62006CJ0249[1]

A Bíróság (nagytanács) 2009. március 3-i ítélete. Az Európai Közösségek Bizottsága kontra Svéd Királyság. Tagállami kötelezettségszegés - Az EK 307. cikk második bekezdésének megsértése - Az EK-Szerződés és a tagállamnak az Európai Unióhoz való csatlakozását megelőzően harmadik országokkal kötött kétoldalú megállapodásai közötti összeegyeztethetetlenségek kiküszöbölésére irányuló megfelelő intézkedések elfogadásának elmulasztása - A Svéd Királyság által az Argentin Köztársasággal, a Bolíviai Köztársasággal, az Egyiptomi Arab Köztársasággal, az Elefántcsontparti Köztársasággal, Hongkonggal, az Indonéz Köztársasággal, a Jemeni Köztársasággal, a volt Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársasággal, a Kínai Népköztársasággal, a Madagaszkári Köztársasággal, Malajziával, a Pakisztáni Iszlám Köztársasággal, a Perui Köztársasággal, a Srí Lanka Demokratikus Szocialista Köztársasággal, a Szenegáli Köztársasággal, a Tunéziai Köztársasággal és a Vietnami Szocialista Köztársasággal kötött beruházási megállapodások. C-249/06. sz. ügy.

C-249/06. sz. ügy

Az Európai Közösségek Bizottsága

kontra

Svéd Királyság

"Tagállami kötelezettségszegés - Az EK 307. cikk második bekezdésének megsértése - Az EK-Szerződés és a tagállamnak az Európai Unióhoz való csatlakozását megelőzően harmadik országokkal kötött kétoldalú megállapodásai közötti összeegyeztethetetlenségek kiküszöbölésére irányuló megfelelő intézkedések elfogadásának elmulasztása - A Svéd Királyság által az Argentin Köztársasággal, a Bolíviai Köztársasággal, az Egyiptomi Arab Köztársasággal, az Elefántcsontparti Köztársasággal, Hongkonggal, az Indonéz Köztársasággal, a Jemeni Köztársasággal, a volt Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársasággal, a Kínai Népköztársasággal, a Madagaszkári Köztársasággal, Malajziával, a Pakisztáni Iszlám Köztársasággal, a Perui Köztársasággal, a Srí Lanka Demokratikus Szocialista Köztársasággal, a Szenegáli Köztársasággal, a Tunéziai Köztársasággal és a Vietnami Szocialista Köztársasággal kötött beruházási megállapodások"

Az ítélet összefoglalása

1. Eljárás - Szóbeli szakasz - Újbóli megnyitás

(EK 222. cikk, második bekezdés; a Bíróság eljárási szabályzata, 61. cikk)

2. Nemzetközi megállapodások - A tagállamok megállapodásai - Az EK-Szerződést megelőző megállapodások

(EK 57. cikk, (2) bekezdés, EK 59. cikk, EK 60. cikk, (1) bekezdés, és EK 307. cikk, második bekezdés)

1. Az EK 222. cikk második bekezdése alapján a főtanácsnok feladata, hogy teljesen pártatlanul és függetlenül eljárva, nyilvános tárgyaláson indokolással ellátott indítványt terjesszen elő azokban az ügyekben, amelyek esetében a Bíróság alapokmánya szerint a főtanácsnok részvételére van szükség. Mivel a Bíróságot nem köti sem a főtanácsnok indítványa, sem az annak alapját képező indokolás, nem feltétlenül szükséges az eljárási szabályzat 61. cikke alapján minden olyan esetben újból megnyitni a szóbeli szakaszt, amikor a főtanácsnok olyan jogi szempontot hoz fel, amelyet a felek nem vitattak meg, mivel az ítélet nem alapul olyan érveken, amelyeket a felek nem vitattak meg.

(vö. 13-14. pont)

2. Nem teljesíti az EK 307. cikk második bekezdéséből eredő kötelezettségeit az a tagállam, amely elmulasztja megtenni a harmadik állammal kötött beruházási megállapodások tőkeátutalási rendelkezései tekintetében fennálló összeegyeztethetetlenségek kiküszöbölésére irányuló megfelelő lépéseket.

Az EK 57. cikk (2) bekezdése, az EK 59. cikk és az EK 60. cikk (1) bekezdése arra irányuló hatáskört biztosít a Tanácsnak, hogy egyes pontosan meghatározott esetekben korlátozza a tagállamok és a harmadik államok közötti tőkemozgásokat és fizetési műveleteket. Az említett rendelkezések hatékony érvényesülésének biztosítása érdekében a tőke szabad mozgását korlátozó intézkedéseknek - amennyiben a Tanács ilyen intézkedéseket hoz - azonnal alkalmazhatóknak kell lenniük az érintett államok tekintetében, amelyek olyan harmadik államok is lehetnek, amelyek beruházási megállapodást írtak alá. Ezért a valamely tagállam és egy harmadik állam között korábban megkötött megállapodás tárgyával megegyező vagy ahhoz kapcsolódó területen harmadik államok tekintetében korlátozást bevezető intézkedések egyoldalú meghozatalára irányuló ezen tanácsi hatáskörök akkor minősülnek összeegyeztethetetlennek az említett megállapodással, ha egyrészt a megállapodás nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely lehetővé tenné az érintett tagállam számára, hogy a Közösség tagjaként jogait gyakorolja, és kötelezettségeinek eleget tegyen, másrészt pedig nem áll rendelkezésre olyan nemzetközi jogi mechanizmus sem, amely ezt lehetővé tenné.

A szóban forgó megállapodás újbóli megvitatásához szükséges idő, amely minden nemzetközi tárgyalással együtt jár, eleve összeegyeztethetetlen ezeknek az intézkedéseknek a hatékony érvényesülésével. A nemzetközi jog által biztosított egyéb eszközök - például a megállapodás felfüggesztése, sőt a szóban forgó megállapodás vagy a megállapodás egyes rendelkezéseinek felmondása - igénybevételének lehetősége túlságosan bizonytalan hatású ahhoz, hogy biztosítsa a Tanács által hozott intézkedések megfelelő alkalmazhatóságát.

(vö. 36-38., 40-41., 45. pont)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nagytanács)

2009. március 3.(*)

"Tagállami kötelezettségszegés - Az EK 307. cikk második bekezdésének megsértése - Az EK-Szerződés és a tagállamnak az Európai Unióhoz való csatlakozását megelőzően harmadik országokkal kötött kétoldalú megállapodásai közötti összeegyeztethetetlenségek kiküszöbölésére irányuló megfelelő intézkedések elfogadásának elmulasztása - A Svéd Királyság által az Argentin Köztársasággal, a Bolíviai Köztársasággal, az Egyiptomi Arab Köztársasággal, az Elefántcsontparti Köztársasággal, Hongkonggal, az Indonéz Köztársasággal, a Jemeni Köztársasággal, a volt Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársasággal, a Kínai Népköztársasággal, a Madagaszkári Köztársasággal, Malajziával, a Pakisztáni Iszlám Köztársasággal, a Perui Köztársasággal, a Srí Lanka Demokratikus Szocialista Köztársasággal, a Szenegáli Köztársasággal, a Tunéziai Köztársasággal és a Vietnami Szocialista Köztársasággal kötött beruházási megállapodások"

A C-249/06. sz. ügyben,

Az EK 226. cikk alapján kötelezettségszegés megállapítása iránt a Bírósághoz 2006. május 29-én

az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: C. Tufvesson, B. Martenczuk és H. Støvlbæk, meghatalmazotti minőségben)

felperesnek

a Svéd Királyság (képviselik: A. Falk és K. Wistrand, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

támogatják:

a Litván Köztársaság (képviseli: D. Kriaučiūnas, meghatalmazotti minőségben),

a Magyar Köztársaság (képviselik: Fazekas J., Szíjjártó K. és Fehér M. meghatalmazotti minőségben),

a Finn Köztársaság (képviselik: A. Guimaraes-Purokoski és J. Heliskoski, meghatalmazotti minőségben)

beavatkozók,

benyújtott keresete tárgyában,

A BÍRÓSÁG (nagytanács),

tagjai: V. Skouris elnök, P. Jann, C. W. A. Timmermans, A. Rosas, K. Lenaerts, M. Ilešič, A. Ó Caoimh és J.-C. Bonichot (előadó), tanácselnökök, G. Arestis, A. Borg Barthet, J. Malenovský, U. Lőhmus és E. Levits bírák,

főtanácsnok: M. Poiares Maduro,

hivatalvezető: Fülöp B. tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2008. május 6-i tárgyalásra,

a főtanácsnok indítványának a 2008. július 10-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Keresetlevelével az Európai Közösségek Bizottsága annak megállapítását kéri a Bíróságtól, hogy az Argentin Köztársasággal, a Bolíviai Köztársasággal, az Egyiptomi Arab Köztársasággal, az Elefántcsontparti Köztársasággal, Hongkonggal, az Indonéz Köztársasággal, a Jemeni Köztársasággal, a volt Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársasággal, a Kínai Népköztársasággal, a Madagaszkári Köztársasággal, Malajziával, a Pakisztáni Iszlám Köztársasággal, a Perui Köztársasággal, a Srí Lanka Demokratikus Szocialista Köztársasággal, a Szenegáli Köztársasággal, a Tunéziai Köztársasággal és a Vietnami Szocialista Köztársasággal kötött beruházási megállapodások tőkeátutalási rendelkezései tekintetében fennálló összeegyeztethetetlenségek kiküszöbölésére irányuló megfelelő lépések megtételének elmulasztásával a Svéd Királyság nem teljesítette az EK 307. cikk második bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

Jogi háttér

2 A Svéd Királyság az Európai Unióhoz való csatlakozását megelőzően a Sveriges internationella överenskommelserben (a továbbiakban: SÖ) kihirdetett kétoldalú beruházási megállapodást kötött az Argentin Köztársasággal (a megállapodás hatálybalépése: 1992. szeptember 28. [SÖ 1992:91]), a Bolíviai Köztársasággal (a megállapodás hatálybalépése: 1992. július 3. [SÖ 1992:19]), az Egyiptomi Arab Köztársasággal (a megállapodás hatálybalépése: 1979. január 29. [SÖ 1979:1]), az Elefántcsontparti Köztársasággal (a megállapodás hatálybalépése: 1966. november 3. [SÖ 1966:31]), Hongkonggal (a megállapodás hatálybalépése: 1994. június 26. [SÖ 1994:19]), az Indonéz Köztársasággal (a megállapodás hatálybalépése: 1993. február 18. [SÖ 1993:68]), a Jemeni Köztársasággal (a megállapodás hatálybalépése: 1984. február 23. [SÖ 1983:110]), a volt Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársasággal (a megállapodás hatálybalépése: 1979. november 21. [SÖ 1979:229]), a Kínai Népköztársasággal (a megállapodás hatálybalépése: 1982. március 29. [SÖ 1982:28]), a Madagaszkári Köztársasággal (a megállapodás hatálybalépése: 1967. június 23. [SÖ 1967:33]), Malajziával (a megállapodás hatálybalépése: 1979. július 6. [SÖ 1979:17]), a Pakisztáni Iszlám Köztársasággal (a megállapodás hatálybalépése: 1981. június 14. [SÖ 1981:8]), a Perui Köztársasággal (a megállapodás hatálybalépése: 1994. augusztus 1-je [SÖ 1994:22]), a Srí Lanka Demokratikus Szocialista Köztársasággal (a megállapodás hatálybalépése: 1982. április 30. [SÖ 1982:16]), a Szenegáli Köztársasággal (a megállapodás hatálybalépése: 1968. február 23. [SÖ 1968:22]), a Tunéziai Köztársasággal (a megállapodás hatálybalépése: 1985. május 13. [SÖ 1985:25]) és a Vietnami Szocialista Köztársasággal (a megállapodás hatálybalépése: 1994. augusztus 2. [SÖ 1994:69]).

3 E megállapodások olyan záradékot tartalmaznak, amely biztosítja a másik fél beruházóinak a beruházáshoz kapcsolódó kifizetések szabadon átváltható valutában, indokolatlan késedelem nélkül történő szabad átutalását.

A pert megelőző eljárás

4 Miután a Bizottság úgy vélte, hogy ezek a kétoldalú megállapodások megakadályozzák a tőkemozgásokra és a fizetési műveletekre vonatkozó azon korlátozások alkalmazását, amelyeket az Európai Unió Tanácsa az EK 57. cikk (2) bekezdése, az EK 59. cikk és az EK 60. cikk (1) bekezdése alapján fogadhat el, 2004. május 12-én felszólító levelet küldött a Svéd Királyságnak.

5 2004. július 12-i levelében ez a tagállam megküldte a Bizottságnak az említett felszólító levélre vonatkozó észrevételeit. Arra hivatkozott, hogy a szóban forgó beruházási megállapodások vitatott kikötései nem akadályozzák az EK 57. cikk (2) bekezdése, az EK 59. cikk és az EK 60. cikk alapján fennálló kötelezettségei betartását.

6 Miután a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a Svéd Királyság által előterjesztett érvek nem elegendőek, és hogy ez a tagállam az EK 307. cikk második bekezdésében foglaltakkal ellentétben nem tette meg a megfelelő lépéseket a szóban forgó különböző beruházási megállapodások átutalási rendelkezései tekintetében fennálló összeegyeztethetetlenségek kiküszöbölésére, 2005. március 21-én indokolással ellátott véleményt küldött részére.

7 2005. május 19-i levelével a Svéd Királyság megküldte a Bizottságnak az említett indokolással ellátott véleményre válaszul előadott észrevételeit. Továbbra is fenntartotta a felszólító levélre vonatkozó észrevételeiben hivatkozott érveket.

8 Mivel a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az indokolással ellátott véleményben megfogalmazott kifogások nem cáfolhatók meg ezekkel az érvekkel, a jelen kereset megindításáról határozott.

A keresetről

A szóbeli szakasz újbóli megnyitására irányuló kérelemről

9 2008. július 18-án a Svéd Királyság azt kérte, hogy a Bíróság az eljárási szabályzat 61. cikke alapján rendelje el a szóbeli szakasz újbóli megnyitását, azzal az indokolással, hogy a Bizottság szabálytalanul terjesztett elő új kifogást a szóbeli szakasz során, és ennek következtében a főtanácsnok indítványa olyan tényeken és érveken alapult, amelyeket a felek nem tudtak megfelelően megvitatni

10 A Bizottság ugyanis első ízben adta elő azt, hogy a szóban forgó kétoldalú beruházási megállapodások hatályban maradása összeegyeztethetetlen az EK 10. cikkel.

11 A főtanácsnok pedig indítványa 33-43. és 71. pontjában azt javasolta a Bíróságnak, hogy a kifogásolt kötelezettségszegést az EK 10. cikkre, valamint az EK 57. cikk (2) bekezdésére, az EK 59. cikkre és az EK 60. cikk (1) bekezdésére alapítsa.

12 E tekintetben emlékeztetni kell egyrészt arra, hogy a Bíróság eljárási szabályzata 61. cikkének megfelelően a Bíróság hivatalból, a főtanácsnok javaslatára vagy a felek kérelmére is elrendelheti a szóbeli szakasz újbóli megnyitását, ha úgy véli, hogy a tényállás nincs kellően feltárva, vagy ha az ügyet olyan érv alapján kellene eldönteni, amelyet a felek nem vitattak meg (lásd a C-210/03. sz. Swedish Match ügyben 2004. december 14-én hozott ítélet [EBHT 2004., I-11893. o.] 25. pontját és a C-138/05. sz. Stichting Zuid-Hollandse Milieufederatie ügyben 2006. szeptember 14-én hozott ítélet [EBHT 2006., I-8339. o.] 23. pontját; a C-17/98. sz. Emesa Sugar ügyben 2000. február 4-én hozott végzés [EBHT 2000., I-665. o.] 18. pontját).

13 Másrészt az EK 222. cikk második bekezdése alapján a főtanácsnok feladata, hogy teljesen pártatlanul és függetlenül eljárva, nyilvános tárgyaláson indokolással ellátott indítványt terjesszen elő azokban az ügyekben, amelyek esetében a Bíróság alapokmánya szerint a főtanácsnok részvételére van szükség. Mivel a Bíróságot nem köti sem a főtanácsnok indítványa, sem az annak alapját képező indokolás, nem feltétlenül szükséges az eljárási szabályzat 61. cikke alapján minden olyan esetben újból megnyitni a szóbeli szakaszt, amikor a főtanácsnok olyan jogi szempontot hoz fel, amelyet a felek nem vitattak meg.

14 Mivel a jelen esetben a Bíróság úgy véli, hogy elegendő információval rendelkezik a határozathozatalhoz, és az ügyet nem kell olyan érvek alapján eldönteni, amelyeket a felek - különösen a tárgyalás során - nem vitattak meg, nem szükséges helyt adni a szóbeli szakasz újbóli megnyitására irányuló kérelemnek.

A beruházási megállapodások EK-Szerződéssel való összeegyeztethetetlenségéről

A felek érvei

15 A Bizottság úgy véli, hogy az a körülmény, hogy a szóban forgó megállapodásokban nem szerepel olyan kikötés, amely kifejezetten fenntartaná a Svéd Királyság számára annak lehetőségét, hogy alkalmazza azokat az intézkedéseket, amelyekről adott esetben a Tanács az EK 57. cikk, az EK 59. cikk és az EK 60. cikk alapján határozhat, jelentősen megnehezítheti, sőt lehetetlenné teheti e tagállam számára, hogy eleget tegyen közösségi jogi kötelezettségeinek, és mivel nem tette meg az ilyen összeegyeztethetetlenség kiküszöbölésére irányuló, megfelelő lépéseket, a Svéd Királyság nem teljesítette az EK 307. cikk második bekezdése alapján fennálló kötelezettségeit

16 A Bizottság arra hivatkozik, hogy amennyiben a Tanács korlátozásokat fogadna el a tőkemozgásokra és a fizetési műveletekre vonatkozóan, akkor a szóban forgó megállapodások felmondásához vagy újratárgyalásához szükséges idő miatt a Svéd Királyság a nemzetközi jog alapján köteles lenne a köztes időben továbbra is alkalmazni a kérdéses megállapodásokat, ideértve azok átutalási záradékát is, az EK 307. cikk első bekezdésében foglaltaknak megfelelően. Ez azt eredményezné, hogy a Tanács által elfogadott intézkedéseket nem alkalmaznák egységesen az Európai Közösségen belül.

17 A Svéd Királyság - amelyet beavatkozóként a Magyar Köztársaság és a Finn Köztársaság, valamint a tárgyalás során a Litván Köztársaság is támogat - úgy véli, hogy a Bizottság csak akkor tudja bizonyítani a szóban forgó kétoldalú megállapodások vitatott rendelkezéseiből eredő jogsértést, ha azt bizonyítja, hogy az e megállapodásokban harmadik országok beruházói számára biztosított jogok miatt a Svéd Királyságnak nem volt lehetősége a közösségi jog által bevezetett konkrét korlátozó intézkedések végrehajtására.

18 Ezért kizárólag az érintett rendelkezésekkel megengedett intézkedések tényleges elfogadását követően áll fenn az EK 307. cikk második bekezdésében foglalt helyzet, amennyiben nem áll rendelkezésre hatékony, a konkrét esetben fennálló összeegyeztethetetlenség megszüntetésére irányuló, nemzetközi jogon alapuló eszköz. Ezért a Bizottság csak konkrét korlátozó intézkedésre, az intézkedés és a vitatott megállapodás között fennálló ellentmondásra, valamint az ellentmondás kiküszöbölése érdekében megtett intézkedésekre vagy azok hiányára való hivatkozással, egy meghatározott közösségi jogi aktus vonatkozásában indíthat az EK 307. cikk második bekezdésének megsértésére alapított keresetet.

19 A Magyar Köztársaság és a Finn Köztársaság külön kiemeli, hogy a Bizottság álláspontja súlyos következményekkel járhat, mivel eszerint minden olyan esetben megállapítható lenne az EK 307. cikk második bekezdése szerinti kötelezettségszegés, amikor a Szerződés hatálybalépését vagy az érintett tagállam csatlakozását megelőzően harmadik országgal kötött megállapodás olyan területen alkalmazandó, amelyen a Közösség még nem gyakorolta a Szerződés alapján őt megillető hatáskört, azaz olyan területen, amelyen még nem történt jogalkotás. Az ilyen értelmezés korlátlan hatályt biztosít az EK 307. cikk második bekezdésének, ami mind a jogbiztonság, mind a Közösség és a tagállamok közötti hatáskörmegosztás szempontjából vitatható, és megbontja az EK 307. cikk első és második bekezdésével létrehozott egyensúlyt.

20 A valamely harmadik országgal kötött korábbi megállapodásnak a másodlagos közösségi joggal fennálló jövőbeni és esetleges összeegyeztethetetlensége nem tartozik az EK 307. cikk hatálya alá, és esetlegesen csak akkor állapítható meg, ha a Tanács ténylegesen gyakorolja a hatáskörét ezen a területen.

21 E tekintetben a Svéd Királyság arra hivatkozik, hogy az Elefántcsontparti Köztársasággal és a volt Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársasággal szemben foganatosított, a tőkemozgás korlátozására vonatkozó intézkedéseket nem akadályozták az ezen államok és a Svéd Királyság között korábban létrejött beruházási megállapodások, amit egyébként a Bizottság nem is vitatott.

22 A Magyar Köztársaság ezenkívül azt veti fel, milyen következményekkel járna a Bizottság fellépése, mivel a tagállamok vagy ezer, hasonló átutalási záradékot tartalmazó kétoldalú beruházási megállapodást kötöttek harmadik országokkal, amelyek közösségi joggal való összeegyeztethetőségét a Bizottság sohasem vitatta.

23 A Svéd Királyság, a Litván Köztársaság, a Magyar Köztársaság és a Finn Köztársaság úgy véli, hogy a Bizottság állításával ellentétben az EK 57. cikk (2) bekezdése, az EK 59. cikk és az EK 60. cikk (1) bekezdése szerinti védintézkedések csak olyan kivételes és pontosan meghatározott esetekben foganatosíthatók, amelyeket a szóban forgó megállapodások megkötésekor nem lehetett előre látni. Így abban az esetben, ha a Közösség a Szerződés ezen rendelkezései alapján védintézkedéseket hozna, a Svéd Királyság a rebus sic stantibus elvére hivatkozással ideiglenesen felfüggeszthetné az átutalás szabadságára vonatkozó rendelkezéseket.

24 Az észrevételeket előterjesztő tagállamok arra hivatkoznak, hogy a Bizottság nem bizonyítja a hivatkozott kötelezettségszegés fennállását, és a Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében nem támaszkodhat feltételezésekre.

A Bíróság álláspontja

25 A Svéd Királyság által kötött, szóban forgó különböző beruházási megállapodások olyan megfelelő záradékot tartalmaznak, amely biztosítja a beruházáshoz kapcsolódó kifizetések szabadon átváltható valutában, indokolatlan késedelem nélkül történő szabad átutalását.

26 Ezzel biztosítottá válik különösen a beruházás megvalósítására, irányítására és kiterjesztésére irányuló pénzeszközök szabad átruházása, a beruházással szerzett bevételek hazatelepítésének szabadsága, valamint a hitelek visszafizetéséhez szükséges és a beruházás felszámolásából vagy átruházásából származó pénzeszközök átutalásának szabadsága.

27 Ezek a megállapodások e tekintetben megfelelnek az EK 56. cikk szövegének, amely szerint "[...] tilos a tagállamok, valamint a tagállamok és harmadik országok közötti tőkemozgásra vonatkozó minden korlátozás", és az EK 56. cikk (2) bekezdése szövegének, amely szerint "[...] tilos a tagállamok, valamint a tagállamok és harmadik országok közötti fizetési műveletekre vonatkozó minden korlátozás", és megfelelnek az e cikkel kitűzött célnak.

28 Megállapítható, hogy a Szerződésnek a Bizottság jelen keresetében hivatkozott rendelkezései feljogosítják a Tanácsot arra, hogy bizonyos körülmények között korlátozza a tagállamok és harmadik országok közötti tőkemozgásokat és fizetési műveleteket, amelyek közé a szóban forgó átutalási záradékkal érintett pénzmozgások is sorolhatók.

29 Az EK 57. cikk (2) bekezdésében, az EK 59. cikkben és az EK 60. cikk (1) bekezdésében foglalt, kérdéses rendelkezések a Közösség általános érdekére tekintettel, és annak érdekében, hogy a Közösség adott esetben eleget tudjon tenni saját és a tagállamok nemzetközi kötelezettségeinek, kivételeket állapítanak meg a tagállamok közötti, valamint a tagállamok és harmadik országok közötti tőkemozgások és fizetési műveletek szabad mozgásának elve alól.

30 Az EK 57. cikk (2) bekezdése feljogosítja a Tanácsot arra, hogy a Bizottság javaslata alapján, minősített többséggel bizonyos korlátozó intézkedéseket hozzon a harmadik országokba irányuló vagy onnan származó olyan tőkemozgásra vonatkozóan, amely többek között közvetlen befektetéssel függ össze. Egyhangúság szükséges, ha ezek az intézkedések "visszalépést" jelentenek a közösségi jogban a harmadik országokba irányuló vagy onnan származó tőkemozgás liberalizációja tekintetében.

31 Az EK 59. cikk felhatalmazza a Tanácsot arra, hogy a Bizottság javaslata alapján, az Európai Központi Bankkal folytatott konzultációt követően védintézkedéseket hozzon, ha a harmadik országokba irányuló vagy onnan származó tőkemozgás "a gazdasági és monetáris unió működésében súlyos nehézségeket okoz vagy azzal fenyeget", feltéve hogy ezek az intézkedések feltétlenül szükségesek, és "hat hónapot meg nem haladó" időszakra vonatkoznak.

32 Az EK 60. cikk (1) bekezdése feljogosítja a Tanácsot, hogy a Bizottság javaslatára, a közös kül- és biztonságpolitika területén kialakítandó együttes fellépés vagy közös álláspont végrehajtása érdekében a tőkemozgásokra és fizetési műveletekre vonatkozóan megtegye a "szükséges sürgős intézkedéseket". Ilyen fellépésre lehet szükség például az Egyesült Nemzetek Szervezete Biztonsági Tanácsa határozatának végrehajtásához.

33 Megállapítható, hogy a szóban forgó megállapodások nem tartalmaznak olyan rendelkezést, amely fenntartaná a beruházásokkal összefüggő pénzmozgásokra vonatkozó közösségi korlátozások lehetőségét. Meg kell tehát vizsgálni, hogy a Svéd Királyság köteles volt-e emiatt megtenni az EK 307. cikk második bekezdésében hivatkozott megfelelő lépéseket.

34 Az EK 307. cikk első bekezdése alapján egy tagállam és egy harmadik állam között a tagállam csatlakozását megelőzően kötött megállapodásokból eredő jogokat és kötelezettségeket a Szerződés rendelkezései nem érintik. Ennek a rendelkezésnek az a célja, hogy a nemzetközi jog elveivel összhangban egyértelművé tegye, hogy a Szerződés alkalmazása nem érinti az érintett tagállam arra vonatkozó kötelezettségvállalását, hogy tiszteletben tartsa harmadik államoknak egy korábban létrejött megállapodásból eredő jogait, valamint hogy teljesítse az abból következő kötelezettségeit (lásd a 812/79. sz. Burgoa-ügyben 1980. október 14-én hozott ítélet [EBHT 1980., 2787. o.] 8. pontját; a C-84/98. sz., Bizottság kontra Portugália ügyben 2000. július 4-én hozott ítélet [EBHT 2000., I-5215. o.] 53. pontját, valamint a C-216/01. sz. Budĕjovický Budvar ügyben 2003. november 18-án hozott ítélet [EBHT 2003., I-13617. o.] 144. és 145. pontját).

35 Az EK 307. cikk második bekezdése arra kötelezi a tagállamokat, hogy tegyék meg a megfelelő lépéseket a csatlakozásukat megelőzően kötött megállapodások és a közösségi jog között megállapított összeegyeztethetetlenségek kiküszöbölésére. E rendelkezés szerint a tagállamok e cél érdekében szükség esetén segítséget nyújtanak egymásnak, és amennyiben indokolt, egységes magatartást tanúsítanak.

36 Az EK 57. cikk (2) bekezdése, az EK 59. cikk és az EK 60. cikk (1) bekezdése arra irányuló hatáskört biztosít a Tanácsnak, hogy egyes pontosan meghatározott esetekben korlátozza a tagállamok és a harmadik államok közötti tőkemozgásokat és fizetési műveleteket.

37 Az említett rendelkezések hatékony érvényesülésének biztosítása érdekében a tőke szabad mozgását korlátozó intézkedéseknek - amennyiben a Tanács ilyen intézkedéseket hoz - azonnal alkalmazhatóknak kell lenniük az érintett államok tekintetében, amelyek között azok az államok is lehetnek, amelyek a szóban forgó megállapodások valamelyikét a Svéd Királysággal megkötötték.

38 Ezért a valamely tagállam és egy harmadik állam között korábban megkötött megállapodás tárgyával megegyező vagy ahhoz kapcsolódó területen harmadik államok tekintetében korlátozást bevezető intézkedések egyoldalú meghozatalára irányuló ezen tanácsi hatáskörök akkor minősülnek összeegyeztethetetlennek az említett megállapodással, ha egyrészt a megállapodás nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely lehetővé tenné az érintett tagállam számára, hogy a Közösség tagjaként jogait gyakorolja, és kötelezettségeinek eleget tegyen, másrészt pedig nem áll rendelkezésre olyan nemzetközi jogi mechanizmus sem, amely ezt lehetővé tenné.

39 Márpedig úgy tűnik, hogy a Svéd Királyság állításával ellentétben az általa hivatkozott intézkedések, amelyek szerinte lehetővé teszik számára, hogy eleget tegyen közösségi jogi kötelezettségeinek, nem biztosítják ezt

40 Először is, a szóban forgó megállapodások újbóli megvitatásához szükséges idő, amely minden nemzetközi tárgyalással együtt jár, eleve összeegyeztethetetlen ezeknek az intézkedéseknek a hatékony érvényesülésével.

41 Másodszor, a nemzetközi jog által biztosított egyéb eszközök - például a megállapodás felfüggesztése, sőt a szóban forgó megállapodás vagy a megállapodás egyes rendelkezéseinek felmondása - igénybevételének lehetősége túlságosan bizonytalan hatású ahhoz, hogy biztosítsa a Tanács által hozott intézkedések megfelelő alkalmazhatóságát.

42 Megállapítható, hogy a Bizottság által hivatkozott esetekben a Svéd Királyság a Bizottság által az indokolással ellátott véleményében megszabott határidőn belül nem tett diplomáciai lépéseket az érintett harmadik államok felé annak érdekében, hogy kiküszöbölje az ezen államokkal kötött beruházási megállapodások alkalmazásából eredő, azon intézkedésekkel történő összeütközés veszélyét, amelyeket a Tanács az EK 57. cikk (2) bekezdése, az EK 59. cikk és az EK 60. cikk (1) bekezdése alapján fogadhat el.

43 Hozzá kell tenni ehhez, hogy - amint ez a mai napon a C-205/06. sz., Bizottság kontra Ausztria ügyben hozott ítéletből (az EBHT-ban még nem tették közzé) is kitűnik - a harmadik államokkal kötött beruházási megállapodásokból eredő, a Szerződéssel fennálló összegegyeztethetetlenségek, amelyek megakadályozzák a tőkemozgásokra és a fizetési műveletekre vonatkozó azon korlátozások alkalmazását, amelyeket a Tanács a EK 57. cikk (2) bekezdése, az EK 59. cikk és az EK 60. cikk (1) bekezdése alapján fogadhat el, nem korlátozódnak a jelen ügyben alperesként részt vevő tagállamra

44 Következésképpen rá kell mutatni arra, hogy az EK 307. cikk második bekezdése alapján a tagállamok a megállapított összeegyeztethetetlenségek kiküszöbölése érdekében szükség esetén segítséget nyújtanak egymásnak, és amennyiben indokolt, egységes magatartást tanúsítanak. A Bizottság a Szerződés rendelkezéseinek alkalmazásáról való gondoskodásra vonatkozó, az EK 211. cikk alapján fennálló felelőssége keretében köteles minden olyan kezdeményezést megtenni, amely elősegítheti az érintett tagállamok közötti kölcsönös segítségnyújtást, valamint azt, hogy ezek a tagállamok egységes magatartást tanúsítsanak.

45 A fenti megfontolásokra tekintettel azt kell megállapítani, hogy az Argentin Köztársasággal, a Bolíviai Köztársasággal, az Egyiptomi Arab Köztársasággal, az Elefántcsontparti Köztársasággal, Hongkonggal, az Indonéz Köztársasággal, a Jemeni Köztársasággal, a volt Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársasággal, a Kínai Népköztársasággal, a Madagaszkári Köztársasággal, Malajziával, a Pakisztáni Iszlám Köztársasággal, a Perui Köztársasággal, a Srí Lanka Demokratikus Szocialista Köztársasággal, a Szenegáli Köztársasággal, a Tunéziai Köztársasággal és a Vietnami Szocialista Köztársasággal kötött beruházási megállapodások tőkeátutalási rendelkezései tekintetében fennálló összeegyeztethetetlenségek kiküszöbölésére irányuló megfelelő lépések megtételének elmulasztásával a Svéd Királyság nem teljesítette az EK 307. cikk második bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

A költségekről

46 Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §-a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Svéd Királyságot, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére. Ugyanazon cikk 4. §-a első bekezdésének alkalmazásában az eljárásba beavatkozó Litván Köztársaság, Magyar Köztársaság és Finn Köztársaság maguk viselik saját költségeiket.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott:

1) Az Argentin Köztársasággal, a Bolíviai Köztársasággal, az Egyiptomi Arab Köztársasággal, az Elefántcsontparti Köztársasággal, Hongkonggal, az Indonéz Köztársasággal, a Jemeni Köztársasággal, a volt Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársasággal, a Kínai Népköztársasággal, a Madagaszkári Köztársasággal, Malajziával, a Pakisztáni Iszlám Köztársasággal, a Perui Köztársasággal, a Srí Lanka Demokratikus Szocialista Köztársasággal, a Szenegáli Köztársasággal, a Tunéziai Köztársasággal és a Vietnami Szocialista Köztársasággal kötött beruházási megállapodások tőkeátutalási rendelkezései tekintetében fennálló összeegyeztethetetlenségek kiküszöbölésére irányuló megfelelő lépések megtételének elmulasztásával a Svéd Királyság nem teljesítette az EK 307. cikk második bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

2) A Bíróság a Svéd Királyságot kötelezi a költségek viselésére.

3) A Litván Köztársaság, a Magyar Köztársaság és a Finn Köztársaság maguk viselik saját költségeiket.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: svéd.