3230/2013. (XII. 21.) AB végzés
bírói kezdeményezés visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság teljes ülése folyamatban lévő ügyben alkalmazandó jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezés alapján - dr. Lévay Miklós, dr. Salamon László és dr. Stumpf István alkotmánybírók különvéleményével - meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 36. § (2) bekezdés e) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítására és a Salgótarjáni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt 2.K.27.097/2013. számú ügyben való alkalmazásának a kizárására irányuló bírói kezdeményezést visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Az indítványozó Salgótarjáni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság az előtte 2.K.27.097/2013. szám alatt folyamatban lévő per tárgyalását felfüggesztette és az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 25. §-a alapján bírói kezdeményezéssel fordult az Alkotmánybírósághoz. A bíróság a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Szoc. tv.) 36. § (2) bekezdés e) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítását és a Salgótarjáni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt 2.K.27.097/2013. számú ügyben való alkalmazásának a kizárását kérte az Alkotmánybíróságtól. Az indítvány alapjául szolgáló közigazgatási ügy lényegét a bíróság az alábbiak szerint összegezte. A pénzbeli szociális ellátás tárgyában hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indított per felperese a Szoc. tv. 33. §-a alapján 2011. február 1. napjától aktív korúak ellátására volt jogosult, mivel kereső tevékenységet nem tudott folytatni. Az illetékes jegyző a Szoc. tv. 25. § (4) bekezdés b) pontja alapján az említett ellátás jogosultsági feltételeit felülvizsgálta és határozatával 2012. május 31. napjával megszüntette felperes aktív korúak ellátására, ezen belül foglalkoztatást helyettesítő támogatásra való jogosultságát. A jegyző határozata jogalapjaként a Szoc. tv. 36. § (2) bekezdés e) pontját jelölte meg. A bíróság indítványában a Szoc. tv. fenti rendelkezését azért tekintette ellentétesnek az Alaptörvény XIX. cikk (1) bekezdésével, mert az nem teszi lehetővé a szociális hatáskört gyakorló szerv számára azt, hogy az említett szociális ellátás évenkénti felülvizsgálata során az ellátásban részesülő személy önhibáját (annak hiányát, illetve meglétét) megvizsgálja. Az indítványozó kifejtette, hogy a Szoc. tv. 33. §-a a foglalkoztatást helyettesítő támogatás jogosultsági feltételeit eleve úgy határozza meg, hogy azok, akik az említett törvényi feltételeknek megfelelnek, olyan személyeknek tekinthetők, akik önhibájukon kívül nem tudnak kereső tevékenységet folytatni. A bíróság szerint ez a szabályozás összhangban áll az Alaptörvény XIX. cikk (1) bekezdésében foglaltakkal. Az indítványozó álláspontja szerint az alaptörvény-ellenességet az okozza, hogy a szociális hatáskört gyakorló szerv a támogatási jogosultság évenkénti felülvizsgálata során nem azt vizsgálja, hogy a Szoc. tv. 25. § (4) bekezdés d) pontjában foglalt jogosultsági feltételek továbbra is fennállnak-e, hanem a támadott törvényi rendelkezés alapján azt, hogy a felülvizsgálat időpontját megelőző egy évben a Szoc. tv. 36. § (2) bekezdés e) pontjában foglalt feltételek teljesülnek-e. Ennek következtében annak a személynek, aki a foglalkoztatást helyettesítő támogatás megállapításához szükséges törvényi feltételekkel rendelkezik és részére meg is állapították ezt a támogatást, 12 hónap elteltével megszüntethetik a támogatását, amennyiben önhibáján kívül nem tud a támadott törvényi rendelkezésben foglalt feltételek közül legalább egy feltételt teljesíteni. A Szoc. tv. 36. § (2) bekezdés e) pontjának gyakorlati alkalmazása az indítványozó szerint azt eredményezi, hogy az, aki számára az önkormányzat a korlátozott mértékben rendelkezésre álló közfoglalkoztatást legalább évi 30 napban nem tudja biztosítani, önhibáján kívül elveszti a támogatást. Az indítványozó szerint önhibáján kívül elveszítheti a támogatást az is, aki a Szoc. tv. 36. § (2) bekezdés e) pontjában foglaltakat azért nem tudja teljesíteni, mert nem talált munkahelyet és munkaerő-piaci programban vagy képzésben történő részvételre sem lett besorolva.
[2] 2. Az Abtv. 25. §-ában foglalt törvényi rendelkezés és az Alkotmánybíróság irányadó gyakorlata értelmében az egyedi normakontrollra irányuló bírói kezdeményezés csak az indítvánnyal támadott jogszabály alaptörvény-ellenességének a megállapítására és megsemmisítésére irányulhat; bíró a folyamatban lévő ügyben alaptörvény-ellenes mulasztás megállapítását nem indítványozhatja (lásd legutóbb: 3135/2013. (VII. 2.) AB határozat, Indokolás [19]-[20]). Az Abtv. 46. § (1) és (2) bekezdése a jogalkotó általi mulasztással előidézett alaptörvény-ellenesség fennállásának megállapítását nem önálló eljárásként, hanem az Alkotmánybíróság által hatáskörei gyakorlása során alkalmazható jogkövetkezményként szabályozza. Ebből következik, hogy külön mulasztással előidézett alaptörvény-ellenesség fennállásának megállapítására irányuló indítvány előterjesztésére - az Abtv. hatálybalépése, 2012. január 1-je óta - nincs jogszabályi lehetőség (lásd: 3009/2012. (VI. 21.) AB határozat, Indokolás [62]). A jelen ügyben az Alkotmánybíróság az indítvány tartalma alapján azt állapította meg, hogy a bírói kezdeményezés nem a támadott törvényi szabályozás tartalmi alaptörvény-ellenességét állította, hanem azt kifogásolta, hogy a törvényalkotó a foglalkoztatást helyettesítő támogatás évenkénti felülvizsgálatánál a szociális hatáskört gyakorló szerv számára törvényi feltételként nem írta elő az önhiba megvizsgálását. Az indítványban foglalt indokolás szerint ez a szabályozási hiány vezet arra, hogy a szociális hatáskört gyakorló szerv az említett támogatás éves felülvizsgálata során a Szoc. tv. 36. § (2) bekezdésének e) pontjában szabályozott törvényi feltételek vizsgálatánál a támogatásban részesülő személy oldalán az önhiba fenn álltát vagy annak hiányát nem vizsgálhatja. Minderre figyelemmel az Alkotmánybíróság a bírói kezdeményezést az indítványozó jogosultságának hiánya miatt, az Abtv. 64. § b) pontja és az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 65. § (1) bekezdése alapján visszautasította.
[3] 3. Az Alkotmánybíróság a vizsgált ügyben a bírói kezdeményezés visszautasítása mellett az alábbiakat jegyzi meg. Az Alaptörvény XIX. cikk (1) bekezdésének első mondata értelmében az állam törekszik arra, hogy minden állampolgárának szociális biztonságot nyújtson. Az Alaptörvény XIX. cikk (1) bekezdésének második mondata alapján anyaság, betegség, rokkantság, fogyatékosság, özvegység, árvaság és önhibáján kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén minden magyar állampolgár törvényben meghatározott támogatásra jogosult. Az Alaptörvény XIX. cikk (2) bekezdése rögzíti, hogy az állam a szociális biztonságot - a XIX. cikk (1) bekezdés szerinti és más rászorulók esetében - a szociális intézmények és intézkedések rendszerével teremti meg. A szociális intézményrendszer és az Alaptörvény XIX. cikk (1) bekezdés második mondatában foglalt támogatások kialakítása és szabályozása a jogalkotó feladata, melynek során - az Alaptörvény keretei között - széles körű mérlegelés illeti meg. Az egyes támogatási formákra vonatkozó jogszabályi rendelkezések részletszabályait (ide értve a támogatásra való jogosultság feltételeit és annak mértékét is) - az Alaptörvény keretei között - a jogalkotó szabadon alakíthatja. Az Alaptörvény XIX. cikk (1) bekezdéséből nem vezethető le az állam számára egy konkrét támogatási forma konkrét részletszabályának a megalkotására vonatkozó kötelezettség. Az adott támogatást szabályozó jogszabály szabályozásának az egészéből kiragadott egyetlen szabályozási elemből, vagy állított szabályozási hiányosságból önmagában még nem ítélhető meg az, hogy az állam eleget tett-e az Alaptörvény XIX. cikk (2) bekezdésében foglalt kötelezettségének.
Budapest, 2013. december 16.
Dr. Paczolay Péter s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Salamon László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Balsai István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Stumpf István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Salamon László alkotmánybíró különvéleménye
[4] A határozattal nem értek egyet.
[5] Álláspontom szerint a bírói kezdeményezés nem alaptörvény-ellenes mulasztás megállapítására, hanem - megszövegezése és tartalma szerint is - a Szoc. tv. 36. § (2) bekezdése e) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítására irányult.
[6] Az Abtv. 46. § (1)-(2) bekezdése az alaptörvény-ellenes mulasztást a jogalkotói feladat elmulasztásával tekinti megvalósítottnak. Ez olyan joghézagot, illetve hiányosságot tételez fel, amely vagy nemzetközi szerződésből, vagy kifejezett jogszabályi felhatalmazásból eredő jogalkotói feladat elmulasztásából származik, illetve mely a jogi szabályozás Alaptörvényből levezethető lényeges tartalmi hiányossága következtében áll fenn.
[7] A támadott jogszabályi rendelkezés nem tartalmaz ilyen joghézagot vagy hiányosságot. A jogszabály világos és egyértelmű: a Szoc. tv. 36. § (2) bekezdés e) pontja megdönthetetlen vélelemként önhibának minősíti, ha az érintett az említett jogszabályban felsorolt feltételek egyikét sem teljesítette. E jogszabályi konstrukcióból következően valóban kizárt mindennemű további önhiba vizsgálata. A bírói kezdeményezés ezt tartja alaptörvény-ellenesnek, vagyis a szabályozással kapcsolatosan tartalmi kifogása van. Ezért véleményem szerint az indítvány nem értelmezhető joghézag vagy Alaptörvényből levezethető szabályozási hiányosság megállapítására irányulónak, melynek következtében a visszautasításának a feltételei nem állnak fenn.
[8] Álláspontom szerint az indítványt annak mérlegelésével kellett volna elbírálni, hogy a Szoc. tv. 36. § (2) bekezdés e) pontjában foglalt feltételek mindegyikének elmaradása megalapozza-e az önhiba ex lege megdönthetetlen vélelmének felállítását. Ennek eredményétől függően lehet állást foglalni a támadott rendelkezés alkotmányossága, illetve alaptörvény-ellenessége kérdésében.
Budapest, 2013. december 16.
Dr. Salamon László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Stumpf István alkotmánybíró különvéleménye
[9] Nem értek egyet a többségi határozat rendelkező részében foglalt visszautasítással, álláspontom szerint az indítványt érdemben kellett volna elbírálni.
[10] Az indokolás lényegét tekintve a jelen ügyben az Alkotmánybíróság az indítvány tartalma alapján azt állapította meg, hogy a bírói kezdeményezés nem a támadott törvényi szabályozás tartalmi alaptör-vény-ellenességét állította, hanem szabályozási hiányt kifogásolt; minderre figyelemmel pedig az a bírói kezdeményezést az indítványozó jogosultságának hiánya miatt visszautasította, arra hivatkozással, hogy bíró a folyamatban lévő ügyben alaptörvény-ellenes mulasztás megállapítását nem indítványozhatja.
[11] A visszautasítás alátámasztására szolgáló indokolást nem gondolom kellőképpen meggyőzőnek. Egyrészt, formálisan nem mulasztás megállapítását kéri a bíró, hanem megsemmisítést. Másrészt pedig, tartalmát tekintve az indítvány az alkalmazandó szabálynak az alaptörvény-ellenességét állítja. Az indítványozó szerint a kifogásolt szabály által az alapul szolgáló bírósági ügy felperesének okozott sérelem a megsemmisítéssel orvosolható lenne. Ez azt jelenti, hogy nem csak jogalkotói beavatkozással lehet a sérelmes helyzetet elhárítani, ilyen értelemben tehát megalapozottan nem állítható, hogy a kérelem funkcionálisan mulasztás megállapítására irányult volna.
[12] A többségi határozat indokolása a bírói kezdeményezés visszautasítása mellett az alkotmányjogi probléma tartalmára vonatkozó megjegyzéseket is tett, kvázi nem hivatalos érdemi vizsgálatot végzett. Ennek keretében kimondta, hogy "az Alaptörvény XIX. cikk (1) bekezdés második mondatában foglalt támogatások kialakítása és szabályozása a jogalkotó feladata, melynek során - az Alaptörvény keretei között - széles körű mérlegelés illeti meg. Az egyes támogatási formákra vonatkozó jogszabályi rendelkezések részletszabályait (ide értve a támogatásra való jogosultság feltételeit és annak mértékét is) - az Alaptörvény keretei között - a jogalkotó szabadon alakíthatja." Ezek a tételek azonban álláspontom szerint önmagukban nem támasztják alá az indítványnak a megalapozatlanságát. A bíró indítványa ugyanis tulajdonképpen akként is megfogalmazható, hogy a törvényhozó az adott szociális ellátás szabályozásánál nem maradt "az Alaptörvény keretei között", mert nem vett figyelembe egy alaptörvényben kifejezetten nevesített feltételt, az érintett állampolgár "önhibáját".
[13] Álláspontom szerint tehát az Alkotmánybíróságnak értelmeznie kellett volna, hogy mi a tartalma Alaptörvény XIX. cikk (1) bekezdésében a magyar állampolgárok számára biztosított önhibáján kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén törvényben meghatározott támogatásra való jogosultságnak; ezt követően lehetett volna kellőképpen megalapozottan eldönteni, hogy a vizsgált szabályozás az Alaptörvény által támasztott követelménynek megfelel-e.
Budapest, 2013. december 16.
Dr. Stumpf István s. k.,
alkotmánybíró
[14] A különvéleményhez csatlakozom:
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: III/1008/2013.