ÍH 2005.155 SZÍNLELT SZERZŐDÉS - BIZTOSÍTÉKI CÉLLAL ÁTRUHÁZOTT INGATLAN - VÉTELÁR KÖZVETETT MEGHATÁROZÁSA

I. Az ingatlan tulajdonjogának nem végleges jelleggel, hanem biztosítéki céllal történő átruházására irányuló szerződés - önmagában a biztosítéki szándék miatt - nem színlelt, ezért nem érvénytelen. Érvénytelen azonban az olyan kikötés, ahol a hitelező az adott vagyontárgy tulajdonjogát a fennálló követelése fejében elszámolási kötelezettség nélkül, a vagyontárgy valóságos, forgalmi értékének számbavétele nélkül szerzi meg.

II. A vételár meghatározása - az összegszerű megjelölés mellett - történhet közvetetten úgy is, hogy a felek a szerződésben harmadik személy vagy szerv értékmeghatározására, vagy egyéb módon a piaci árra utalnak. A törvényi előírásoknak megfelelően tartalmazza a vételárat az olyan szerződés is, amely a vételár meghatározását eredményező eljárási mechanizmust rögzíti [Ptk. 207. § (5) bekezdés, 200. § (1), (2) bekezdés].

A peres felek között 2003. március 13. napján adásvételi szerződés jött létre, melyben az alperes egyebek mellett 8 300 000 Ft vételáron megvásárolta a felperes b.-i 79/1. helyrajzi szám alatt felvett 3905 m˛ területű K. u. 92. faliszámú irodaházát. Ugyanezen a napon a peres felek, valamint a K. Betéti Társaság között háromoldalú megállapodás jött létre, melyben a K. Bt. elismerte, hogy az alperessel szemben 8 347 590 Ft összegű lejárt tartozása áll fenn, és vállalta annak 2003. december 31. napjáig részletekben való teljesítését. A megállapodásban a peres felek rögzítették, hogy a b.-i ingatlanra vonatkozó adásvételi szerződés alapján az alperes tulajdonjoga bejegyzését az ingatlan-nyilvántartásba kérheti, azzal a feltétellel azonban, hogy ez a jog csak akkor illeti meg, ha a K. Bt. a megjelölt összegű tartozását az alperes javára nem fizeti meg. A K. Bt. teljesítése esetére az alperes vállalta, hogy a b.-i ingatlan vonatkozásában az adásvételi szerződéstől eláll. Az adásvételi szerződéshez kapcsolódó megállapodásban arra az esetre, ha az alperes tulajdonjoga bejegyzését kérné az ingatlan-nyilvántartásba, úgy rendelkeztek, hogy a peres felek között kötelmi jellegű elszámolási viszony jön létre, melyben az alperes terheként a b.-i ingatlan forgalmi értéke szerepel, a másik oldalon pedig a K. Bt. addig teljesített tartozásainak összege, a kettő különbözete lesz a tartozás összege.

A felperes keresetében a b.-i ingatlanra vonatkozó adásvételi szerződés érvénytelenségének, semmisségének megállapítását és az eredeti állapot helyreállítását kérte. Arra hivatkozott, hogy az adásvételi szerződés az alperes, valamint a K. Bt. közötti jogviszonyból eredő alperesi követelés biztosítása érdekében jött létre, emiatt a szerződés a Ptk. 207. § (5) bekezdése értelmében, mint színlelt ügylet, semmis. Tévedésre hivatkozással az adásvételi szerződést megtámadta és állította, hogy a K. Bt. az alperessel szemben fennálló tartozását azért nem tudta kiegyenlíteni, mert az alperessel 2003. március 3. napján megkötött üzemeltetői szerződés teljesítése az alperesnek felróható okból nem volt lehetséges. Az alperes nem tájékoztatta a felperest arról, hogy jövedéki törvénysértést követtek el, emiatt az ital-nagykereskedést 30 napra a vámhatóság bezáratta. A szerződés színlelt jellege körében arra is hivatkozott, hogy ő nem hirdette az ingatlant, magasabb vételárért is eladhatta volna, és nem történt meg az ingatlan birtokba adása. Az alperes oldalán annak tulajdonított jelentőséget, hogy a vevő a vételhez szükséges pénzeszközzel nem rendelkezett, az ingatlant nem vette birtokba, a tulajdonjog megszerzését pedig feltételtől tették függővé.

Az alperes arra hivatkozott, hogy az adásvételi szerződéssel valóban a K. Bt. tartozását kívánták a felek biztosítani, az ilyen céllal kötött szerződés azonban a bírói gyakorlat szerint érvényes.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Megállapította, hogy mind a szerződés színlelt jellege, mind pedig a tévedésbe ejtés körében a bizonyítási kötelezettség a felperest terhelte, ennek azonban nem tett eleget. A Ptk. 207. § (5) bekezdése értelmében csak a kétoldalú színlelés eredményezi a szerződés érvénytelenségét, semmisségét. Bármelyik fél egyoldalú színlelése az ügylet érvényessége szempontjából közömbös, a perbeli szerződés érvénytelensége a kétoldalú színlelés hiányában nem állapítható meg. A másodlagos, tévedésre alapított megtámadási keresetet arra figyelemmel találta megalapozatlannak, hogy a felperes a bíróság többszöri felhívása ellenére nem bizonyította, az alperes a szerződés megkötésekor tévedésbe ejtette volna.

Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben a felperes élt fellebbezéssel.

A felperes fellebbezése megalapozatlan.