EH 2002.650 A magyar bíróság joghatóságát megalapozza az is, ha az alperes anélkül, hogy kifogásolná a joghatóság hiányát, az ügy érdemére vonatkozó nyilatkozatot tesz (perbebocsátkozás) kivéve, ha a magyar bíróság joghatósága kizárt [1979. évi 13. tvr. 54. § (1) bek., 62/F. § (1) bek., 62/H. §, Pp. 23. § (1) bek. a) pont, 28. §, 30. § (1) bek., 130. § (1) bek. d) pont, 1991. évi IL. tv. (Cstv.) 34. § (1) bek. és (2) bek.].

Az M. Részvénytársaságot az M. Művek általános jogutódaként az Állami Vagyonügynökség és két oroszországi cég alapította. A részvénytársaság 1998. május 19-én felszámolás alá került. Felszámolóként a bíróság a P. Rt.-t jelölte ki.

A felperes a keresetében az alperest, mint a társaság többségi tulajdonos tagját 816 250 000 Ft kártérítés megfizetésére kérte kötelezni. A követelés jogalapjaként a Ptk. 345. §-át jelölte meg. Előadta, hogy a felperest a Közép-Duna-Völgyi Környezetvédelmi Felügyelőség a környezetvédelmi károk elhárítására kötelezte, melynek végrehajtásához azonban a szükséges anyagi fedezettel nem rendelkezik. Ezért az ÁVÜ jogutódát, az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt.-t, mint a társaság többségi tulajdonosát kérte a kárelhárítás költségeinek a rendezésére.

Az alperes a keresetre 2000. november 4-én részletes írásbeli ellenkérelmet terjesztett elő, amelyben a kereset elutasítását és a felperesnek perköltségben marasztalását kérte.

Az elsőfokú bíróság az ügyben 2000. december 13-án, 2001. február 5-én, 2001. március 26-án és 2001. május 14­én tárgyalásokat tartott.

A felperes 2001. január 19-én keresetét 2 358 475 000 Ft kártérítésre felemelte, majd 2001. április 11-én 1 885 000 000 Ft-ra leszállította. Előadta, hogy időközben az ingatlant a környezeti károkkal terhelten a felszámolónak sikerült értékesítenie, azonban a kárelhárítási kötelezettség miatt csak jóval értékén alul. Kárát ezért az értékveszteségben jelölte meg. Keresetét az eredetileg benyújtott jogcímen tartotta fenn.

A kereset-leszállítást követően az alperes a 2001. május 3-án benyújtott előkészítő iratában hivatkozott első ízben a társaság alapító okiratának 23.3. pontjára, mely szerint a perre magyar bíróságnak nincs joghatósága, illetőleg hatásköre, mert a felek az alapító okirat e pontjában úgy rendelkeztek, hogy a társaság tagjainak a társasági jogviszonnyal kapcsolatos egymás közötti, valamint a társaság és tagjai közötti jogvitáknak eldöntésére a Bécsi Szövetségi Iparkamara Választottbírósági Egyezményének alapján szervezett és irányított Választottbíróság rendelkezik kizárólagos hatáskörrel. A választottbíróság székhelye: Bécs.

Az alperes előkészítő iratában hivatkozottakra tekintettel az elsőfokú bíróság a 2001. május 14-én tartott tárgyaláson hozott 12. sorszámú végzésével a Pp. 28. §-a alapján hatáskörének hiányát megállapította és az eljárást a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének d) pontja alapján megszüntette. Döntését a Cstv. 34. §-ának (1) bekezdése felhívásával és azzal indokolta, hogy az alapító okirat a 23.3. pontja figyelembevételével a bíróságnak a peres felek közötti eljárásra nincs joghatósága és hatásköre.

Az elsőfokú bíróság végzése ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, melyben a végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak az eljárás folytatására utasítását kérte.

Fellebbezését azzal indokolta, hogy a Cstv. 34. §-ának (2) bekezdéséből következően a felszámolás kezdő időpontjától a gazdálkodó szervezet vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatot csak a felszámoló tehet. A 4. § (1) bekezdése szerint pedig a felszámolási eljárás körébe tartozik a gazdálkodó szervezet minden vagyona, amellyel a csőd, vagy felszámolási eljárás kezdő időpontjában rendelkezik, továbbá az a vagyon, amelyet ezt követően az eljárás tartama alatt szerez. Mindezekből a rendelkezésekből következik, hogy a felszámolás alatt álló felperes vagyonával kapcsolatos érvényes jognyilatkozatot senki más nem tehet, csak kizárólag a felszámoló. A vagyon fogalmi körébe a kártérítésként szerzett vagyon is hozzátartozik. Így a folyamatban lévő per felperese nem lehet a társaság, hanem csak a felszámoló, aki a társaság vagyonával kapcsolatos nyilatkozatot tehet, és követelést érvényesíthet. A felszámolóra pedig nem vonatkoznak az alapító okiratban foglaltak, nem kötelezhető a bécsi választottbíróság előtti eljárásra.

A fellebbezésre adott észrevételében az alperes az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte. Hivatkozott arra - utalással a BH 1999. évi számában 384. sorszámon közzétett eseti határozatban kifejtettekre -, hogy a felszámolási eljárás elrendelésével a kötelezett személyében nem történik változás. A per felperese nem a P. Rt. felszámoló, hanem az M. Rt., akinek cégnevét a felszámolás kezdő időpontjától az "fa" toldattal kiegészítve kell használni.

A fellebbezés az alább kifejtettek miatt alapos.

A felszámolás alá került felperes gazdasági társaság kártérítési igényt érvényesített az alperessel, a felperes részvénytársaság többségi tulajdonosával és alapító tagjával szemben. A kártérítési igény vagyonjogi jogvitának minősül. Az alapító okirat 23.3. pontja a társaság és tagjai közötti jogviták eldöntésére kikötötte a Bécsi Szövetségi Iparkamara Választottbírósági Egyezményének alapján szervezett és irányított választottbíróság kizárólagos hatáskörét.

A Nemzetközi Magánjogról szóló 1979. évi 13. tvr. 62/F. §-ának (1) bekezdése szerint a vagyonjogi ügyek tekintetében a felek a felmerült jogvitájukra, vagy a meghatározott jogviszonyból eredő jövőbeli jogvitájuk esetére kiköthetik valamely állam bíróságainak vagy egy meghatározott bíróságának joghatóságát. Az alapító okiratból megállapíthatóan a felek az adott vagyonjogi ügyben a felhívott tvr. szabályainak megfelelő érvényes választottbírósági kikötést tették. E választottbírósági kikötés ellenére a felperes a keresetét nem a kikötött választottbíróság előtt, hanem a felperes székhelye szerint illetékes bíróság előtt indította meg.

Az alperes a kereseti kérelem és mellékletei kézhezvétele után - még a tárgyalás kitűzése előtt - benyújtott ellenkérelmében részletes érdemi ellenkérelmet terjesztett elő, melyben választottbírósági kikötésre nem hivatkozott. Az ezt követően benyújtott további előkészítő iratában, valamint további három tárgyaláson tett nyilatkozatai során sem hivatkozott a választottbírósági kikötésre; első hivatkozása a kereset leszállítást követően 2001. május 3-án történt.

A Nemzetközi Magánjogról szóló 1979. évi 13. tvr. 62/H. §-a úgy rendelkezik, hogy a magyar bíróság joghatóságát megalapozza az is, ha az alperes anélkül, hogy kifogásolná a joghatóság hiányát, az ügy érdemére vonatkozó nyilatkozatot tesz (perbebocsátkozás), kivéve ha magyar bíróság joghatósága e törvény rendelkezései alapján kizárt.

A felhívott tvr. 54. §-ának (1) bekezdése szerint magyar bíróság eljárhat minden ügyben, amennyiben az alperes lakóhelye, vagy szokásos tartózkodási helye, jogi személy (jogi személyiség nélküli gazdasági társaság) esetében székhelye belföldön van, hacsak joghatóságát e törvényerejű rendelet ki nem zárja. Kizáró rendelkezés hiányában a magyar bíróság általános joghatósága az adott ügyben megállapítható. Miután pedig az alperes csupán a perbebocsátkozást követő több tárgyalás után kifogásolta a joghatóság hiányát, az az adott ügyben emiatt már nem vehető figyelembe. Ebből következően a magyar bíróság joghatósága az ügyben megállapítható. A per a Pp. 23. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján megyei (fővárosi) bíróság hatáskörébe tartozik, és a perre a Pp. 30. §-ának (1) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság rendelkezik illetékességgel.

Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy helytálló az alperesnek az az érvelése, miszerint a felszámolás elrendelésével a jogosult személyében nem történik változás. A per felperese az M. Rt. "fa" és nem a felszámoló. A felszámoló az adós gazdálkodó szervezet törvényes képviselőjeként jár el.

Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 258. §-ának (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot további eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Gf. VI. 31.805/2001. sz.)