BH 2016.12.340 Az utólag előterjesztett kérelemre engedélyezett részleges költségmentesség felülvizsgálata során a költségkedvezmény megvonására az engedélyezésére visszamenő hatállyal kerülhet sor, ha annak feltételei már az engedélyezéskor sem álltak fenn [6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 5. § (5) bek., 6. § (1)-(2) bek., 8. § (1) és (3) bek.].

Pertörténet:

Fővárosi Ítélőtábla Pf.21438/2015/4., Kúria Pf.24710/2016/2. (*BH 2016.12.340*)

***********

[1] Az első fokon eljárt törvényszék a felperes részére részleges költségmentességet engedélyezett a szakértői díj vonatkozásában.

[2] A másodfokú eljárásban az ítélőtábla a felperes részleges személyes költségmentességét az engedélyezésére visszamenő hatállyal megvonta.

[3] A határozat indokolása tartalmazta, hogy a felperes az általa csatolt nyilatkozat szerint házasságban él, eltartottról nem kell gondoskodnia, a felperes és házastársa tulajdonában áll egy 80 000 000 forint értékű ingatlan, négy gépjármű után fizetnek gépjárműadót, a felperes havi jövedelme ügyvezetőként 78 600 forint, a házastársának nyugdíja pedig 81 790 forint.

[4] Az ítélőtábla álláspontja szerint a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (a továbbiakban: Kmr.) 6. § (1)-(2) bekezdéseiben foglalt feltételek a költségmentesség engedélyezésekor sem voltak meg, ugyanis önmagában az, hogy az egy főre eső jövedelem lényegesen meghaladja a mindenkori legkisebb öregségi nyugdíjat, a felperesnek és házastársának 80 000 000 forintos ingatlana van, arra mutat, hogy létfenntartásuk nincs veszélyben. Mindezekre figyelemmel a Kmr. 8. § (1) bekezdésének c) pontja és a Pp. 254. § (1) bekezdése alapján a felperesnek engedélyezett részleges költségmentesség visszamenőleges megvonásáról rendelkezett.

[5] Az ítélőtábla végzése ellen - annak hatályon kívül helyezése, s ezáltal a részére engedélyezett részleges költségmentesség fenntartása végett - a felperes terjesztett elő fellebbezést. Előadta, hogy sem a részleges költségmentesség engedélyezésekor, sem pedig jelenleg nincs abban a helyzetben, hogy a tetemes, a havi jövedelmének többszörösét kitevő szakértői díjat képes legyen megfizetni. Hivatkozott arra, hogy a részleges költségmentesség hiányában a perbeli jogainak érvényesítési lehetősége ellehetetlenült volna, illetve ellehetetlenülne. A felperes külön is sérelmezte, hogy az ítélőtábla visszamenőleges hatállyal határozott a költségmentesség megvonásáról. Állítása szerint költségmentesség engedélyezésének hiányában nagy valószínűség szerint egyéb, költségkímélőbb megoldást keresett volna a bizonyítandó tények igazolására, és a szakértő kirendelését feltehetően nem is indítványozta volna, a költségmentesség megvonása folytán ugyanakkor utólag köteles a szakértői díj megfizetésére. A felperes hivatkozott továbbá a Kmr. 6. § (2) bekezdésére, és kifejtette, hogy a szakértői díj megfizetése a létfenntartását veszélyeztetné.

[6] Az alperes a fellebbezésre tett észrevételében az ítélőtábla végzésének helybenhagyását kérte.

[7] A fellebbezés nem alapos.

[8] A Kmr. 8. § (1) bekezdésének c) pontja értelmében a bíróság a személyes költségmentesség feltételeinek fennállását felülvizsgálja az eljárás bármely szakaszában - ideértve a felülvizsgálati kérelem (Pp. 270. §) elbírálását is -, ha adat merül fel arra nézve, hogy a feltételek már az engedélyezéskor sem álltak fenn, vagy utóbb megszűntek. Az ítélőtáblának e jogszabályhely alapján a felperesnek engedélyezett költségmentességet felül kellett vizsgálnia.

[9] Ennek során pedig helyesen, a felperes jövedelmének és vagyoni viszonyainak okszerű értékelése alapján jutott arra a következtetésre, hogy a személyes költségmentesség engedélyezésének feltételei már az elsőfokú bíróság engedélyező határozatának meghozatalakor hiányoztak. Miután ugyanis a felperesnek és házastársának a jövedelme is lényegesen meghaladja az öregségi teljes nyugdíj legkisebb összegét, továbbá egy 80 000 000 forint értékű ingatlan és négy gépjármű tulajdonosai, a Kmr. 6. § (1) bekezdése által megkövetelt konjunktív feltételek egyike sem állt fenn. Ehhez képest a létfenntartás veszélyeztetettségét sem lehetett megállapítani, amely esetben a személyes költségmentesség a Kmr. 6. § (2) bekezdése alapján kivételesen, méltányosságból engedélyezhető.

[10] A felperes a fellebbezésében alaptalanul sérelmezte azt is, hogy a költségmentesség megvonásáról az ítélőtábla visszamenőleges hatállyal határozott. A Kmr. 8. § (3) bekezdése kimondja, hogy ha a költségmentesség engedélyezésének feltételei már az eljárás megindításakor sem álltak fenn, a személyes költségmentesség megvonásának kérdésében hozott határozat hatálya visszahat az eljárás megindítására. Minthogy a Kmr. 5. § (5) bekezdésére tekintettel a felperes által utólagosan kért költségmentesség hatálya nem terjedt ki az eljárásnak az engedélyezés előtti szakaszára, az ítélőtábla helyesen döntött akkor, amikor a költségmentességet az engedélyezésére visszamenő hatállyal vonta meg a felperestől.

[11] Mindezekre figyelemmel a Kúria az ítélőtábla végzését a Pp. 259. §-a alapján alkalmazott Pp. 253. § (2) bekezdése szerint helybenhagyta.

(Kúria Pfv. III. 24.710/2016.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Kúria

mint másodfokú bíróság

v é g z é s e

Az ügy száma: Pf.III.24.710/2016/2.szám

A tanács tagjai: Dr. Havasi Péter a tanács elnöke

Dr. Zumbók Péter előadó bíró

Dr. Almásy Mária bíró

A felperes: D. I. P.

A felperes képviselője: