszúcsöves csontok láthatók, négy végtag.

A lepény a mellső falon jó helyen. Méhszáj zárt. …

A jobb vesében 7 mm-es pyelon tágulat. A bal vesében 6 mm-es.

Ajak-hasadékra utaló jel nem látható."

Ezt követően az alperes a várandósgondozás során összesen kilenc ultrahang vizsgálatot végzett el annak ellenére, hogy az I. rendű felperes érvényes társadalombiztosítási jogviszonnyal nem rendelkezett. A vizsgálatok során dr. V. Zs. szakorvos szóban tájékoztatta az I. rendű felperest a Down-szűrés lehetőségeiről.

Az I-II. trimeszteri ultrahang vizsgálat időpontjában nem volt érvényes protokoll a Down-kór szülés előtti szűrésére, a korábban érvényben lévő második protokoll érvényességi ideje lejárt, míg az Emberi Erőforrások Minisztériumának a Down kór prenatális szűréséről és diagnosztikájáról szóló szakmai irányelve 2016. december 22-től volt hatályos.

Az ultrahang vizsgálatok időpontjában a várandósgondozás jogszabályi kereteit a 26/2014. (IV.8.) EMMI. rendelet (továbbiakban: R.) tartalmazta.

A felperesek keresetükben annak megállapítását kérték, hogy az alperes megsértette a keresetlevelükben részletezett személyiségi jogaikat, amelyre figyelemmel az alperes teljes kártérítési felelősségének megállapítását, továbbá az I-VI. rendű felperesek javára összesen 54 000 000 Ft sérelemdíj, valamint 4 350 000 Ft kártérítés, 2 916 000 Ft felnevelési többletköltség, továbbá összesen havi 282 000 Ft járadék megfizetésére kérték kötelezni az alperest. Álláspontjuk szerint sérült az I-II. rendű felpereseknek a tájékoztatáshoz, önrendelkezéshez, családtervezéshez, a kiegyensúlyozott és háborítatlan családi élethez, az egészséges családban éléshez, az egészséges gyermek felneveléséhez, továbbá az emberi méltósághoz és a vagyoni viszonyok sértetlenségéhez fűződő jogaik, míg a III-VI. rendű felpereseknek a kiegyensúlyozott családi élethez, az egészséges családban éléshez és az egészséges személyiségfejlődéshez fűződő joguk azáltal, hogy az alperes az I. rendű felperes terhesgondozása során nem a szakmai szabályoknak és az elvárható gondosságnak megfelelően járt el. Részletesen kifejtett álláspontjuk szerint az alperes mulasztása nélkül a Down-szindróma felismerhető lett volna, az I. rendű felperes pedig bármilyen vizsgálatot vállalt volna a saját költségére is. Állították, ha a várandósgondozás során a magzat fogyatékossága megállapításra került volna, az I. és a II. rendű felperesek a terhesség megszakítása mellett döntöttek volna. Érvelésük szerint az alperes megsértette az egészségügyi törvényben írt tájékoztatási és dokumentációs kötelezettségét is.