BH+ 2005.7.334 Nem jár műszakpótlék a közalkalmazottnak/munkavállalónak, ha a műszakbeosztása állandó, nem változik időszakonként rendszeresen, mert ilyen esetben nem minősül többműszakos munkarendben foglalkoztatottnak [Kjt. 59. §, Mt. 117. § (1) bekezdés e) pont].

Az alperesnél portás munkakörben alkalmazott felperesek keresetükben műszakpótlék, munkaszüneti napi pótlék és szabadságra járó távolléti díj különbözet megfizetésére kérték kötelezni az alperest arra hivatkozva, hogy több műszakos, folytonos munkarendben dolgoztak.

A munkaügyi bíróság ítéletével az alperest az I. r. felperes részére 4742 forint, a II. r. felperes részére pedig 4114 forint és ezek kamatai megfizetésére kötelezte; ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

A munkaügyi bíróság a per adatai alapján - különösen a beszerzett könyvszakértői véleményre és a felperesek azon nyilatkozatára figyelemmel, hogy rendszeresen 18 órától másnap reggel 6 óráig dolgoztak - azt állapította meg, hogy az alperes a felpereseket nem többműszakos munkarendben foglalkoztatta. Ezért a felperesek keresetét csupán a szabadságidőre járó távolléti díj különbözete tekintetében találta alaposnak a szakértői véleményben kimunkált összegben.

A felperesek fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság a ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletének megfellebbezett rendelkezését megváltoztatva a marasztalás összegét az I. r. felperes javára 441 966 forintra, a II. r. felperes javára 323 281 forintra felemelte azzal, hogy ezen összegek műszakpótlék, távolléti díj különbözet és munkaszüneti napra járó pótlék címén illetik meg a felpereseket. Mellőzte a felperesek perköltség viselésére vonatkozó marasztalását, és az alperest kötelezte a felperesek javára másodfokú perköltség megfizetésére.

Az ítélet indokolásában a másodfokú bíróság tényként állapította meg, hogy a portás munkakörben dolgozó felperesek napi munkaideje 12 óra volt, amit I. r. felperes túlnyomórészt 18 órától 06 óráig, míg a II. r. felperes váltakozva 06 órától 18 óráig vagy 18 órától 06 óráig teljesített. A portaszolgálat hétvégén és ünnepnapokon is működött. A készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott felperesek közül a II. r. felperes foglalkoztatása 1998. február 1-jétől váltó portaszolgálatban történt.

A másodfokú bíróság - az elsőfokú bíróság álláspontjától eltérően - arra a következtetésre jutott, hogy mindkét felperes folytonos, többműszakos munkarendben dolgozott, ugyanis a munkáltató napi üzemelési ideje meghaladta a felperesek napi teljes munkaidejét, emellett a felperesek időszakonként rendszeresen, egy-egy napon belül egymást felváltva végezték azonos tevékenységüket. Ezért megállapította, hogy a felperesek mint többműszakos, folytonos munkarendben foglalkoztatott portások, műszakpótlékra és ennek figyelembevételével számított munkaszüneti napi díjazásra, illetve szabadságra járó távolléti díj különbözetre jogosultak. Ennek összegszerűségét a könyvszakértői szakvélemény alapján állapította meg.

Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a jogszabályokkal összhangban álló új határozat hozatalát, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára utasítását kérte. Eljárásjogi szempontból jogszabálysértőnek tartotta, hogy a másodfokú bíróság már a szakértőt kirendelő végzésében előzetesen állást foglalt, amikor a felperesek járandóságait folytonos munkarendben történt foglalkoztatás szerint kérte kimunkálni. Érdemben azért tartotta jogszabálysértőnek a másodfokú ítéletet, mert a jogalap megállapításánál nem vette figyelembe, hogy a felperesek műszakbeosztása rendszeresen nem változott, így nem valósult meg a többműszakos foglalkoztatás. Hangsúlyozta, hogy az éjszakai munkavégzésért járó 15 százalékos bérpótlékot a felperesek számára mindig megfizette.

A felperesek a felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályban tartását kérték.

A felülvizsgálati kérelem részben, a következők szerint alapos.