EH 2004.1114 Érdekellentét nincs, ezért közös védő járhat el azoknak a terhelteknek az érdekében, akik a nyomozás során tett beismerésüket visszavonják, majd az eljárás bírósági szakaszában következetesen tagadják a bűncselekmény elkövetését, vallomásaik a lényeges részekben azonosak, mert egyik terhelt érdeke sem sérül, ha a bíróság a másik előadását fogadja el [Be. 44. § (4) bek.].
A D.-i Városi Bíróság a 2003. augusztus 10-én meghozott ítéletével ifj. M. E. IV. r. terheltet bűnösnek mondta ki többek által elkövetett erőszakos közösülés bűntettében, s ezért 6 év fegyházra valamint 5 év közügyektől eltiltásra ítélte.
A másodfokú eljárásban a P. Megyei Főügyészség az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és új eljárás elrendelését indítványozta, mivel álláspontja szerint a tárgyalást olyan személy távollétében tartották meg, akinek részvétele a törvény szerint kötelező lett volna. Az erőszakos közösülés két elkövetőjének, M. T. III. r. és ifj. M. E. IV. r. terheltnek a védelmét mindvégig egy védő látta el annak ellenére, hogy a cselekményt a IV. r. terhelt javaslatára követték el, s ez közöttük a közös védelmet kizáró objektív érdekellentét meglétét jelentette.
A megyei bíróság a 2003. november 3-án meghozott végzésével a városi bíróság ítéletét helybenhagyta.
A végzés indokolása szerint az ítéletet nem kellett hatályon kívül helyezni, mivel a terheltek között nem volt olyan érdekellentét, amely a közös védelmet kizárta volna. Ilyen ellentét akkor keletkezik, ha a védekezésük lényeges kérdésben nem vág egybe vagy eltérő, s mindegyiküknek az az érdeke, hogy a bíróság az ő védekezését, vallomását fogadja el, így az egyik érdek csak a másik ellenében érvényesülhet. A jelen esetben mindkét terhelt tagadta a bűncselekmény elkövetését, a vallomásaikban lényeges eltérés nem volt; az a tény, hogy a cselekményt az egyikük javaslatára követték el, az érdekellentét megállapítását nem alapozza meg, így nem volt törvényi akadálya annak, hogy közös védőjük legyen.
A jogerős határozatok ellen, azok hatályon kívül helyezése és új eljárás elrendelése végett ifj. M. E. IV. r. terhelt védője felülvizsgálati indítványt nyújtott be. Indokul két okot jelölt meg. Az egyik szerint törvénysértést követett el a másodfokú bíróság, amikor a főügyészség indítványát elvetve, nem helyezte hatályon kívül az elsőfokú ítéletet, az annál inkább is törvénysértő volt mivel az ügyészség által megjelölt okon kívül érdekellentétet keletkeztető körülmény volt még az is, hogy a terheltek többször változtattak a vallomásaikon, s eltérő vallomást tettek arról, hogy a IV. r. terhelt a cselekmény napján mikor érkezett haza. Az indítvány szerint törvénysértés volt az is, hogy az elsőfokú bíróság mellőzte annak az idézés ellenére meg nem jelent tanúnak az ismételt megidézését és kihallgatását, akinek az idézése lehet, hogy nem volt szabályszerű, s akinek a vallomása akár a IV. r. terhelt felmentését is eredményezhette volna.
A Legfőbb Ügyészség az átiratával a felülvizsgálati indítvány tanácsülésen történő elbírálását és a megtámadott határozatok hatályban fenntartását indítványozta, mivel álláspontja szerint az indítvány részben nem felülvizsgálati okra, egyebekben pedig téves jogértelmezésre van alapítva.
A felülvizsgálati indítvány alaptalan.
Az ítélet megalapozottságát vitató része a tényállás helyességének a felülvizsgálatára irányult, ezt azonban a Be. 420. § (1) bekezdése, mely szerint a felülvizsgálat során a jogerős határozatban megállapított tényállás irányadó, kizárja.
A Be. 44. § (4) bekezdésében írt szabály, mely szerint több terhelt érdekében ugyanaz a védő akkor járhat el, ha a terheltek érdekei nem ellentétesek, a terhelt védekezéshez való jogának maradéktalan érvényesülésére szolgál. Mindebből az következik, hogy alkalmazására csak olyan súlyú érdekellentét ad okot, amely képes a védekezés hatékonyságát meggyengíteni, és az eljárás kimenetelét befolyásolhatja. Alkalmazásának feltétele továbbá az is, hogy az ilyen érdekellentét a konkrét ügy adatai alapján az adott ügyben is kimutatható legyen.
A jelen ügyben az a tény, hogy a terheltek a bűncselekményt a IV. r. terhelt javaslatára követték el, csak akkor eredményezne a két terhelt között érdekellentétet, ha vita lenne köztük arról, hogy melyikük volt a javaslattevő. Az iratokból megállapítható, hogy a terheltek az első kihallgatásuk során tettek erről vallomást, s mindketten azt mondták, hogy a cselekmény elkövetését a IV. r. terhelt javasolta.
A két vallomás azonos, ezért egyik terhelt érdekét sem éri sérelem, ha a bíróság nem az ő vallomását fogadja el, hanem a társáét, következésképpen az egyik terhelt kezdeményező szerepe itt nem okozott érdekellentétet a terheltek között.
Az indítvány szerint a vallomásváltoztatás önmagában érdekellentétet feltételez a terheltek között s indokolttá teszi az önálló védelmet.
Ha közös védővel rendelkező terheltek közül az egyik megváltoztatja a vallomását, nem szükségszerűen, de előállhat olyan helyzet, hogy a másik terheltnek szüksége lenne a társától független védő felvilágosítására, tanácsára. A jelen esetben azonban a terheltek a bíróság előtt végig tagadták a bűncselekmény elkövetését, nem volt olyan vallomásváltoztatás, amely szükségessé tette volna új védő bevonását.
A két terhelt vallomása közötti ellentét, amelyre az indítvány még hivatkozik, olyan jelentéktelen, hogy alkalmatlan a védekezés vagy a végkifejlet befolyásolására.
A kifejtettek miatt az eljárt bíróságok nem követték el a felülvizsgálati indítványban állított törvénysértést; a jogerős határozatok törvényesek, ezért a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt nem fogadta el, s azt a Be. 422. § (2) bekezdés c) pontja alapján tanácsülésen elbírálva, a megtámadott határozatokat a Be. 427. § alapján hatályukban fenntartotta.