BH 2017.5.163 A rokkantsági nyugdíjra való jogosultság tárgyában 2003-ban hozott ítélet jogereje nem zárja ki, hogy a megváltozott munkaképességű személyek ellátására való jogosultság tárgyában indult közigazgatási és peres eljárásokban az egészségkárosodása/egészségi állapota felülvizsgálatra kerüljön [1952. évi III. tv. (Pp.) 229. § (1) bek., 2011. évi CXCI. tv. (Mmtv.) 33. §].

[1] Az alperes a 2015. november 19-én kelt határozatával a jogelődje által megállapított, a felperes részére 2012. január 1-jétől rehabilitációs ellátásként folyósított ellátást 2016. január 31. napjával megszüntette, egyidejűleg - a 2015. november 9-én kelt elsőfokú orvosi bizottsági vélemény alapján - 2016. február 1-jétől 41 850 forint rokkantsági ellátást állapított meg. A határozat indokolása szerint a felperes 2011. december 31-ig III. csoportú rokkantsági nyugdíjban részesült, amely a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (a továbbiakban: Mmtv.) 33. § (1) bekezdése alapján 2012. január 1-től rehabilitációs ellátásként került továbbfolyósításra. Az elsőfokú komplex minősítés szerint a felperes egészségi állapota 58%, állapota alapján B2 minősítési kategóriába tartozó, egészségi állapota alapján foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható, azonban a komplex minősítés szakmai szabályairól szóló rendeletben meghatározott egyéb körülményei miatt foglalkozási rehabilitációja nem javasolt, a következő felülvizsgálat ideje 2017. november hónap. Az elsőfokú szerv határozatát az Mmtv. 5. § (1) bekezdésére, 12. § (1) bekezdés a) pontjára, 15. § (1) bekezdésére, 33/A. § (1) bekezdés a) pontjára, (2) bekezdés c) pontjára és 33. § (7) bekezdésére alapította.

[2] A másodfokú társadalombiztosítási szerv az elsőfokú határozatot - az Mmtv. 33. § (1), (3)-(4) és (6) bekezdése, 2. § (1) bekezdése, 3. § (1) bekezdése, 15. § (1) bekezdése, 16. §-a, a komplex minősítésre vonatkozó részletes szabályokról szóló 7/2012. (II. 14.) NEFMI rendelet (a továbbiakban: NEFMIr.) 1. § (2) bekezdése, 1. melléklete 11.2. pontja, a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatalról szóló 74/2015. (III. 30.) Korm. rendelet 8. § (1) bekezdése és a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 50. § (1) bekezdése alkalmazásával - helybenhagyta. A határozat indokolása szerint a felperes 2012. március 26-án az Mmtv. rendelkezéseinek ismeretében úgy nyilatkozott, hogy kéri a komplex felülvizsgálatát. A felperes a másodfokú komplex minősítési bizottság előtt 2016. február 5-én megjelent, vizsgálatára azonban nem került sor, mivel - ahogyan arra a fellebbezésében is hivatkozott - egészségi állapota felülvizsgálatának elrendelését jogellenesnek tartotta, ezért felülvizsgálat elvégzésének hiányában az elsőfokú szakvélemény érvényben maradt.

A felperes keresete és az alperes ellenkérelme

[3] A felperes keresetében a társadalombiztosítási határozat felülvizsgálatát és a korábbi ellátásával egyező összegű ellátásra való jogosultságának megállapítását kérte arra hivatkozva, hogy a munkaügyi bíróság rokkantsági nyugdíjra való jogosultságát megállapító ítélete szerint egészségi állapota végleges, orvosi felülvizsgálata nem szükséges, ezért az ellátás csökkentésére, az alapul szolgáló felülvizsgálatok elrendelésére nem volt jogszabályi lehetőség.

[4] Az alperes a kereset elutasítását - az Mmtv. 2. § (1) bekezdése felhívásával - arra hivatkozva kérte, hogy a felperes részére a jogszabályi előírásoknak megfelelően állapította meg a megváltozott munkaképességűek ellátását, a határozat és az alapul szolgáló szakhatósági állásfoglalás mindenben megfelel a NEFMIr. előírásainak.

Az elsőfokú ítélet

[5] A munkaügyi bíróság a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a munkaügyi bíróság a korábbi ítéletét a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 23. §-a alkalmazásával hozta meg, amely rendelkezést az Mmtv. 103. § i) pontja 2012. január 1-jétől hatályon kívül helyezte. A megváltozott munkaképességű személyek ellátásai - a jogszabályokkal elrendelt módosítások eredményeként - egészségbiztosítási ellátásokká alakultak, 2012. január 1-jétől az alperes kizárólag a hatályos jogszabályokat, az Mmtv. előírásait vehette figyelembe.

[6] A bíróság ítéletében idézte az Mmtv. 2. § (1) bekezdését, 3. § (1) bekezdését, 15. § (1) bekezdését, 17. §-át, 33. § (1) bekezdését, 33. § (2)-(4) és (6)-(8) bekezdéseit, megállapította, hogy az alperes az eljárás lefolytatásával, a felperes felhívásával és tájékoztatásával kapcsolatos kötelezettségeinek eleget tett. Az indokolás szerint a felperes 2003-ban fennállt egészségi állapota változásait a bíróság nem tudta vizsgálni, mert a felperes - tájékoztatása ellenére - nem kért szakértői vizsgálatot. Az alperes a perbeli időszakban hatályos jogszabályoknak megfelelően hozta meg határozatait, rokkantsági nyugdíj és az ahhoz kapcsolódó ellátási összeg megállapítására, a 2003. évi eredeti állapot helyreállítására jogszabály nem ad lehetőséget. Végül a bíróság ítéletében utalt az Alkotmánybíróság egyes, a rokkantsági nyugdíj alkotmányos védelmével és a nyugdíj típusú ellátások átalakítása tárgyában, valamint az EJEB Nagy Béláné kontra Magyarország ügyben hozott határozatában foglaltakra is.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[7] A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a keresetének helyt adó döntés meghozatalát, másodlagosan a munkaügyi bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását kérte a Pp. 229. § (1) bekezdése, valamint a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.) 2. § (2) bekezdése megsértésére hivatkozva.

[8] Álláspontja szerint a munkaügyi bíróság jogerős ítéletében foglalt azon megállapításokat, miszerint a munkaképesség csökkenése 2003. február 18-tól kezdődően 67%-os mértékű, III. csoportú rokkant, állapota végleges, orvosi felülvizsgálata nem szükséges, visszamenőleges hatályú jogszabály "nem írhatja felül". Előadta, hogy a komplex felülvizsgálata kezdeményezéséről szóló nyilatkozat megtételére nem önként, hanem - a jogszabályváltozások folytán - azért kényszerült, mert annak hiányában az addig folyósított ellátását teljes mértékben megvonták volna; azt, hogy a nyilatkozatot nem önként tette, a nyilatkozaton is jelezte. A jogerős ítélet birtokában - a törvény szerint - nem kötelezhették felülvizsgálatra, az Mmtv. megfogalmazása, amelynek alapján a nyilatkozattételre felszólított személy vagy önként "jelentkezik" vagy azonnali ellátás nélkül marad, törvényhozói "zsarolást" jelent.

[9] A felperes - az Mmtv. által bevezetett új felülvizsgálati rendszerrel kapcsolatos kifogásai ismertetése mellett - sérelmezte, hogy a törvényhozó az új besorolásokat és az azokhoz tartozó százalékokat az azokkal járó jövedelmekkel nem állította arányba, az ellátásokat átlagosan 50%-kal csökkentette. Az új besorolás megállapítása egy kérdőív kitöltése alapján, valós komplex vizsgálat nélkül történt; a társadalombiztosítási járulékok befizetése és a szakértői bizottságok, szakmai vélemények alapján szerzett jogosultságok elvétele a jogbiztonság sérelmét eredményezi. Az új rendszerben a szolgálati idő is figyelmen kívül marad, a megállapított ellátás mértéke a megélhetést nem képes biztosítani.