BH 2012.12.296 I. A választottbírósági kikötés nem tekinthető a szokásos gyakorlatnak megfelelő kikötésnek, ezért csak akkor válik a szerződés részévé, ha azt a másik fél külön, figyelemfelhívó tájékoztatást követően kifejezetten elfogadja [Ptk. 205. § (2) bek., 1994. évi LXXI. tv. (továbbiakban: Vbtv.) 5. § (1) és (5) bek.].

II. Vélelem szól amellett, hogy a fogyasztói szerződésben az egyoldalúan, előre meghatározott, illetve az általános szerződési feltételt a felek egyedileg nem tárgyalták meg. A fogyasztóval szerződő fél ezt a vélelmet csak akkor tudja megdönteni, ha kétséget kizáróan bizonyítja, a szerződéskötést megelőzően biztosította annak lehetőségét, hogy az adott feltétel tartalmát a fogyasztó befolyásolhassa és a fogyasztó e lehetőséggel nem élve fogadta el a feltételt [Legfelsőbb Bíróság 2/2012. (XII. 12.) PK vélemény 2. pontja].

A felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából irányadó tényállás szerint a felek - a felperes mint hitelező, valamint az alperes mint adós - 2007. augusztus 16-án kötöttek kölcsönszerződést az S. I. Magic típusú, X. forgalmi rendszámú gépjármű megvásárlásához. A szerződés V. pontja szerint az adós tudomásul veszi, hogy a kölcsönszerződés hatálybalépésekor érvényes gépjármű kölcsönszerződés Általános Szerződési Feltételei (ÁSzF) a kölcsönszerződés elválaszthatatlan III. számú mellékletét képezi és a kölcsönszerződés aláírásával tanúsítja, hogy annak tartalmát megismerte. A szerződés tartalmazza, a hitelező az ÁSzF III., X. és XII. fejezetében foglalt rendelkezéseire, ezen belül az ÁSzF XII. 97. pontja szerinti választottbírósági kikötésre külön is felhívta az adós figyelmét, az adós pedig e figyelemfelhívó tájékoztatást megértette, azt kifejezetten elfogadta.

A felperesnek a szerződéskötéskor hatályos Általános Szerződési Feltételei XII. pontja a felek közötti elszámolás mikéntjét részletezi, míg XIII. 97. pontja az "Egyéb Rendelkezések" keretében a Központi Hitelinformációs Rendszerről nyújt tájékoztatást. Az ÁSzF XIII. 100. pontja rendelkezik arról, miszerint "a kölcsönszerződésből eredő jogviták rendezésére az Adós, Adóstárs a Biztosítéki Szerződés felei, valamint a Hitelező alávetik magukat a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Állandó Választott Bíróság kizárólagos illetékességének, mely Választott Bíróság saját eljárási szabályai alapján jár el".

Az első fokon eljárt bíróság végzésével a pert a Pp. 130. § (1) bekezdésének b) pontjára, valamint 157. § a) pontjára hivatkozással megszüntette. A választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény (Vbtv.) 5. § (1) és (5) bekezdéseire hivatkozással kifejtette, a választottbírósági kikötésre való utalás megtörtént, azt az alperes elfogadta.

Az elsőfokú bíróság végzése ellen a felperes élt fellebbezéssel. Utalt arra, hogy a kölcsönszerződésben adminisztrációs hiba miatt a felperes kizárólag az ÁSzF III., X. és XII. 97. pontjaiban foglaltakra hívta fel külön a figyelmet, ezért a választottbírósági kikötés nem vált a szerződés részévé.

A másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Hivatkozott arra, miszerint a kölcsönszerződés tartalmához képest az ÁSzF megfelelő pontjának téves rögzítése nem jelenti azt, hogy a válaszott­bírósági kikötésre a felperes az alperes figyelmét külön nem hívta fel. Az alperes számára is egyértelműen megállapítható volt, hogy a kölcsönszerződés elírást tartalmaz.

A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és azt kérte, hogy a Kúria utasítsa az eljárt bíróságokat az ügy érdemi tárgyalására. Véleménye szerint a jogerős végzés sérti a Vbtv. 3. §-ában foglaltakat, s nem felel meg az EBH 2003/875. számú elvi határozatban írtaknak sem. Előadta, az ÁSzF 97. pontja - melyre az alperes figyelmét kifejezetten felhívta - a Központi Hitelinformációs Rendszerbe való nyilvántartásba vétel feltételeiről, valamint a továbbított adatokra vonatkozóan tartalmaz tájékoztatást, a választottbírósági kikötésről nem tesz említést. Ebből következően adminisztrációs hiba folytán a választottbírósági kikötés helyett a Központi Hitelinformációs Rendszerről tájékoztatta kifejezetten az alperest. Míg a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Állandó Választottbíróság kizárólagos illetékességére vonatkozó rendelkezés az ÁSzF XIII. 100. pontjában található, addig a felek között létrejött kölcsönszerződés 5. pontjában az ÁSzF III., IX. és XII. fejezeteire hívta fel az alperes figyelmét. Az adminisztrációs hiba tényét támasztja alá az a körülmény is, hogy a XII. fejezet a megjelölt 97. pontot nem is tartalmazza. Amennyiben pedig a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Választottbíróság osztja nézetét, hogy a választottbírósági kikötés nem vált a kölcsönszerződés részévé, úgy nem lenne módja követelését jogi úton érvényesíteni.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.