EH 2004.1093 Fogyasztónak minősül az a nem természetes személy is, aki az áru végső felhasználója [1997. évi CLV. tv. 2. § e) pontja].[1]

Az elsőfokú közigazgatási szerv határozatával a felperes minőségi kifogás szabálytalan intézésével kapcsolatos panaszát hatáskör hiányában elutasította. Megállapította, hogy a felperes, mint kft. vásárolt telefonkészüléket, ezért a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (a továbbiakban: Fgytv.) 2. §-ának e) és i) pontjai alapján nem jogosult a panaszügy kivizsgálására.

A felperes fellebbezése folytán az alperes határozatával kizárólag a jogorvoslati tájékoztatás tekintetében változtatta meg az elsőfokú határozatot, egyéb rendelkezéseit helybenhagyta. Határozata indokolásában megállapította, hogy a felperesi kft. nem tartozik az Fgytv.-ben meghatározott fogyasztó fogalomkörébe; az Fgytv. szerint fogyasztó lehet a gazdálkodó szervezet is, azonban a felperesi társaság nem felel meg annak a kitételnek, hogy a telefont a gazdasági vagy szakmai tevékenységén kívül használja, feltételezhető, hogy a telefont e tevékenysége folytatása céljából használja.

A felperes keresetében kérte a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését és az elsőfokú közigazgatási szerv új eljárásra kötelezését.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a közigazgatási határozatokat hatályon kívül helyezte és az elsőfokú közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az Fgytv. 2. § e) pontjában a "személy" csak köznyelvi értelemben jelent természetes személyt, polgárjogi értelemben személyen az ember, valamint az állam, mint jogalany és a jogi személy értendő. Az Fgytv. 2. § e) pontja nem értelmezhető az alperes által vélt módon, hiszen nyilvánvaló, hogy egy gazdálkodó szervezet minden beszerzésének közvetve, vagy közvetlenül a gazdasági tevékenység érdekében, a gazdasági tevékenységhez kapcsolódóan kell történnie. A felperes esetében tehát a telefon vásárlása kapcsán mind a fogyasztó, mind a fogyasztói forgalom fogalom törvényi értelmezési feltételei fennállnak.

Az alperes a jogerős ítélet ellen a Pp. 270. § (2) bekezdésének ba) pontjára alapítottan felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, amelyben kérte annak hatályon kívül helyezését. Álláspontja szerint a jogerős ítélet az Fgytv. 2. §-ának e) és i) pontjában ütközően jogszabálysértő. A felülvizsgálni kért határozattal összefüggő jogkérdés elvi jelentőségét támasztja alá az is, hogy az ítéletben megfogalmazott álláspont alkalmazása azt jelentené, hogy a gazdasági életben elsősorban védelemre szoruló természetes személy fogyasztók mellett a fogyasztóvédelmi hatóságoknak a gazdálkodó szervezetek fogyasztói panaszában akkor is el kellene járniuk, ha a törvény értelmében azok nem tartoznak a fogyasztóvédelmi hatóságok hatáskörébe.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 273. § (1) bekezdése alapján előzetesen megvizsgálva megállapította, hogy az megfelel a Pp. 270. § (2) bekezdésében foglaltaknak, mert a jogerős ítélettel kapcsolatban elvi jelentőségű jogkérdésként merült fel, hogy az Fgytv. alkalmazásában fogyasztónak minősül-e a gazdasági társaság; ezért elrendelte a felülvizsgálati eljárás lefolytatását.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

Az Fgytv. 2. §-ának e) pontja értelmében fogyasztó: az a személy, aki - gazdasági vagy szakmai tevékenység körén kívül - árut vesz, rendel, használ, illetve akinek a részére a szolgáltatást végzik, aki az áruval vagy szolgáltatással kapcsolatos tájékoztatás, vagy ajánlat címzettje.

A 2. § i) pontja szerint a fogyasztói forgalom: az árunak vagy a szolgáltatásnak közvetlenül a fogyasztó mint végső felhasználó részére történő forgalmazása, vagy nyújtása, továbbá ingyenes minta, áru átadása.

Amint azt az elsőfokú bíróság is helyesen állapította meg ítélete indokolásában - a Legfelsőbb Bíróság korábbi eseti döntésére hivatkozással -, a fogyasztói státus egyik legfontosabb kritériuma, hogy a dolog megszerzése, birtoklása, használata annak végső felhasználása érdekében történjen.

Arra nem merült fel adat, hogy a felperes a telefonkészüléket - amelyre előfizetői szerződést is kötött - további értékesítés céljából vásárolta volna.

Tévedett tehát az alperes, mert az Fgytv. fenti rendelkezésének általa adott ilyen tág értelmezése azt eredményezné, hogy a nem természetes személy fogyasztó minden vásárlása gazdasági vagy szakmai tevékenysége körébe tartozna, következésképpen fogyasztónak egyetlen áru vásárlásakor sem lenne minősíthető. A perbeli telefonvásárlás nem kétséges, hogy a felperes gazdasági és szakmai tevékenységét is szolgálhatja, azonban a nem természetes személy fogyasztói minőségben történő áruvásárlásának a specifikuma az, hogy a vásárolt áru végső felhasználója legyen. A felülvizsgált ügyben a felperes a telefonkészülék előfizetője, végső felhasználója lett, így azt nem gazdasági vagy szakmai tevékenysége körében, hanem azon kívül, fogyasztóként vásárolta, melyből következően panaszának kivizsgálása az alperes hatáskörébe tartozik.

Végül a Legfelsőbb Bíróság megjegyzi, hogy alaptalanul hivatkozott az alperes felülvizsgálati kérelmében az 1999/44/EK irányelvre, mert az Fgytv. indokolása utal arra, hogy a fogyasztó fogalmának definíciója összhangban van az Európai Unió közösségi szintű joggyakorlatával.

Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. III. 37.675/2003. sz.)