BH 1997.8.398 Nagykorú gyermek után járó tartásdíj megítélése, illetve annak mértéke második szakma tanulása esetén [Csjt. 60. § (2) bek., 62. § (1) bek., 66. § (1) bek., 72/B. § (1)-(2) bek. XXIX. sz. PED].

A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelemmel élt a másodfokú ítélet megváltoztatása és a nagykorú gyermeke tekintetében a tartásdíj-fizetési kötelezettségének 1995. július 1-jétől történő megszüntetése iránt. Álláspontja szerint a perben eljárt bíróságok az ítéleteiket a Csjt. 66. §-ának (1) bekezdésében és a Legfelsőbb Bíróság XXIX. számú Polgári Elvi Döntésében foglaltak megsértésével hozták meg. A szakmunkás-bizonyítvány megszerzése után 17 éves életkorban a 14 éves kiskorúakkal együtt megkezdett nappali tagozatos szakközép-iskolai tanulmányok ugyanis szükséges tanulmányoknak nem tekinthetők, hiszen sem az egyénnek, sem a társadalomnak nem fűződhet érdeke ahhoz, hogy a nagykorú gyermek négy éven át folytasson olyan tanulmányokat, amelyek két év alatt is elvégezhetők. Hivatkozott arra, hogy a gyermek már meglévő női ruhakészítő szakmunkás-bizonyítványa mellett a majdani érettségi bizonyítvány az elhelyezkedési lehetőségeket nem bővíti, hasonló tanulmányokat a gyermek munkaviszony vagy bedolgozói jogviszony létesítése mellett, esti vagy levelező tagozaton is folytathatna, és az érettségi bizonyítványt két év alatt is megszerezhetné. Sérelmezte azt is, hogy nem vizsgálták a bíróságok a felperes tartási kötelezettségét, tévesen jutottak arra a következtetésre, hogy nagykorú gyermekének az eltartása a saját megélhetését nem veszélyezteti, és a teherbíró képességének a mikénti megítélése során alaptalanul vették figyelembe a házastársának a jövedelmét.

A felülvizsgálati kérelem részben alapos.

A Csjt. 60. §-ának (2) bekezdése értelmében tartásra a munkaképes leszármazó is jogosult, ha erre szükséges tanulmányai folytatása érdekében rászorul. A szükséges tanulmányok körébe a Legfelsőbb Bíróság XXIX. sz. Polgári Elvi Döntése szerint beletartozik az életpályára előkészítő szakképzettség megszerzéséhez szükséges tanfolyamok, valamint a főiskolai és egyetemi tanulmányok végzése is. Egységes a bírói gyakorlat abban, hogy az azonos (vagy alacsonyabb) szintű szakma megszerzése a már megszerzett képzettség mellett nem tekinthető olyan szükséges tanulmánynak, amely tartási teherként - önkéntes vállalás hiányában - a szülőre hárítható. Ez alól kivételt csak olyan esetekben lehet megállapítani, amikor a nagykorú gyermek a megszerzett szakképesítés szerinti munkakör ellátására önhibáján kívül (pl. egészségi okból) nem képes (BH 1992/12/766.).

Egyetértett a Legfelsőbb Bíróság a perben eljárt bíróságoknak azzal az okfejtésével, amely szerint a ruhaipari szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkező gyermek által folytatott - érettségi bizonyítványt és technikusi oklevelet is nyújtó - ruhaipari szakközép-iskolai tanulmányok "szükséges tanulmánynak" minősülnek, függetlenül attól, hogy a tanulmányokat a gyermek az eredeti szakképesítésével rokon vagy attól különböző szakterületen folytatja-e.

Más kérdés az, hogy a szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkező nagykorú gyermektől a szülők tartási kötelezettségének enyhítése érdekében elvárható az, hogy az érettségi bizonyítvány és technikusi oklevél megszerzésének a lehetőség szerint olyan módját válassza (esti vagy levelező tagozatos képzési mód, kétéves továbbképzési rendszer stb.), amely a szülőre a lehető legkisebb anyagi terhet rója. Tény ugyan, hogy a Gabriella utónevű gyermek a 17. életévének a betöltése után, anélkül iratkozott be a négyéves képzési idejű, nappali tagozatos szakközépiskolába, hogy ehhez az alperes hozzájárulását kérte volna, és a felperes személyes előadásán felül nem merült fel a perben olyan adat, amely igazolná azt, hogy az érettségi és technikusi oklevél megszerzésére a gyermeknek rövidebb képzési idejű, illetve esti vagy levelező tagozatos rendszerben valóban nem lett volna lehetősége. Tény azonban az is, hogy 1994 júliusában az alperes kétségkívül tudomást szerzett arról, hogy a gyermek a négyéves szakközépiskola nappali tagozatára iratkozott be, és a tanulmányok megkezdése ellen akkor nem emelt kifogást, sőt erre tekintettel az általa 1994. június 27-én megindított perben a Gabriella után megállapított gyermektartásdíj-fizetési kötelezettségének a megszüntetésére irányuló kereseti kérelmét előbb akként módosította, hogy mindkét gyermek után a tartásdíj mértékének a gyermekenkénti és havi 2000 forintra történő leszállítását kérte, majd az 1994. szeptember 8-án kelt beadványában bejelentette azt is, hogy a keresetétől eláll. Az alperes ezen nyilatkozata, illetve magatartása pedig arra utal, hogy az alperes a gyermek nappali tagozatos szakközépiskolai tanulmányainak a megkezdéséhez - legalább hallgatólagosan - hozzájárult, és a tanulmányok tartamára a gyermek eltartásával kapcsolatos anyagi terhek részbeni viselését is önként vállalta. Ilyen körülmények között pedig súlyosan méltánytalan lenne a perbeli gyermekre nézve az, ha a kiskorúságának a tartama alatt és az alperes hozzájárulásával megkezdett tanulmányait kizárólag az alperes által folyósított tartásnak a nagykorúságára való hivatkozással történő megvonása miatt kényszerülne félbeszakítani. A tanulmányok megkezdéséhez történt hallgatólagos hozzájárulás megadásakor ugyanis az alperesnek számolnia kellett azzal, hogy a tanulmányok befejezése a gyermek nagykorúságának idejére is átnyúlik. Erre tekintettel pedig elvárható lett volna tőle az, hogy amennyiben a nagykorúsága idején a taníttatásának a költségeit nem kívánta volna viselni, úgy a tanulmányok megkezdése ellen kifejezetten tiltakozzék, hiszen a gyermek sorsát érintő lényeges kérdésekben, így többek között a gyermek képzési irányának és életpályájának megváltoztatása tárgyában a szülői felügyeleti joga a gyermek felperesnél történt elhelyezése ellenére sem szünetelt [Csjt. 72/B. § (1)-(2) bek.]. A Csjt. 66. §-ának (1) bekezdése szerint nem köteles mást eltartani, aki ezáltal a saját szükséges tartását veszélyeztetné. A Legfelsőbb Bíróság XXIX. sz. Polgári Elvi Döntése ennek megfelelően kimondja azt, hogy nem köteles a szülő tartani a szükséges tanulmányokat folytató nagykorú gyermeket - többek között - akkor, ha ezáltal a szülő saját szükséges tartását vagy kiskorú gyermekének tartását veszélyeztetné, és ezért a munkaképes nagykorú gyermek részére a szükséges tanulmányai folytatásának idejére fizetendő tartásdíj mértéke szempontjából a gyermek indokolt szükségleteit, a tartásra köteles szülő teherbíró képességét, továbbá azt kell figyelembe venni, hogy a másik szülőtől - vagyoni, jövedelmi, kereseti viszonyaira, családi és személyes körülményeire tekintettel - mennyiben várható el, hogy ő is hozzájáruljon a továbbtanulás költségeinek a fedezéséhez, és figyelemmel kell lenni a gyermeknek a továbbtanulással szükségképpen együtt járó kiadásaira, de számításba kell venni mindazt támogatást, amelyet az állam, a társadalom nyújt.