BH 1998.4.169 Szövegkörnyezetében kell vizsgálni és tartalma szerint megítélni, hogy valamely sértő tény állítása vagy híresztelése valótlan-e [Ptk. 78. § (1)-(2) bek., 84. § (1) bek. a) pont].

A jogerős ítélet megállapította, hogy az alperesek az 1994. december 20-án kibocsátott aláírásgyűjtő íven közölt azon tényállításukkal, hogy a felperes "érvényes építési engedély nélkül festék- és lakkégető üzem létesítését kezdte meg", a felperes jó hírnevét megsértették. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.

A jogerős ítélet által megállapított tényállás szerint a felperes 1994. nyarán a környezetre ártalmasnak minősülő festék- és lakkégető üzem létesítését határozta el. Ehhez különböző előzetes hatástanulmányokat végeztetett, illetőleg előzetes hozzájárulásokat szerzett be. 1994. december 6-án 700 m2 alapterületű üzemcsarnokot vásárolt, és hozzáfogott az engedélyezési tervek beszerzéséhez is. Ezzel egyidejűleg az általa megszerzett, raktár jellegű helyiségben a felperes egy, a veszélyes hulladékok építésére alkalmas kemencét szerelt össze.

Az alperesek 1994. december 20-án aláírásgyűjtő ívet szerkesztettek, amelynek szövege szerint a lakosság tiltakozását kívánták demonstrálni a tervezett létesítmény ellen. Az aláírásgyűjtő ív szövege szerint: "Tudomásunkra jutott, hogy az A. Kft. érvényes építési engedély és a közvélemény tudta nélkül festék- és lakkégető üzem létesítését kezdte meg. A festék- és lakkmaradványok, valamint égéstermékeik veszélyes hulladékok. Az égetőmű belterületi telepítése ellentmond minden ésszerűségnek, veszélyezteti egészségünket, rontja a település és környékének idegenforgalmi lehetőségeit. Kérjük aláírásával megerősítve fejezze ki tiltakozását, követelve egyben az ügy részletes kivizsgálását, a felelősök megbüntetését." Ezt az aláírásgyűjtő ívet 2363 helyi lakos aláírta.

A jogerős ítélet a fenti tényállás alapján arra a következtetésre jutott, hogy az alperesek a felperesnek a Ptk. 78. §-ában védett jó hírnevét azzal a tényállításukkal, hogy a felperes érvényes építési engedély nélkül kezdte meg az üzem létesítését, megsértették, mert e tény valótlan volt. A csarnokban végeztetett kemence-összeszerelési munka ugyanis nem jelenti az alperesek által hivatkozott üzem létesítésének a megkezdését, és a szerelés nem is minősült építési engedélyhez kötött tevékenységnek.

A jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmükben az alperesek a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének a teljes elutasítását kérték. Álláspontjuk szerint, miután a jogsértőnek tartott tényállítás nem volt valótlan, a jogerős ítélet jogszabálysértéssel állapította meg a személyhez fűződő jog megsértését. Jogi álláspontjuk szerint nem vitás a tény, hogy a felperes a 12/1986. (XII. 30.) ÉVM rendelet 30. §-a szerinti építési engedéllyel nem rendelkezett, és a tevékenység megkezdése sem történhetett volna meg e jogszabály 20. §-ának (2) bekezdése alapján az engedély beszerzése előtt. Az is engedély nélküli volt, hogy a raktárhelyiségben ipari tevékenységet végzett a felperes. Tévesen jutott arra a következtetésre a másodfokú bíróság, hogy a tartály-összeszerelés nem minősül építési engedély nélküli tevékenységnek.

A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.