BH 1997.8.379 Ez idő szerint nincs helye a kábítószer-élvező vagy kábító hatású anyagot fogyasztó kényszergyógyítása elrendelésének azon az alapon, hogy a bűncselekmény a vádlott kábítószer-élvező életmódjával függ össze, jelenleg tehát a kényszergyógyítás csak az alkoholista életmódot folytató személlyel szemben rendelhető el;

a pártfogó felügyelet elrendelése esetén azonban magatartási szabályként a bíróság előírhatja, hogy a kábítószer-függőségbe került vádlott vesse alá magát a kábítószerrel kapcsolatos gyógyító kezelésnek [Btk. 75. §, 82. §, 282/A. §, 1987. évi III. tv. 11. § és 42. § (1) bek.].

A városi bíróság a vádlottat lopás bűntette és 2 rb. lopás vétsége miatt mint többszörös visszaesőt halmazati büntetésként 1 év 4 hónapi börtönbüntetésre, 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte, és elrendelte a kényszergyógyítását. Az indokolásból megállapíthatólag a kényszergyógyítás a vádlott kábítószer-élvezetével kapcsolatban került alkalmazásra.

A tényállás az alábbiakban foglalható össze.

A 36 éves vádlott 8 általános iskolai osztályt végzett, szakképzettsége nincs. Alkalmi munkákból tartotta fenn magát. Sokszorosan büntetett előéletű, nemcsak többszörös, hanem egyben különös visszaeső is. A vádlottal szemben korábban többször rendeltek el az alkoholista életmódjával kapcsolatosan kényszergyógyítást. Egyenetlen életvezetésű, antiszociális megnyilvánulásokban kifejezésre jutó személyiségzavar állapítható meg nála, és időnként kábítószer-élvező. Pszichopátiája őt nem korlátozta a cselekményei következményeinek a felismerésében, illetőleg abban, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék.

A vádlott 1995. február 9. napján felment egyik ismerősének a lakására. Ott beszélgettek és italoztak. Ezt követően a vádlott - kihasználva azt, hogy ismerőse és családtagjai elaludtak - ismerősének a szobában elhelyezett irattárcájából 22 000 forintot jogtalanul eltulajdonított, majd eltávozott a lakásból. A kárt nem térítette meg. Az eltulajdonított pénz egy részéből kábítószert vásárolt, és ennek az elfogyasztása miatt került sor arra, hogy 1995. február 13-án történt elfogását követően narkomán tünetekkel, pszichiátriai osztályon kellett őt elhelyezni.

A vádlott 1995. február 9-ről 10-re virradó éjjel felkereste testvérének a családi házát, ahol csupán annak a leánya tartózkodott. A vádlott befeszítette a bejárati ajtót, az épületbe lopási céllal behatolt, és onnan eltulajdonította a sógorának 3500 forint értékű dzsekijét, majd eltávozott a lakásból. A vádlott elfogása után a dzsekit nála lefoglalták, így a kár teljes egészében megtérült. A sértett a Btk. 331. §-a szerinti magánindítványát kellő időben előterjesztette.

A vádlott 1995. február 14-én szabadult az őrizetből. Ezt követően, 1995. március 16-ára virradó éjjel a helyőrségi klub épületéhez ment lopási céllal. A klub udvarára bemászott, majd az udvarra nyíló ablakok egyikét betörte. Ezek után a szúnyoghálót beszakítva jutott be az épületbe, majd az italokat tároló helyiség ablakait is betörte, és bemászott az étteremrészbe. Itt az edénytárolót felfeszítette, és 11 500 forint értékű italt, cigarettát és egyéb tárgyakat tulajdonított el, majd eltávozott a klubból. A kár nem térült meg. Az ítélet ellen a vádlott és védője felmentésért és enyhítésért fellebbezett.