BH+ 2005.3.99 Az elévülést nyomozási cselekmények - pl. az ügyész pótnyomozást elrendelő határozata - félbeszakíthatják, és ezt a felülvizsgálati eljárásban akkor is figyelembe lehet venni, ha az ügydöntő határozatban megállapított tényállás ezekre a nyomozási cselekményekre nem utal [Btk. 35. § (1) bek., Be. 405. § b) pont, 420. § (1) bek.]

Kapcsolódó határozatok:

Kúria Bfv.2565/2003. (*BH+ 2005.3.99*, BH 2005.5.163), 3444/2023. (X. 25.) AB végzés

***********

A városi bíróság a Zs. I. és négy társa ellen folytatólagosan, társtettesként, súlyos fenyegetéssel elkövetett zsarolás bűntette és más bűncselekmény miatt folyamatban volt büntetőügyben a megismételt eljárás során 2002. május 30-án meghozott ítéletével Gy. L. II. r. terheltet folytatólagosan elkövetett önbíráskodás bűntettének kísérlete miatt 1 év 6 hónap börtönbüntetésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztésbe a terhelt által 1995. augusztus 29-től 1995. szeptember 29-ig, majd 2001. március 5-től 2001. szeptember 21-ig előzetes fogvatartásban töltött időt beszámította. Az elsőfokú eljárás során felmerült bűnügyi költségből külön kötelezte a terheltet 243 Ft megfizetésére.

Az ítélet ellen a II. r. terhelt terhére az ügyész - a megyei főügyészség által fenntartottan - a fő- és mellékbüntetés súlyosítása érdekében, míg a terhelt és védője felmentésért jelentett be fellebbezést. A másodfokú tárgyaláson fellebbezésüket fenntartva a védő az eljárás elévülés miatti megszüntetését, illetve az elsőfokú ítélet megalapozatlanság miatti hatályon kívül helyezését és új eljárás elrendelését is kérte.

A másodfokú bíróság a 2003. június 12-én kihirdetett ítéletével a városi bíróság ítéletét a II. r. terhelt tekintetében helybenhagyta.

A II. r. terhelt vonatkozásában megállapított cselekmény tényállásának lényege szerint J. J. sértett 1994. évben 9.500 német márkát vett át gépjármű vásárlására az I. r. terhelttől. A gépjármű beszerzésével harmadik személyt bízott meg, aki a pénzzel együtt ismeretlen helyre távozott. Így keletkezett tartozását azonban készpénzben, illetve gépjármű átadásával az I. r. terhelttel szemben 1995-ben letörlesztette.

1995. március hó közepe táján az I. r. terhelt, azzal az ürüggyel, hogy egy büntetőügybe állítólag a sértett keverte bele őt, 20 000 német márkában megjelölt ügyvédi költségeinek megfizetését követelte a sértettől. A sértett a fenti összeget nem kívánta megfizetni. Az I. r. terhelt a megfizetés érdekében a sértettet és családját több alkalommal megfenyegette.

A II. r. terhelt 1995. januárjától tudomással bírt arról, hogy az I. r. terheltnek a sértett tartozik, és ezen tartozását még nem fizette meg. Tudott arról is, hogy ennek kapcsán a terhelttársa és a sértett között komoly nézeteltérés alakult ki. A tartozás összegét pontosan nem ismerte. A II. r. terhelt mindvégig úgy vélte, hogy az I. r. terhelt követelése jogszerű és a sértett egy ténylegesen fennálló tartozását nem hajlandó nevezett részére megfizetni.

1995. januárjában az I. r. és a II. r. terhelt felkereste a megyei kórházban a sértettet, ahol az I. r. terhelt kiabálva követelte a pénzét a sértettől, majd mindkét terhelt ruhájánál fogva rángatta a sértettet, aki elmenekült előlük. Később újra találkoztak és ekkor már békésen beszélgettek tovább.

Ekkor a sértett a gépjárművásárlás kapcsán keletkezett tartozását teljes egészében még nem törlesztette az I. r. terheltnek.

1995. június 29-én a sértett a gépkocsiját szerelte, amikor gépjárművel megjelent a két terhelt. A terheltek a sértetthez mentek, a II. r. terhelt ököllel arcul ütötte, majd has tájékon megütötte a sértettet. Ezt követően az I. r. terhelt a pénzét, a tartozás megfizetését követelte a sértettől anélkül, hogy összeget meghatározott volna, majd megfenyegette a sértettet, ha nem fizet, súlyosan összeverik. Ezután a II. r. terhelt a sértett karjait megragadta, míg az I. r. terhelt a sértett felső testére ütéseket mért és több helyen a lábát is megrúgta. A bántalmazással a terheltek a sértett házastársának kérlelésére hagytak fel. Ezután még hosszabb ideig beszélgettek a sértettel, ismételten felhívták a figyelmét, hogy tartozását rövid időn belül adja meg, különben az esetnek folytatása lesz.

A bántalmazástól a sértett térdszalag-szakadást szenvedett, amely sérülése 8 napon túl gyógyult.

1995. július hónap közepe körül a sértett egy taxi-gépkocsiban utazott, amikor a II. r. terhelt, aki ismerte a gépkocsi vezetőjét, a járművet leintette. A sértett ugyan kérte a taxi-gépkocsi vezetőjét, hogy ne álljon meg, azonban a kérésnek a jármű vezetője nem tett eleget. A II. r. terhelt gépkocsijával szintén leállt, telefonon a helyszínre hívta az I. r. terheltet, közölve, hogy a helyszínen van a sértett, majd a gépkocsit elküldte az I. r. terheltért. Amíg nevezett a helyszínre ért, a sértett ott várakozott. Az I. r. terhelt a helyszínre érkezve a sértettet pénzkövetelése miatt kérdőre vonta, tenyérrel többször arcul ütötte és a lábába is belerúgott. A sértett sérült lába miatt sikertelenül próbált menekülni. T.-né L. J., aki a sértett társaságában volt, megpróbálta a támadást megakadályozni, azonban az I. r. terhelt közölte vele, hogy "maradjon békén, különben neki is baja eshet". A tanú telefonálni akart a rendőrségnek, evégett egy helyszínen levő telefonfülke felé szaladt. Ekkor a II. r. terhelt figyelmeztette, hogy "nem tudod mit csinálsz, kikkel állsz szemben". Ennek hatására a tanú nem mert a rendőrségnek telefonálni. A sértettet ez alkalommal a II. r. terhelt nem fenyegette, és nem bántalmazta, azonban a bántalmazás idején mindvégig jelen volt. Ezt követően a terheltek távoztak a helyszínről. A II. r. terhelt továbbra is úgy vélte, hogy az I. r. terhelt jogos követelésének próbál érvényt szerezni.

Amikor a sértett és T.-né L. J., utóbbinak a lakásához ért, a két terhelt gépkocsival ott várakozott, de rövid idő múlva eltávozott onnan.

A bántalmazástól a sértett orra, szája vérezni kezdett.

A későbbiekben ismertetésre kerülő felülvizsgálati indítvány elévülésre hivatkozó jogi álláspontjára figyelemmel az iratokból szükséges kiemelni az alábbi eljárási cselekményeket, és azok időpontjait is.

Az ügyben a 2000. december 28-án keltezett vádirat 2001. január 4-én érkezett a városi bírósághoz.

A sértett 1995. július 21-én tett feljelentést az I. r., és a II. r. - utóbbit Gy. I. megjelölve - terheltek ellen. A nyomozás elrendelésére zsarolás bűntette [Btk. 323. §-ának (1) bekezdése] miatt ugyanezen a napon került sor.

A II. r. terhelt gyanúsítottkénti első kihallgatására 1995. augusztus 2-án került sor.

Az ezt követően folyamatosan eszközölt nyomozati cselekmények során a II. r. terhelt és a sértett, valamint a tanúk szembesítése 1995. december 1-jével bezáróan történt meg.

A sértett feljelentése alapján indult ügyet azonban már a II. r. terhelt első kihallgatása előtt, az ugyanezen terhelt ellen R. T. sértett sérelmére elkövetett bűncselekmény miatt folyamatban levő büntetőügyhöz egyesítették, és ezen a számon folytatták tovább - több más egyesített üggyel együtt - az eljárást.

1997. május 5-én - a vonatkozó feljegyzésben 1996. május 5-i dátum szerepel - a nyomozó hatóság értesítette a II. r. terheltet, hogy 1997. május 14-én a nyomozati iratok ismertetésére kerül sor.