EH 2003.875 Az üzletszabályzatnak a választottbírósági kikötést tartalmazó rendelkezése a szokásostól eltérő rendelkezés. Ezért ez a kikötés csak akkor válik a szerződés részévé, ha erről a szerződés megkötése előtt a másik szerződő felet tájékoztatják és a másik szerződő fél a választottbírósági kikötést az üzletszabályzatra mint ilyen kikötést tartalmazó okiratra utalással elfogadja [Ptk. 205. § (1)-(3) és (5) bek., 1994. évi LXXI. tv. (továbbiakban: Vbtv.) 3. §, 5. § (1), (2), (3) és (5) bek., 8. § (1) bek.].

A felperes a keresetében előadta, hogy 2000. július 24-én tőzsdei bizományi vételi szerződést kötött az alperessel. Ebben az alperest 13 890 db MÁK 2002/H. elnevezésű 10 000 Ft/db névértékű államkötvény vásárlásával bízta meg 10 803 Ft/db egységáron és az értékpapírok ellenértékét - 150 056 587 Ft-ot - még ezen a napon átutalta. Az alperest 2001. augusztus 27-én azzal bízta meg, hogy az értékpapír állományát transzferálja át a D. Bank Rt.-hez, míg a pénzkövetelését a P. Rt.-nél vezetett bankszámlájára kérte átutalni. Az alperes az értékpapírokat a megbízás szerint nem transzferálta a felperes által megjelölt bankhoz, ezzel az alperes megszegte a Ptk. 466. §-ában, valamint az 1996. évi CXI. tv. 100. és 101. §-aiban foglalt kötelezettségét. A felperes előadta, hogy sem az államkötvények, sem azok ellenértéke nem áll rendelkezésére, ezért 150 056 587 Ft tőke és ennek 2001. augusztus 27-étől járó évi 20%-os kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetlevelét idézés kibocsátása nélkül elutasította. A felperes kereseti előadása, a tőzsdei bizományi vételi szerződés és a szerződésre irányadó üzletszabályzat alapján megállapította, hogy a felek között érvényes választottbírósági kikötés jött létre. Ezért a választott­bíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. tv. 3. § (1) bekezdés c) pont és 5. § (2), (3) és (5) bekezdése értelmében bírósági eljárás helyett választottbírósági eljárásnak van helye.

A végzés ellen a felperes fellebbezett, annak hatályon kívül helyezését és az eljárás folytatásának az elrendelését kérte. Egyrészt arra hivatkozott, hogy a felperes keresete nem tőzsdei jogügylettel, hanem a felperes és az alperes közötti elszámolással, illetve a tőzsdén kívüli államkötvénnyel kapcsolatos követelésen alapul, ezért nem vonatkozik rá az üzletszabályzat 41. pontjában foglalt választottbírósági eljárásra vonatkozó rendelkezés. Másrészt az üzletszabályzatnak választott­bírósággal kapcsolatos kikötése nem vált a szerződés részévé. A módosított Ptk. 205. §-ának (1), (3) és (5) bekezdése, továbbá a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. tv. 8. § (1) bekezdése értelmében a gazdálkodó szervezet üzletszabályzatának a választottbírósági kikötést tartalmazó rendelkezése a szokásostól eltérő rendelkezés, ezért az, mint általános szerződési feltétel, akkor vált volna a szerződés részévé, ha arra a felperes figyelmét az alperes külön felhívta volna és azt a felperes kifejezetten elfogadta volna. Az alperes a felperes figyelmét erre a szokástól eltérő rendelékezésre nem hívta fel, ezért az nem válhatott a szerződés részévé.

Az alperes fellebbezésre tett észrevételében előadta, hogy a felperes által hivatkozott üzletszabályzat már nincs hatályban, helyébe a 2001. május 20-án kelt és az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet által 2001. július 11-én jóváhagyott üzletszabályzat lépett. Ezen üzletszabályzat 34.1. pontja rendelkezik a választottbírósági eljárásról, a 34.2. pontja pedig a bírósági eljárásról. A felperest akkor illetné meg a választás joga, ha a követelés nem éri el az 5 millió forintot. Ebben az esetben a Budapesti Értéktőzsde és Árutőzsde Állandó Választottbíróságához, vagy a Pesti Központi Kerületi Bírósághoz fordulhatna.

A fellebbezés alapos.

A választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. tv. (a továbbiakban: Vbtv.) 3. §-a értelmében a perbeli esetben nem volt jogi akadálya annak, hogy a peres felek a bírósági eljárás helyett választottbírósági eljárást a szerződésben kikössék. A fenti törvény 5. § (1) bekezdése alapján a választott­bírósági szerződés más szerződés részeként vagy önálló szerződésként köthető, de azt írásba kell foglalni. Az (5) bekezdés értelmében választottbírósági szerződésnek minősül az írásban megkötött szerződésben választottbírósági kikötést tartalmazó iratra való hivatkozás azzal, hogy az abban foglalt kikötés a szerződés részét alkotja.

A perbeli esetben a felperes által becsatolt szerződés 6. pontjában a peres felek azt rögzítették, hogy a szerződésben nem szabályozott kérdésekben a számlaszerződés, a bizományos üzletszabályzata és a Ptk. vonatkozó rendelkezései az irányadóak. Ez az üzletszabályzat tartalmazza többek között a választottbírósági eljárásra vonatkozó kikötést is. Ezért az 1997. évi CXLIX. tv.-nyel módosított Ptk. 205. §-ának (3) bekezdésében foglaltak értelmében az üzletszabályzat mint általános szerződési feltétel a perbeli szerződés által nem szabályozott kérdésekben a szerződés részévé vált, azt a felperes a szerződés aláírásával elfogadta. A bizományi szerződéseknek azonban nem szokásos feltétele a bíróságok illetékességének vagy a választottbírósági eljárásnak a kikötése. A Ptk. 205. § (5) bekezdése alapján az általános szerződési feltételeknek - ilyen az üzletszabályzat is - a szokásos szerződési gyakorlattól eltérő feltétele csak akkor válik a szerződés részévé, ha azt a másik fél - a külön figyelemfelhívó tájékoztatást követően - kifejezetten elfogadta. A bírói gyakorlat szerint az üzletszabályzatnak a választottbírósági kikötést tartalmazó rendelkezése a szokásostól eltérő rendelkezés (BH 2001/3. 131. je.). Ezért ez a kikötés csak akkor vált volna az üzletszabályzat elfogadásával a szerződés részévé, ha erről a szerződés megkötése előtt a felperest a másik szerződő fél tájékoztatja és a választottbírósági kikötést a felperes kifejezetten az üzletszabályzatra, mint ilyen kikötést tartalmazó okiratra utalással elfogadja [Vbtv. 5. § (5) bek.]. A figyelemfelhívó tájékoztatás megtörténtének a bizonyítása az alperest terhelné, aki erre az észrevételeiben még csak nem is hivatkozott.

Választottbírósági kikötés hiányában rendes bírósági eljárásnak van helye, ezért a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság a Pp. 254. §-a szerint alkalmazandó 252. §-ának (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte és a rendelkező rész szerint határozott.

Az eljárás az 1990. évi XCIII. tv. 57. § a) pontja alapján illetékmentes. (Legf. Bír. Gf. I. 32.236/2002. sz.)