BH 2005.2.71 Az adóhatóság jogosult a felszámoló által nyilvántartásba vett követelésébe az adós adó-visszatérítési igényét beszámítani, amennyiben a felszámolás kezdő időpontját követően nem került sor a követetés engedményezésére [1991. évi IL. törvény (Cstv.) 36. §].

Az adós gazdálkodó szervezet elleni felszámolási eljárás a Z. Megyei Bíróság 2001. október 10. napján jogerőre emelkedett végzése folytán kezdődött meg, melynek közzétételére a Cégközlöny 2001. október 31-i számában került sor. Az adóhatóság az eljárásban hitelezői igényt jelentett be, mely hitelezői igényt az adós kijelölt felszámolója a C. Rt. elismert és nyilvántartásba vett, mégpedig a többször módosított 1991. évi IL. törvény 57. § (1) bekezdés "e" kategóriában 14 223 643 Ft, valamint 20 471 782 Ft összegben, "e" kategóriában 1951 Ft, "g" kategóriában 10 026 466 Ft összegben.

Az adós gazdálkodó szervezet a felszámolási eljárás alatt végzett tevékenysége alapján 2003. február 5. napján az adóhatósághoz áfa-bevallást nyújtott be, melyben 3 078 000 forint visszajáró összeget tüntetett fel.

Az adóhatóság a felszámolóhoz 2003. március 4-én intézett levelében beszámítási nyilatkozatot tett, mely nyilatkozatban kijelentette, hogy az adósnak a hitelezővel szemben fennálló 3 078 000 Ft összegű követelésébe a hitelező követetéséből ugyanennyit beszámított, a beszámítás folytán a hitelezői követetés csökkent, ezért a hitelezői követetést, módosított hitelezői igényt kérte nyilvántartásba venni, módosított hitelezői igényét a levél mellékleteként 2003. március 3-i dátumú nyilatkozatban közölte.

A felszámoló a hitelező beszámítási nyilatkozatát jogszabályellenesnek találta, ezért a hitelező módosított hitelezői igényét - mint vitatott hitelezői igényt - a Cstv. 46. § (7) bekezdése alapján a bírósághoz beterjesztette.

Az elsőfokú bíróság a hitelező beszámítási nyilatkozatát alaptalannak, a felszámoló ezt elutasító nyilatkozatát pedig jogszerűnek találta, ezért a felszámolói kérelemnek helyt adva - a végzés indokolását tekintve - olyan tartalmú döntést hozott, hogy az adóhatóság mint hitelező az adóssal szemben fennálló követelését az adós tartozásába nem számíthatja be. A végzés indokolása szerint ezt a beszámítást az adójogszabályok zárják ki, mert hitelezői igény, és a felszámolási eljárás alatt keletkezett áfa-visszaigénylés, mint két gazdasági esemény elválik egymástól, és a felszámolási eljárás előtt keletkezett áfa-követelésbe nem számítható be a felszámolási eljárás utáni áfa-visszaigénylés. Ezt támasztja alá az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az Áfa. törvény 48. §-a (4) bekezdés b) pontja, mely szerint a gazdálkodó szervezet jogutód nélküli megszűnése esetén az áfa-visszaigénylésre jogosult az adós felszámolója.

Az elsőfokú bíróság végzése ellen a hitelező jelentett be fellebbezést, fellebbezésében az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatását, és módosított hitelezői igénye nyilvántartásba vételét kérte a beszámítás folytán csökkentett összegben.

A felszámoló a fellebbezésre észrevételt nem tett.