A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20755/2020/6. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 234. §, (1) bek., 235. §, (2) bek., 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) 7. §, 2013. évi CLXXVII. törvény (Ptké.) 50. §, (1) bek., 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:89. §, 6:96. §, 6:98. §, 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 373. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 2. §, 3. §, 4/A. §] Bírók: Merőtey Anikó, Molnár Ágnes, Németh László

A határozat elvi tartalma:

Engedményezési szerződés érvénytelenségére hivatkozó harmadik személyt terheli az érvénytelenséghez fűződő jogi érdekeltsége fennállta bizonyítása.

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.20331/2020/14., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.20755/2020/6.*, Kúria Pfv.20618/2021/7., 3480/2022. (XII. 6.) AB végzés

***********

Fővárosi Ítélőtábla

4.Pf.20.755/2020/6/II.

A Fővárosi Ítélőtábla a felperes jogi képviselője (felperes jogi képviselőjének címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a I. rendű alperes jogi képviselője (I. rendű alperes jogi képviselőjének címe) által képviselt I rendű alperes (I. rendű alperes címe) I. rendű alperes és a II. rendű alperes jogi képviselője (II. rendű alperes jogi képviselőjének címe) által képviselt II.rendű alperes neve (II. rendű alperes címe) II. rendű alperes ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indult perében a Fővárosi Törvényszék 2020. szeptember 30. napján meghozott 31.P.20.331/2020/14/II. számú ítélete ellen a felperes részéről 15. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az I. rendű alperesnek 89.600 (nyolcvankilencezer-hatszáz) forint + áfa, a II. rendű alperesnek 100.000 (százezer) forint + áfa mértékű másodfokú perköltséget, továbbá térítsen meg az államnak külön felhívásra 2.500.000 (kétmillió-ötszázezer) forint fellebbezési eljárási illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

[1] A felperes a keresetében az I. és a II. rendű alperesek között 2019. február 4. napján létrejött adásvételi és engedményezési szerződés érvénytelenségének a megállapítását és az eredeti állapot helyreállítását kérte. A szerződés érvénytelenségét elsődlegesen feltűnő értékaránytalanságra, másodlagosan jóerkölcsbe ütközésre alapította, módosított álláspontja szerint a 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: új Ptk.) szerint.

[2] Az alperesek a kereset elutasítását kérték.

[3] Az I. rendű alperes vitatta a felperes aktív perbeli legitimációját, a felperesi előadásokat, a feltűnő értékaránytalanság és a jóerkölcsbe ütközés fennállását. Utalt arra, hogy a megtámadási határidőt a szerződés megkötésétől kell számítani.

[4] A II. rendű alperes titokgazdaként nem járult hozzá, hogy az I. rendű alperes a teljes engedményezési szerződést csatolja. Hangsúlyozta, hogy az engedményezés a felperes státuszában nem eredményezett változást, a kötelezettségvállalása jogcímét, mértékét nem változtatta meg, ezért vitatta a kereset jogalapját.

[5] Az elsőfokú bíróság az ítéletében a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az I. és a II. rendű alperesek javára külön-külön egyenként 3.500.000 forint + áfa perköltséget, továbbá az állam javára 1.500.000 forint eljárási illetéket.

Az elsőfokú ítélet indokolása értelmében a gazdasági társaság. mint adós és az I. rendű alperes mint hitelező között 2006. május 15. napján közjegyzői okiratba foglaltan 1.218.000.000 forint összegű kölcsönszerződés jött létre, melynek biztosítékaként a felperes mint kezes és I. rendű alperes között készfizető kezességvállalási szerződés és ingatlan zálogszerződés jött létre. A szerződést 2007. augusztus 24. napján közjegyzői okiratba foglaltan módosították, majd 2010. március 12-én ugyancsak közjegyzői okiratban foglalva 957.108.416 forintról visszafizetési megállapodás jött létre. 2010. november 9-én az I. rendű alperes azonnali hatállyal felmondta a szerződést. 2012. november 10-én a gazdasági társaság. felszámolása elrendelésre került. 2019. február 4. napján az I. rendű alperes adásvételi és engedményezési szerződéssel a gazdasági társaság-vel 2006. május 15-én kötött kölcsönszerződésből eredő követeléseit és annak biztosítékait átruházta a II. rendű alperesre. Az elsőfokú bíróság az új Ptk. 6:89. §-a 6:96. §-a és 6:98. § (1) bekezdése felhívásával megállapította, hogy az alperesek közötti szerződés a felperes mint kezes és zálogtárgy tulajdonosa kötelezettségeire kihat, ezért a felperes jogosult kereset benyújtására, a szerződés megtámadásához az új Ptk. 6:89. § (2) bekezdés alapján jogi érdeke fűződik. Az engedményezési szerződés 2019. február 4. napján kelt, melyhez képest a felperes az új Ptk. 6:89. § (3) bekezdése szerinti törvényi határidőben támadta azt meg. Az új Ptk. 6:98.§ (1) bekezdés alapján a felperesnek kellett bizonyítania, hogy a szerződés megkötésével sérelmet szenvedett, azonban az elsőfokú bíróság megítélése szerint ezen kötelezettségének nem tudott eleget tenni. Az elsőfokú bíróság kiemelte, hogy az engedményezési szerződés folytán jogosulti oldalon következett be alanyváltozás, a szerződéses kötelezettségekben nem történt változás, tehát a szerződés a felperes mint kezes jogait, kötelezettségei csak abból a szempontból érintette, hogy nem az I. rendű, hanem a II. rendű alperes felé köteles teljesíteni, azonban a kötelezettsége nem vált terhesebbé. Ebből következően közömbösnek tartotta a felperes számára, hogy a II. rendű alperes milyen vételáron szerezte meg az I. rendű alperestől a követelést. Ezért feltűnő értékaránytalanság miatti keresetet elutasította. Eredményesnek tartotta az alperesek hivatkozását, hogy a szerződésükben kikötött vételár összege üzleti titok, annak megismerésére felperes nem jogosult. Ezért e körben tett indítványt elutasította. A másodlagos kérelem vonatkozásában kiemelte a jóerkölcs fogalmát, e körben a bírói gyakorlatot. Megítélése szerint a felperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy a szerződés az ő és a családja megkárosítására irányul, hiszen az a jogait, kötelezettségeit nem érintette, az alperesek között létrejött szerződés önmagában kárt a felperesnek nem okozott. Az elsőfokú bíróság hangsúlyozta, hogy alaptalan volt a hivatkozás arra is, hogy az I. rendű alperes miért nem vele kötött újabb szerződést, továbbá, hogy az alperesek szerződése az ő és családja megkárosítását célozta. Utalt arra is az elsőfokú bíróság, hogy több éven át folytak tárgyalások a kölcsönszerződésből eredő követelés megfizetése érdekében, azonban e körben nem vezetett eredményre egyik megállapodás sem, a tartozás megfizetésre nem került. Azt közömbösnek tartotta, hogy a II. rendű alperes miből teljesítette az általa vállalt fizetési kötelezettséget. A jóerkölcsbe ütközés szempontjából irreleváns körülménynek minősítette, hogy felperes a kölcsönből milyen összeget fizetett vissza és milyen összeggel tartozott a támadott szerződés megkötésekor. Ugyancsak nem tartotta alkalmasnak a jóerkölcsbe ütközés bizonyítására, hogy a szerződés kizárólag a II. rendű alperes érdekeit szolgálta, továbbá, hogy a szerződés az I. rendű alperes érdekeivel is ellentétes. Eseti döntés felhívásával kiemelte, hogy az engedményezési szerződés esetleges érvénytelensége nem hat ki a felperesre, kötelezettségeire. Mindezek alapján a keresetet elutasította. A Pp. 83. § (1) bekezdése és 81. §-a alapján, valamint a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 2. § (1) bekezdés a) pontja és 3. § (6) bekezdése alapján határozott a perköltség viseléséről.